Az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azzal, hogy nem szabályozta a közlekedőképességükben a mozgásszervi fogyatékosokkal azonos mértékben, de nem mozgásszervi betegségből eredően korlátozott személyek támogatását – mondta ki az Alkotmánybíróság. Felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2018. december 31- ig tegyen eleget.
Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapította, hogy az Országgyűlés az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésével összhangban álló jogalkotás megvalósítása során a XV. cikk (5) bekezdését sértő, mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azzal, hogy nem szabályozta a közlekedőképességükben a mozgásszervi fogyatékosokkal azonos mértékben, de nem mozgásszervi betegségből eredően korlátozott személyek támogatását.
Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2018. december 31- ig tegyen eleget.
Az Alkotmánybíróság emellett elutasította a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet 1. § (5) bekezdés c) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
Az indítványra okot adó ügyben a Budapest Főváros Kormányhivatala, majd a felperes fellebbezése folytán az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Családtámogatási Főosztálya elutasította a felperes fogyatékossági támogatás megállapítása iránti kérelmét. Mindkét határozat hivatkozott arra a szakvéleményre, amely szerint a felperes nem minősül súlyosan fogyatékosnak, mivel mozgásszervi károsodása miatt a jogszabályokban nevesített segédeszköz állandó használatára nem szorul.
A felperes kereseti kérelmében indítványozta a jogerős határozat bírósági felülvizsgálatát, a bíróság pedig indítványozta az Alkotmánybíróságnál, hogy állapítsa meg a vonatkozó szabályozás alaptörvény-ellenességét. A bíróság véleménye szerint a szabályozásnak nem az adott személy mozgásszervi eredetű megbetegedéséhez kellene kötnie a támogatásra jogosultság feltételét, hanem a ténylegesen fennálló, a támogatást igénylő személy mozgáskorlátozott állapotához. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést nem találta megalapozottnak.
Nem minősíthető önkényesnek az, hogy a jogalkotó a súlyos fogyatékossághoz, a nagyfokú fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodáshoz köti a fogyatékosság fogalmát. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy az indítványozó bíró által feltárt jogszabályi környezet valóban nincs összhangban az Alaptörvénnyel. Az összhang hiányát azonban nem a rendelet hatályos tartalma, hanem annak hiányossága okozza. A jogi szabályozásnak a fogyatékosság nyitott és befogadó meghatározását kell tartalmaznia, nem lehet teljesen kizárni a mozgásban fogyatékosnak minősülő személyek közül azokat, akiknél ez az állapot nem mozgásszervi, hanem más betegségből ered. A fentiekre tekintettel ezért az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását állapította meg, és a jogalkotót felhívta feladatának teljesítésére. A határozathoz különvéleményt csatolt Czine Ágnes és Salamon László alkotmánybíró, párhuzamos indokolást fűzött Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla és Stumpf István alkotmánybíró.
