A 2018. január 1-jén hatályba lépő új közigazgatási perrendtartási törvény egyik pillére – a hatékony jogvédelem és a tisztességes eljárás biztosítása érdekében – hogy a jogalkotó alapvetően a közigazgatási bíróra és annak jogértelmezésére bízza, hogy a végrehajtó hatalom, a közigazgatás, az állam mely cselekvései vitathatók közigazgatási bíróság előtt. Ennek előnye, hogy esetről-esetre dönthető el azon közigazgatási tevékenységek köre, amelyek a bíróság elé vihetők, és a bíró nem kötött a jogalkotó akaratához.
A jelenlegi közigazgatási perjogi szabályok alapján a közigazgatási bíróságok elé kerülő ügyekben a felperes túlnyomó többségben a közigazgatási hatóságok által kibocsátott alakszerű, formális közigazgatási határozatot támad. A közigazgatási bíróságok hatáskörét jelenleg a törvény szűken határozza meg, és csak az vizsgálható felül, amit a jogalkotó lehetővé tesz.
A közigazgatási perrendtartás nagy újdonsága, hogy bármilyen formátlan vagy alakszerű közigazgatási tevékenység előtt megnyílik a közigazgatási bíró tárgyalóterme, ha megállapítható, hogy a közigazgatás tevékenysége a polgárok jogát, jogos érdekét közvetlenül sérti. Nem csak a közigazgatás tevőleges magatartása, cselekménye támadható, hanem a jogszabályban megállapított kötelezettségének elmulasztása is, sőt a közigazgatási bíró arra is utasíthatja a közigazgatási szervet, hogy valamely közérdek védelme érdekében a hatáskörébe tartozó eljárást indítsa meg vagy folytassa.
A közigazgatási perrendtartás megerősíti a közigazgatási bíró hatásköreit a közigazgatási végrehajtás felett, és egyben erős kényszerítő eszközöket biztosít a bírói ítélet kikényszerítésére. Ezek a változtatások megengedik, hogy a közigazgatási bírói kontroll kiterjedjen a polgárok jogait szintén súlyosan korlátozó végrehajtási szakaszra, egyben biztosítja azt is, hogy a közigazgatási bírói ítélet a valóságban is teljesüljön és a jogvédelem ténylegesen megvalósuljon.
A közigazgatási jogvita tárgyát jelentő közigazgatási cselekmény alatt – a Kp.-ban meghatározott kivételekkel – a következők értendők:
- egyedi döntés,
- hatósági intézkedés,
- az egyedi ügyben alkalmazandó – a jogalkotásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó – általános hatályú rendelkezés, és a
- a közigazgatási szerződés.
Jelentős változás, hogy az állam vagy az állam nevében eljáró szerv és az általa foglalkoztatott személy között munkavégzés, illetve szolgálatteljesítés céljából létesített, a köz szolgálatára irányuló, törvényben meghatározott speciális kötelezettségeket és jogokat tartalmazó jogviszonyok, ide nem értve a bírák, az igazságügyi alkalmazottak, továbbá az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyát, valamint a munkaviszonyban állók jogviszonyát, tehát általában a közszolgálati jogviták is közigazgatási bírósági hatáskörbe kerülnek.
Ezzel együtt a közigazgatási perrendtartás kizárja, hogy a kormányzati cselekmények bíróság előtt vitathatók legyenek. Ez alatt olyan cselekményeket kell érteni, amelyeket a közigazgatás legmagasabb szintjén tesznek jellemzően, így a közigazgatás és más alkotmányos szervek (pl. Országgyűlés) között, vagy a magyar közigazgatásnak a nemzetközi kapcsolataiban keletkeznek.
