Az a légitársaság, amely a csatlakozást magában foglaló repülőútnak csak az első szakaszát valósította meg, a késés miatti kártalanítás érdekében a más tagállamban található végső célállomás helye szerinti bíróságok előtt perelhető. Ez az eset áll fenn, amikor az egységes foglalás a teljes repülőút tekintetében különböző légi járatokra vonatkozott, és a végső célállomásra jelentős késéssel való érkezés az első járat során bekövetkező zavarra vezethető vissza – álla az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A C-274/16., C-447/16. és C-448/16. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet flightright GmbH kontra Air Nostrum, Líneas Aéreas del Mediterráneo SA Roland Becker kontra Hainan Airlines Co. Ltd Mohamed Barkan, Souad Asbai, Assia Barkan, Zakaria Barkan, Nousaiba Barkan kontra Air Nostrum, Líneas Aéreas del Mediterráneo SA
Légi utasok az Air Berlinnél és az Iberiánál csatalakozást magukban foglaló repülőutakat foglaltak Spanyolországból Németországba (az Air Berlint illetően az Ibiza – Palma de Mallorca ‒ Düsseldorf útvonalra és az Iberiát illetően a Melilla ‒ Madrid ‒ Frankfurt-am-Main útvonalra), e foglalások a teljes repülőútra vonatkoztak. Az első, belföldi légi járatokat Spanyolországban az Air Berlin és az Iberia nevében az Air Nostrum spanyol légitársaság üzemeltette. E járatok e két esetben (45 és 20 perc) késéssel érkeztek, aminek következményeként az utasok lekésték a Németországba tartó második járatukat. Az utasok végül több mint 3 órás (azaz az Air Berlinnél foglalt járat esetén hozzávetőleg 4 órás késéssel, az Iberiánál foglalt járat esetén pedig 13 órás) késéssel érkeztek végső célállomásukra.
E jelentős késések miatt az érintett légi utasok (illetve helyettük a flightright német vállalkozás) a német bíróságokhoz fordult, hogy a légi utasok jogairól szóló uniós rendelet1 alapján kártalanítást követeljen az Air Nostrumtól.
Az Amtsgericht Düsseldorfnak (düsseldorfi helyi bíróság, Németország) és a Bundesgerichtshofnak (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) kétségei vannak azon kérdést illetően, hogy a német bíróságok joghatósággal rendelkeznek-e a légi utasok olyan légitársasággal szemben benyújtott kereseteit illetően, amely i) valamely más tagállamban rendelkezik székhellyel, ii) a németországi végső célállomásra irányuló, csatlakozást magában foglaló repülőút keretében csak az első, ezen másik tagállamban belföldi járatot üzemeltette és iii) ezen utasoknak nem szerződéses partnere. E két bíróság a Bíróságot annak tisztázására kérte fel, hogy ilyen helyzetben a „Brüsszel I” rendelet2 rendelkezéseit kell-e alkalmazni, amely szerint a valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező alperes szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatban a kérelem tárgyát képező kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt perelhető. E rendelet kifejti, hogy ez a hely szolgáltatás nyújtása esetén – a felek ellentétes megállapodásának hiányában – az a hely, a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani.
A tegnapi napon hozott ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy a németországi végső célállomás nem csak a második légi járatot, hanem az első, spanyolországi belföldi légi járatot illetően is a nyújtandó szolgáltatások teljesítési helyeként tekinthető. Ebből következően a német bíróságok főszabály szerint joghatósággal rendelkeznek az olyan külföldi légitársaságok ellen benyújtott kártalanítási kérelmeket illetően is, mint az Air Nostrum.
Ugyanis először is a „Brüsszel I” rendelet értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügy” fogalma kiterjed a légi utasok által a csatlakozó járat jelentős késése esetén a légi utasok jogairól szóló rendelet alapján az olyan üzemeltető légifuvarozóval szemben benyújtott kártalanítás iránti keresetre, amely légifuvarozó ezen utasoknak nem szerződéses partnere.
E tekintetben a Bíróság többek között megjegyzi, hogy a légi utasok jogairól szóló rendelet szerint amennyiben egy az utassal szerződéses jogviszonyban nem álló üzemeltető légifuvarozó e rendelet szerinti kötelezettségeket teljesít, akkor úgy kell tekinteni, hogy ezt a szóban forgó utassal szerződéses jogviszonyban álló személy nevében teszi. Így e légifuvarozót (a jelen esetben az Air Nostrumot) úgy kell tekinteni, mint aki az érintett utasok szerződéses partnerei (a jelen esetben az Air Berlin és az Iberia) felé szabadon vállalt kötelezettséget teljesít. E kötelezettségek forrása a légi szállítási szerződés.
Másodszor a Bíróság megállapítja, hogy a csatlakozó járat „Brüsszel I” rendelet értelmében vett „teljesítési helyének” a második járat érkezési pontját kell tekinteni, amennyiben a két légi járaton a szállítást két különböző légi fuvarozó végzi, és e csatlakozó járat jelentős késése miatti, a 261/2004 rendelet szerinti kártalanítás iránti keresetet az említett légi járatok közül az első során fellépő zavarra alapítják, amely járatot az érintett utasok szerződéses partnerétől eltérő légi fuvarozó üzemeltetett.
A Bíróság e tekintetben hangsúlyozza, hogy a szóban forgó szerződések, amelyeknél a teljes repülőút egységes foglalás tárgyát képezi, megalapozza a légifuvarozó azon kötelezettségét, hogy az utast A pontból B pontba szállítsa. Az ilyen szállítási ügylet szolgáltatásnak minősül, amelynek egyik3 fő teljesítési helye a C pontban található. A Bíróság szerint az olyan légitársaság számára, mint az Air Nostrum, amely csak az A pontból B pontba irányuló első járatot üzemelteti, megfelelően előre látható, hogy az utasok a C pont szerinti bíróságon is perelhetik őt.
Egy másik ügyben a légi utas azért fordult a német bíróságokhoz, hogy egy kínai légitársaságtól – a Hainan Airlines-tól – követeljen kártérítést amiatt, hogy visszautasították a csatlakozást magában foglaló (Berlin – Brüsszel – Peking) repülőút második szakaszára való beszállását. E tekintetben a Bíróság emlékeztet arra, hogy ha az alperes (a jelen esetben a Hainan Airlines) nem rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel valamely tagállamban, a bírósági joghatóságot valamennyi tagállamban az adott tagállam joga és nem a „Brüsszel I” rendelet határozza meg.
_________________________________________________________________________________
1A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL. 2004. L. 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.). A kártalanítás összege a távolságtól függően 250, 400 vagy 600 euró.
2Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 12., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) és a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.). Ez utóbbi rendelet hatályon kívül helyezte a 44/2001 rendeletet. E rendelet csak a 2015. január 10. napján vagy azt követően indított eljárásokra alkalmazandó. A jelen ügyek keretében e két rendelet rendelkezései azonosak vagy közel azonosak.
3A Bíróság e vonatkozásban emlékeztet arra, hogy a légi utas keresetét a járat indulási helye szerint illetékes bírósághoz is benyújthatja (2009. július 9-i Rehder ítélet, C-204/08)
