“Golden visa”, avagy befektetésen alapuló állampolgárság – Vajon miért olyan vonzó egy eltérő tagállambeli befektető számára, hogy a befektetéssel érintett uniós ország állampolgárává válhasson? És mik a befektetésen alapuló rendszerek kockázatai? Hogyan szabályozza az
Európai Unió a befektetésen alapuló programokat?
A 2008. évi gazdasági világválságot követően a gazdasági szakemberek Európa szerte számos új keletű befektetési rendszert dolgoztak ki. A befektetési rendszerek tagállamonként eltérő megnevezést kapnak, valamint eltérő metodika alapján részesítik különféle előnyökben az egyes uniós országok állampolgárait.
Az ilyen típusú befektetési programok kialakulása az 1980-as évekre tehető, számuk azóta világszerte folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Európa szerte számos tagállam kínál befektetésen alapuló vízumot, amely a célország állampolgáraitól eltérő állampolgársággal rendelkező személy részére tartózkodási, letelepedési jogot eredményez az általa választott célországban, és ami a potenciális cél a befektető szemszögéből: hogy a célország kormánya állampolgárságot biztosítson számára. Ma már ez a leggyorsabb módja a tartózkodási státusz és az állampolgárság megszerzésének. A bevándorló vízumok országonként eltérőek, a befektetési követelmények magukban foglalhatják az üzleti-, ingatlan-, vagy akár az államkötvényekbe történő befektetést is. Jelenleg több mint 20 ország kínál világszerte befektetési alapú vízum programokat. Bizonyos országok a schengeni vízumterületen belül biztosítanak befektetési lehetőségeket a schengeni térségen belüli korlátozásoktól mentes utazás lehetővé tétele céljából.
Típusait tekintve léteznek pénzügyi beruházásokon és befektetésen alapuló üzleti stratégiák, mint pl. a munkahely teremtő jellegű üzleti vállalkozások beruházásai, vagy a nem kamatozó államkötvényekbe, részvényekbe történő befektetés, tartós tartózkodási státusz, illetve állampolgárság megszerzésének céljából. Elterjedt befektetési forma az ingatlanbefektetés, amely bizonyos értékhatárt meghaladó ingatlan megvásárlása eredményeképpen biztosít állampolgárságot az azt megszerezni kívánó befektető számára, de nem ritka a filantróp tevékenység általi, nemzeti alapokba, vagy projektekbe történő adományozás útján megszerzett állampolgárság sem.
Felmerül a kérdés, hogy vajon miért olyan vonzó egy eltérő tagállambeli befektető számára, hogy a befektetéssel érintett uniós ország állampolgárává válhasson?
Ahogy azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. cikke is deklarálja, az Európai Unió Egységes Piaca olyan gazdasági térséget jelent, ahol biztosított az áruk, a tőke, a szolgáltatások és az egyének szabad mozgása, más néven „négy alapszabadság” szabad áramlása.
Egy harmadik országbeli állampolgár számára kiváló lehetőséget biztosít egy uniós tagállam állampolgárságának megszerzése ahhoz, hogy a többi tagország piacán egyenlő értékesítési feltételekkel indulhasson az összes gazdasági szektorban, az adott tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmódban részesüljön – bele értve a szociális juttatásokban való részesedést, az adókedvezmények, lakóhely-teremtési kedvezmények igénybevételét – és mindennemű korlátozás nélkül bárhol letelepedhessen, valamint megkülönböztetés nélkül szabadon vállalhasson munkát a tagállamok területén belül. Az európai uniós jogharmonizáció eredményképpen az uniós állampolgársággal rendelkező személy családtagjaira ugyanezen előnyök vonatkoznak, mind a letelepedés, a továbbtanulás, a szociális rendszer által biztosított juttatások és a munkavállalói mobilitás terén. Az egyenlő bánásmód követelménye klasszikus alapjogként értelmezendő az Európai Unión belül.
A befektetésen nyugvó vízumok lényegében eltörlik az adott nemzet állampolgárságának megszerzéséhez kapcsolódó alkotmányos jogszabályokon alapuló követelményrendszerét. Az uniós vízum iránti kereslet a rendelkezésre álló mutatók szerint főként Oroszországból, illetve Kínából származik, amelyet jelentős illegális pénzáramlás, vagy korrupcióval kapcsolatos instabilitás jellemez. Jelenleg az uniós állampolgárság megszerzéséhez Ciprus és Málta a legnépszerűbb tagország a harmadik országbeli állampolgárok számára, egyfajta hidat képezve a Közel-Kelet országai és az Európai Unió között.
A „golden visa” rendszer létrehozása számos kockázatot idézett elő az uniós gazdasági térségben, amely legfőképpen a megfelelő és szisztematikus átvilágítások, a kérelmezők ellenőrzésének hiányából fakad. Az átláthatóság és az elszámoltathatóság hiánya segíti elő a diszkrecionális döntéshozatalt, valamint a korrupció megjelenésének kockázatait. A vízum odaítélési-folyamat tisztázatlansága (a kritériumok, az átvilágítási eljárások, a pályázók és a kedvezményezettek személyazonosságának nem megfelelő szintű ellenőrzése), valamint a beruházások nyilvánosság kizárásával történő elosztása megakadályozza az átlagpolgár számára, hogy világos képet kapjon az ilyen rendszerekhez kapcsolódó kockázatokról és a kormányaik elszámoltathatóságáról.
Az Európai Bizottság és az Európai Parlament már 2014-ben állást foglalt a befektetési vízumokkal kapcsolatos fenntartásai tárgyában, amelyek esetleges adócsalásokra is kiváló visszaélési lehetőséget biztosítanak. Álláspontjuk szerint az EU felelőssége annak biztosítása, hogy a bevándorláspolitikán belül a tagállamok szuverenitását, az uniós polgárság elvének és alapvető integritásának értékeit megóvja, valamint az EU kötelessége, hogy ezen rendszerek ne sértsék a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló uniós értékeket, továbbá ne veszélyeztessék a tagállamok közötti kölcsönös együttműködés elvét.
