A törvényalkotó azzal, hogy a hatályos ösztöndíjszerződésekben is előírta a honvédtiszti alapképzés kétszeresének megfelelő szolgálati idő átvezetését egyoldalú módosítással, a múltban korábban már megtörtént és befejezett tényekhez fűzött a korábbitól eltérő jogkövetkezményt, méghozzá úgy, hogy az az érintettek számára hátrányosabb, terhesebb helyzetet eredményezett. Az Alkotmánybíróság megállapította a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény vonatkozó rendelkezésének alaptörvény-ellenességét.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközés miatt a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 2012. január 1-jétől 2013. június 30-ig hatályos 229/E. § (3) bekezdésének „A honvéd tisztjelölt a tiszti állományba vételét követően, legalább a honvédtiszti alapképzés kétszeresének megfelelő időtartamban köteles a Honvédségnél szolgálatot teljesíteni.” szövegrésze a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 2012. január 1-jétől 2013. június 30-ig hatályos 280. § (1) bekezdésével összefüggésben alaptörvény-ellenes volt. Az indítványra okot adó ügy előzménye az volt, hogy a felperes ösztöndíjas hallgató, majd ösztöndíjas honvéd tisztjelölt ösztöndíjszerződést kötött a Honvédelmi Minisztériummal. A felperes vállalta, hogy a Magyar Honvédség tényleges állományába lép, illetve azt is, hogy a végzettség, illetőleg a képzettség megszerzése után a képzési időnek megfelelő időtartamban katonai szolgálatot teljesít. Az ösztöndíjszerződés szerint a felek a szerződést azzal kötik meg, hogy a szerződésben foglaltakat érintő valamely lényeges körülmény vagy a jogszabályok megváltozása esetén a szerződést azoknak megfelelően, közös megegyezéssel módosíthatják. A Honvéd Vezérkar Személyzeti Csoportfőnökség csoportfőnöke azonban az ösztöndíjszerződést egyoldalúan módosította, amelynek értelmében a tisztjelölt a tiszti állományba vételét követően legalább a honvédtiszti alapképzés kétszeresének megfelelő időtartamban köteles a Magyar Honvédségnél szolgálatot teljesíteni. A felperest hivatásos állományba vették, majd jogviszonya közös megegyezés folytán megszűnt. Az alperes Helyőrségdandár fizetési felszólítást küldött az felperesnek, arra hivatkozással, hogy nem töltötte le a megfelelő időtartamú szolgálati jogviszony idejét, ezért időarányosan fizetési kötelezettsége keletkezett. A felperes az alperes ellen fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése iránti pert indított, és ezen eljárás során indítványozta, hogy a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz bírói kezdeményezéssel.
Az előterjesztő bíróság megítélése szerint a támadott szabályozás sérti a jogállamiság alkotmányos alapértékét és a jogbiztonság követelményét. A testület az indítványt megalapozottnak találta.
A jogbiztonság követelményét a jogállamiság klauzula tartalmazza. Ebből vezethető le a visszaható hatályú jogalkotás tilalma is, amely a jogalkotási törvények állandó sarokköve. Az Alkotmánybíróságnak a jelen esetben arra kellett figyelemmel lennie, hogy egyrészt a vizsgált szabályozás visszaható hatályúnak minősül-e, másrészt pedig hátrányos tartalmú-e. A törvényalkotó azzal, hogy a hatályos ösztöndíjszerződésekben is előírta a honvédtiszti alapképzés kétszeresének megfelelő szolgálati idő átvezetését egyoldalú módosítással, a múltban korábban már megtörtént és befejezett, a felperes által már nem megváltoztatható tényekhez fűzött a korábbitól eltérő jogkövetkezményt, méghozzá úgy, hogy az az érintettek számára hátrányosabb, terhesebb helyzetet eredményezett. Mivel a támadott szabályozás nem hatályos, így az alaptörvény-ellenesség megállapításának jogkövetkezményeként megsemmisítésre nem, csak az alkalmazási tilalom kimondására került sor. A határozathoz párhuzamos indokolást csatolt Pokol Béla, Szívós Mária és Varga Zs. András alkotmánybíró.
