„Értékeket biztosítani, elősegíteni, védeni” – Jog – állam – történelem – Egy tudományos konferenciával hivatalosan is megkezdte működését a Zlinszky János Műhely, melynek fő célja a kutatás és az oktatás támogatása mellett a nemzetközi és tudományterületeken átívelő együttműködés elmélyítése.
A nemzetközi konferenciát 2018. március 8-9-én tartották a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának szervezésében és az Igazságügyi Minisztérium támogatásával, néhai Zlinszky János professzor és alkotmánybíró, alapító dékán tiszteletére.
A konferenciát Prof. Dr. El Beheiri Nadja, a Zlinszky János Műhely és a Római Jogi Tanszék vezetője nyitotta meg. A két évvel ezelőtt megrendezett konferencián a hangsúlyt kifejezetten Zlinszky János emlékére, a múltra helyezték. A jelenlegi tanácskozás súlypontja az előre tekintés: koncentrálás a jövőre. A Műhely két kulcsfeladata: a Zlinszky hagyaték digitalizálása, illetve együttműködés a hallgatókkal. Utóbbi aktív hallgatók és végzett diákok bevonását jelenti az oktatási folyamatba; az idei tanévben a római jogi tanszék 9 demonstrátort foglalkoztatott.
Tekintve továbbá, hogy Zlinszky János számára a magyar jog ügye, annak nemzetközi megismertetése rendkívül fontos volt, a tanszékvezető nagy örömmel üdvözölte a konferencián a szomszédos országok előadóit is.
Prof Dr. Szabó István dékán az új tudományos műhely fontos feladataként említette a források feltárását és azok feldolgozását új írásokban. Mint mondta, a Zlinszky Műhely esetében ennél jóval többről van szó, itt a hagyaték kutathatóvá tétele is cél. A szellemi hagyaték pedig többet jelenthet, mint egy megírt könyv. Dékán úr személyes hangon emlékezett Zlinszky Jánosról. Egyrészt hivatali utódaként, másrészt, mint a „Zlinszky iskola” neveltje gondolt vissza mesterére. Nemzetközi és országos iskolateremtő munkásságának köszönhető több mai jogi kar oktatói minősége. A nevét viselő műhely őrzi az értéket és továbbadja a személyiség, az emberség példáját is.
Michael Rainer professzor, a Salzburgi Egyetem Jogi Karának dékánja előadásában a Montesquieu-i életműből két írást, A törvények szelleméről, és az Elmélkedések a rómaiak nagyságának és hanyatlásának okairól címűt emelte ki. A polybiosi állameszménnyel párhuzamban azt vizsgálta, hogy mi lehetett a római rendszer bukásának oka, illetve hogyan lehetne annál jobb megoldást létrehozni. Rainer szerint a hatalommegosztás rendszere nem elméleti, hanem gyakorlati reakció a római állam bukására. Az angol alkotmány, mely ugyan nem ideáltípus Montesquieu számára, ám javítható „modell,” az állampolgárok egyenrangúságának megvalósításával, és a militarista hozzáállás megtörésével megmenthető. Rainer professzor következtetése szerint tehát egy szabad polgárok munkáján alapuló rendszert kell kiépíteni.
Wilhelm Brauneder professzor emeritus, az osztrák képviselőház egykori elnöke a jogvédelem kiterjedésének folyamatát vizsgálta a magánjogtól a közjogig. A törvényszövegek érthetőségének követelményéről értekezve (ami már II. Józsefnél is kiemelten hangsúlyos volt) a 1848/49-es osztrák politikai vitáknak azt a szegmensét is ismertette, melyek a kereseti jogot kiterjesztették volna az alapjogi jogsérelmekre is. Ez a vita akkor ugyan meddő maradt, de 1869-ben, amikor a Birodalmi Bíróság az 1867-es alkotmány alapjain megkezdte működését, már ez az elv is beépült a gyakorlatba.
Jeroen Chorus professzor emeritus, az amszterdami fellebbviteli bíróság volt alelnöke a bírák lelkiismeretéről, a bírói döntés lelkiismereti alapjairól, azok történelmi alakulásáról adott elő. Az összeférhetetlenségi és bizonyítási szabályokat is áttekintette és szólt a bíró „titkos beszédéről” is, melyet önmagával és Istennel folytat. Mint mondta, a bírói döntés racionális és egyúttal morális is.
Univ. Prof. Végh Zoltán, a salzburgi egyetem oktatója a dubitatiot mint a római jogászok érvelési módját tekintette át, számos idézet elemzésével (Cicerótól a Digesta seu Pandectaeig). Végkövetkeztetése értelmében az alapelveket a méltányos igazságszolgáltatás szellemében kell leírni, továbbá a szabadság és a szeretet nevében kell eljárni érvényesítésük során.
A délelőtti előadások sorát Franciszek Longchamps de Bérier előadása zárta, mely során a krakkói Jagelló Egyetem professzora az öröklési jog jelenlegi lengyel szabályozását is áttekintette. Az egyetemes jogutódlás kapcsán kitért az „értékekek” és az „alapelvek” közötti különbségtételre. A lengyel polgári törvénykönyv 2015. évi módosításával kapcsolatban az egyetemes jogutódlásra nem mint alapelvre, hanem értékként tekint, mely a római jogban sem alapelv volt, hanem „eszköz”. Míg a római jogban az örökléssel nemcsak a vagyon, hanem az értékrend, politikai státusz, az örökhagyó által szerzett jóhírnév is a jogutódra szállt, a mai jogrendszereknél az öröklés „csak a pénzről” szól, azaz szinte kizárólag vagyoni viszonyokban gondolkodunk.
A konferencia két napja során a fenti plenáris ülést követően már az első nap délutánján is párhuzamos szekcióban folyt a munka három nyelven: magyarul, angolul, illetve németül.
A március 9-i ülésen pedig a hallgatók, illetve a Műhely munkatársai ismertették a műhelybeli tevékenységük eredményeit.
A Műhely munkatársainak bemutatkozását és a Műhely munkájának részletesebb leírása:
dr. Czibulya Balázs megbízott, Zlinszky János Műhely:
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán működő, dr. Zlinszky János professzor, alapító dékánunk és volt alkotmánybíró után elnevezett tudományos műhely tevékenységét az Igazságügyi Minisztérium a Jogászképzés színvonalának emelését célzó programok keretében támogatja. A két intézmény eddigi együttműködése alapján bízom benne, hogy a közös munka pozitív hatással lesz a magyar jog fejlődésére.
Dr. Zlinszky János mind mennyiségében, mind minőségében jelentős örökséget hagyott hátra. A professzor úr örökösei az Egyetemre, illetve annak Római Jogi Tanszékére bízták a tudományos jelentőséggel bíró hagyatékrész gondozását. Ez a jelenlegi felméréseink szerint nem kevesebb mint kettőszázötven tanulmányt vagy újságcikket, illetve több mint száz könyvet (melyeknek szerzője vagy társszerzője volt) számlál, nem számítva a több száz egyéb könyvet, amelynek nem szerzője.
A hagyaték – melynek Marton Géza (1880-1957) római és magánjogász professzor munkásságának egyes elemei szintén a részét képezik – történelmi jelentősége mellett sokszínű is, hiszen Zlinszky János nemcsak jogtörténeti, vagy római jogi területen, hanem az alkotmányjog (szociális jogok, emberi jogok), vagy a magánjog – így például a családjog – szakterületén is alkotott; jelentős továbbá a jogelméleti és morálfilozófiai munkássága.
A fentiek indokolják a Zlinszky János Műhely működését a Római Jogi Tanszék koordinálásában. A Műhely e szakmai örökség digitalizálására, a műveket kiadókkal történő egyeztetésre és hozzájárulásuk beszerzésére, továbbá a művek adatbázisba foglalására, lektorálására és online közzétételére jött létre. Unger Anikó lektor – aki a március 8-9-én megrendezett Zlinszky János Emlékkonferencián a professzor úr életpályáját méltatta angol nyelven – és dr. Huszár Mónika megbízott – aki az Emlékkonferencián The Concept of Idealmensch. Transmission of Values címmel mutatta be Marton Géza professzor objektív felelősségről és méltányosságról szóló tanát – áldozatos munkájának köszönhetően a digitalizálás és közzététel folyamatban van. Jómagam „Das wenige Viele, was ich bisher von János Zlinszky erfahren konnte” címmel tartottam rövid, német nyelvű ismertetőt a Műhely eddigi munkájáról; valamint a professzor úr műveit eredetileg megjelentető kiadókkal egyeztetek az e művek jogszerű digitalizálásához és online közzétételéhez szükséges engedélyező nyilatkozatok beszerzése érdekében. Természetesen ezek csak a legelső lépések, ugyanis a tudományos hagyatékgondozás és -feldolgozás, valamint Zlinszky János szellemiségének őrzése sokkal többet jelent ennél.
A Zlinszky János Műhellyel szoros együttműködésben, a professzor úr képviselte szellemiségben működik az Önképzőkör, egy bátran kezdeményező és tetterős diákokból álló önszerveződés, melyet a Tanszék és a Minisztérium egyaránt támogat. Ötletgazdája Szádvári Lilla végzős joghallgató, aki az Emlékkonferencián eddigi, Zlinszky János alkotmánybírói munkásságának területén végzett kutatásainak eredményét adta elő Dissenting and Concurring Opinions of János Zlinszky – The Constitutional Protection of Private Property címmel, angol nyelven.
Az Önképzőkör megalakulását és a hallgatók közös munkáját angol nyelven ismertette az Emlékkonferencia március 9-i szekciójában Tóth Eszter Anna joghallgató, The Idea of Students’ Seminar in the Spirit of János Zlinszky címmel.
Az Emlékkonferencián Karácsony Dávid és Lengyel Rita joghallgatók Liber esto, liber sit, liberum esse iubeo – An Introduction to Ulpian’s Work from a Linguistical Aspect címmel, angol nyelven mutatták be közösen szerkesztett, latinról fordított szövegüket és forráselemzői munkájuk eredményeit
dr. Huszár Mónika megbízott, Zlinszky János Műhely:
A tudományos hagyaték feltárása, rendezése, valamint digitalizálása során megismertük Professzor Zlinszky János értékrendjét, amely mind tudományos, mind erkölcsi értelemben is hozzátett az olvasó személyiségéhez. A személyes kapcsolatok fontossága, a tudományos téren való nyitottság, a társakkal való együtt-gondolkodás, ami kiolvasható ezen írásokból. Azt tanította számunkra, hogy az embereknek a jog követése során nem szabad megfeledkezniük az azt átható alapvető erkölcsi szabályokról, így nem kerülnek értékválságba, ha válaszúthoz érnek.
Szádvári Lilla joghallgató, az Önképzőkör ötletgazdája:
Az Önképzőkör egy részben hallgatói kezdeményezésként indult oktatásfejlesztési program, amely két fő pilléren nyugszik. Az egyik pillér a szakmaiság. Az extra, opcionális órák segítségével célunk, hogy a hallgatókban már tanulmányaik kezdetén kialakulhasson a jogi gondolkodásmód, a tételes jogi szöveg mögé láthassanak, megízlelhessék a jog szellemét, annak társadalomban betöltött funkcióját. A jog tanulását tehát ne tehernek éljék meg, hanem szeressék meg. Így kialakulhat a szakmai igényesség, az a szemlélet, hogy érdemes a szűk értelemben vett egyetemi követelményeken túl is képezniük magukat. Ennek köszönhetően pedig valódi, versenyképes tudással, céltudatos jogászokként léphetnek majd ki a munkaerőpiacra.
Másik fontos pillér a közösségi szemléletmód kialakítása annak érdekében, hogy ne egymás riválisai, hanem segítőtársai legyünk ezen az úton. A római jognak első évfolyamos tárgyként rendhagyó jellegű oktatása kiváló eszköznek bizonyult a fenti célok gyakorlatba ültetéséhez. Mindezt pedig egyetemünk alapítója, Zlinszky János szemléletében kívánjuk megvalósítani, aki mind szakmailag, római jogászként, mind emberileg, keresztény jogtudósként példakép számunkra, hallgatók számára is.
A Zlinszky János Műhelyben lehetőségem nyílik egy komoly, jogterületeken átívelő kutatómunkában részt venni. A kutatáshoz szükséges joganyagok teljes körűen rendelkezésemre állnak. A munka állandó szakmai felügyelet mellett zajlik. Az egyes jogterületek kutatóinak iránymutatásával Zlinszky János komplex jogi gondolkodásmódjába nyerhetek átfogó betekintést.
Első kutatási eredményeimet a Zlinszky János tiszteletére rendezett nemzetközi konferencián ismertethettem külföldi jogászprofesszorok előtt. Megtapasztaltam tehát, hogy a műhely kiváló lehetőséget nyújt fiatal kutatók számára is.
Karácsony Dávid és Lengyel Rita joghallgatók:
Egy nemzetközi konferencián előadóként részt venni kivételes lehetőség a tudományos munkásság kezdeteinek bemutatására. Ezért éreztük megtisztelőnek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Római Jogi Tanszékének felkérését, amely alkalmat biztosított számunkra, hogy prezentáljuk eddigi kutatásunk eredményeit a római jog professzorai, a doktori képzésben részt vevő hallgatók, illetve a római jogi és jogtörténeti műhelyszeminárium résztvevői előtt.
Szerettük volna behatóbban megismerni e kor rendkívül gazdag kulturális és jogi örökségét a római jogi stúdiumok mellett, így már elsőévesként megkezdtük kutatásunkat, melynek célja egy Ulpianus munkásságából származó mű lefordítása latinról magyar nyelvre. Célunk: elérhetővé tenni azt a minőségi ugrást, mely által a joghallgatók átfogó képet nyerhetnek a római jogi gondolkodásról eredeti szövegek tanulmányozása, forráskutatás révén.
Másodévesként mérföldkövet jelent számunkra a Zlinszky Emlékkonferencia, ugyanis először tudtunk nemzetközi közönség előtt beszámolni tevékenységünkről. A számtalan pozitív visszajelzés, valamint az év közben, a Tanszék szervezésében működő műhelyszemináriumon kapott útmutatások és ajánlások alapján úgy érezzük, hogy érdemes foglalkozni ezzel a témával, egyszersmind új lendületet kaptunk a folytatáshoz.
Tóth Eszter Anna joghallgató, Önképzőkör:
Az Önképzőkörben lehetőséget biztosítunk az elsős hallgatóknak, hogy lexikális ismereteiket elmélyítsék úgy, hogy közben élvezzék is a tanulást, és egy jó közösség alakuljon ki az órák során. A jogesetek és forráselemzések feldolgozásával arra törekszünk, hogy a megtanultakat elképzelhetővé, némileg gyakorlatiasabbá tegyük számukra. Mi közösen beszéljük meg a jogesetet. Ennek köszönhetően az elsősök sokkal szabadabban szólalnak meg, saját szavaikkal fejezik ki gondolataikat; ez rendkívül hasznos, hiszen magolás helyett átkonvertálják, értelmezik a megtanulandókat. Az izgalmasabb-megosztóbb jogeseteket el is szoktuk játszani, ez általában a legnépszerűbb mozzanat. Ilyenkor indirekt módon fejlesztjük azt a képességüket, hogy lépésről lépésre, logikusan építsék fel a mondandójukat (indukció-dedukció útján). Ekkorra „csodával határos módon” a szerződések, jogintézmények, felsorolások mind-mind megtalálják a maguk méltó helyét a római jog színes puzzle-jében. A későbbiekben a joghallgatók erre építhetik a jogi gondolkodást, felismerve a folytonosságot.
Unger Anikó, lektor:
A szövegtípusokat vizsgálva bátran állíthatjuk: nem kell jogásznak lennie az olvasónak ahhoz, hogy ezeknek az írásoknak az üzenetét megértse. A logikai felépítés és az érvelés a közlési cél lényegi elemeiben jól követhető. Eszerint elmondható, hogy ezek a koherens, tömör szövegek az olvasmányosság és tiszta szerkezet mentén súlyosak, de nem nehézkesek. Úgy közölnek, hogy közben tanítanak. Zlinszky János publicisztikai írásai, polémiái, intelmei a hallgatók felé irodalmi nyelven szólnak, de nem didaktikusak. Nem mellőzik a nyelvi játékot, irodalmi hivatkozásokat, és gyakran váltanak episztoláris vagy elbeszélő stílusból akadémiaiba anélkül, hogy szárazzá, jogi háttérismeretek híján értelmezhetetlenekké válnának. Kiterjedt szemléletről, nemzetközi gondolkodásról vallanak, történelmi gyökerekről, melyekben Isten, család, haza alapértékek és megkérdőjelezhetetlenek. Olyan teremtett világ ez, ahol az etika és morál nélkül a jogászi tudás nem elég az elvárható magatartáshoz, ahol a jog nem tökéletes és öncélú; az embert és a közt, nem pedig a hatalmat védi. Ahol az emberi méltóság transzcendens jellege nem vitatható, ahol az ember élete érték és jog. Alap.
Ezek jegyében a morális és etikai értékek eredője az ókori virtusban a Szerző számára ugyanolyan érvénnyel van jelen, mint ahogy azt a keresztény szemlélet képviseli; kimondva vagy kimondatlanul, de mindig szövegben immanens tartalomként, jelenvalóként.
Az ügyvéd pragmatikus tapasztalata alap lesz a tanításhoz ugyanúgy, ahogyan az alkotmánybírói különvéleményekhez. Aforizmaszerű kijelentéseiben tetten érhető szemlélete mindenkor tükrözi a római jogi alapokra hivatkozást. A rendszeresség és a szó tisztelete, az írói fegyelem közel hozza az ókori és jelenkori jog, a jogfolytonosság történelmét csakúgy, akár a Jézus perét.
Ugyanakkor az is igaz, hogy olvasmányélménynek manapság gyakran csak nyelvi segédlettel párosítva ajánlanám: rendszeresen előfordul, hogy latinul folytatódik egy magyar mondat, és nincs magyar befejezése. Azért, mert a vélt és megcélzott olvasóközönség számára köztudott volt azok tartalma, vagy azért, mert elvárható azok ismerete, ahogyan azt a hajnali szeánszoknak nevezett miskolci szemináriumok hajdani diákjainak megemlékezésében olvassuk: előbb ismerni kellett a tananyagot, azután hallgatni a professzor urat, hogy megérthessék a reflexióit, nem ritkán idegen nyelven, pl. németül, ahogy eleinte kizárólagosan publikált.
Mércét tartunk a kezünkben ezekkel az írásokkal a jogászi gondolkodás fejlődéséről; nagyvonalút, az olvasó tudatában nyomot hagyót, állandóságról és megtartva meghaladásról.
