Az olyan, kísérő nélküli kiskorú, aki a menekültügyi eljárás során nagykorúvá válik, megőrzi a családegyesítési jogát . A családegyesítés iránti ilyen kérelmet azonban észszerű határidőn belül kell előterjeszteni, főszabály szerint három hónapos határidőn belül azon időponttól kezdődően, amelyben az érintett kiskorút menekültként elismerték – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A C-550/16. sz. ügyben hozott ítélet A és S kontra Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie
Egy eritreai állampolgársággal rendelkező kiskorú személy, aki kísérő nélkül érkezett Hollandiába, 2014. február 26-án menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő. 2014. június 2-án nagykorúvá vált. A holland államtitkár 2014. október 21-én menedékjog alapján öt évig érvényes tartózkodási engedélyt biztosított a számára a menedékjog iránti kérelem benyújtásának időpontjától kezdődő hatállyal. 2014. december 23-án egy menekültekkel foglalkozó holland szervezet, a VluchtelingenWerk Midden-Nederland kísérő nélküli kiskorúval való családegyesítés jogcímén az érintett személy szülei (A és S), valamint három kiskorú fiútestvére részére szóló ideiglenes tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be. Az államtitkár a 2015. május 27-i határozatban elutasította e kérelmet, azzal az indokkal, hogy annak benyújtásakor A és S lánya nagykorú volt.
A és S vitatja e megtagadást. Álláspontjuk szerint annak megállapítása szempontjából, hogy egy személy a családegyesítésről szóló uniós irányelv1 értelmében „kísérő nélküli kiskorúnak” minősíthető-e, az érintett személy adott tagállamba történő beutazásának időpontja a meghatározó. Az államtitkár ezzel ellentétben úgy véli, hogy ebben a tekintetben a családegyesítési kérelem előterjesztésének időpontja a döntő.
A rechtbank Den Haag (hágai bíróság, Hollandia), amelynek az ügyről határoznia kell, előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett a Bíróság elé.
A Bíróság ítéletében „kiskorúnak” minősíti az olyan, az EU-n kívüli valamely harmadik ország állampolgárságával rendelkező vagy hontalan személyt, aki 18. életévét még nem töltötte be abban az időpontban, amikor a tagállam területére érkezett, és a menedékjog iránti kérelmét ezen államban benyújtotta, és aki a menekültügyi eljárás során nagykorúvá válik, majd ezt követően menekült jogállásban részesül.
A Bíróság e tekintetben emlékeztet arra, hogy az irányelv a menekültek tekintetében előnyösebb feltételeket állapít meg a családegyesítési jog gyakorlására, mivel különös figyelmet kell fordítani a helyzetükre azon okokra tekintettel, amelyek miatt el kellett hagyniuk országukat, és amelyek megakadályozták őket abban, hogy, hogy ott rendes családi életet éljenek. Konkrétabban a kísérő nélküli kiskorú menekülteket megilleti az ilyen családegyesítéshez való jog, amely tekintetében a tagállamok nem rendelkeznek mérlegelési mozgástérrel.
Ezenfelül bár az irányelv nem határozza meg kifejezetten, hogy a menekültnek meddig kell kiskorúnak lennie ahhoz, hogy a speciális családegyesítési jogban2 részesüljön, a Bíróság megállapítja, hogy ezen időpont meghatározása nem hagyható az egyes tagállamok értékelésére.
Pontosabban, azt a kérdést illetően, hogy végső soron mely időpontban kell értékelni a menekült életkorát ahhoz, hogy e menekült kiskorúnak minősülhessen, és részesülhessen a speciális családegyesítési jogban, a Bíróság megvizsgálja ezen irányelv szövegét, rendszerét és célját, figyelembe véve azt a szabályozási keretet, amelybe az illeszkedik, valamint az uniós jog általános elveit.
A Bíróság álláspontja szerint a családegyesítési jognak az attól való függővé tétele, hogy az illetékes nemzeti hatóság mikor fogadja el formálisan az érintett személy menekülti jogállását elismerő határozatot, és így attól való függővé tétele, hogy e hatóság a nemzetközi védelem iránti kérelmet milyen gyorsasággal intézi, veszélyeztetné a családegyesítési jog hatékony érvényesülését. Ez ellentétes lenne nem csak ezen irányelv céljával, amely a családegyesítés elősegítésében és a menekültek – többek között a kísérő nélküli kiskorúak – számára e tekintetben nyújtott különleges védelemben áll, hanem az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elvével is. Az ilyen értelmezés ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy két, kísérő nélküli, azonos korú menekült vonatkozásában, akik ugyanabban az időpontban nyújtottak be nemzetközi védelem iránti kérelmet, a családegyesítési jog tekintetében különböző bánásmódot lehetne alkalmazni e kérelmek elintézési idejétől függően. Az említett értelmezés továbbá azzal a következménnyel járna, hogy az olyan, kísérő nélküli kiskorú számára, aki nemzetközi védelem iránti kérelmet terjesztett elő, teljes mértékben előreláthatatlan lenne, hogy részesül-e a szüleivel való családegyesítésre vonatkozó jogban, ami árthat a jogbiztonságnak.
Ezzel szemben a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtása időpontjának az alapulvétele lehetővé teszi a kronológiailag ugyanolyan helyzetben lévő valamennyi kérelmezővel szembeni azonos és előrelátható bánásmód garantálását, biztosítva, hogy a családegyesítés iránti kérelem sikere főként a kérelmezőnek betudható körülményektől függjön, és nem az ügyintézésnek betudható körülményektől (mint például a nemzetközi védelem iránti kérelem vagy a családegyesítés iránti kérelem elintézésének időtartama).
A Bíróság ugyanakkor megállapítja, hogy az ilyen helyzetben a családegyesítés iránti kérelmet főszabály szerint észszerű határidőn belül kell benyújtani, nevezetesen három hónapos határidőn belül azon időponttól kezdődően, amelyben az érintett kiskorút menekültként elismerték.
_________________________________________________________________________________
12003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.).
2Az irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja.
