Két újabb 1956 utáni, a forradalom megtorlásának szándékával lefolytatott koncepciós perben mondta ki az ítéletek semmisségét a Kúria kedden. Egy nyíregyházi, illetve egy pécsi ügyben fordult a Kúriához a Legfőbb Ügyészség a semmisségi igazolások kiadása érdekében. Az egykori vádlottak érdekében eljáró ügyvéd csatlakozott az ügyészi indítványhoz.
A Legfőbb Ügyészség képviselője a tárgyaláson elmondta: már közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1989 őszén megszületett az első semmiségi törvény, melyet még több követett. Céljuk az volt, hogy a forradalom leverése utáni koncepciós jellegű, megtorló ítéletek semmisségének kimondását lehetővé tegyék.
Az 1956-os forradalom utáni megtorlásra jellemző volt, hogy minden megyében kiválasztottak egy nagyobb ügyet, lehetőleg minél több vádlottal és vádponttal, aztán gyorsan lefolytatták az eljárást. Ezek a jogrendtől idegen, a hazai és a nemzetközi jogot is sértő perek voltak – mutatott rá az ügyész.
Jelen eljárás, a semmisségi igazolások kiadásának célja, hogy az utókor valóban úgy tekintsen ezekre az elítélésekre, mintha meg se történtek volna – tette hozzá.
A védő egyetértett az ügyésszel. Rámutatott, hogy az elítéltek a forradalom céljaival, eszmeiségével azonosuló, azért cselekvő emberek voltak. Többek között a szovjet csapatok kivonását és a többpártrendszer visszaállítását szorgalmazták. Az ítéleteket viszont kifejezetten a bosszú motiválta.
A Kúria mindkét ügyben kimondta, hogy igazolja a perbeli elmarasztaló ítéletek semmisségét, ami visszaható hatályú, a semmis ítélet olyan, mintha meg sem született volna.
A Kúria tanácsvezető bírája rámutatott: ezek az eljárások nem pusztán rosszul végződtek, de el sem lett volna szabad kezdődniük, hiszen céljuk nem az igazság felkutatása volt, ellentmondtak a hazai és nemzetközi jogi követelményeknek, hiányzott jogi jellegük.
A forradalom miatt perbe fogottak helyzete eleve reménytelen volt, ügyükben nem voltak adottak a pártatlan ítélkezés feltételei, elítélésük szükségképp elfogult volt, egy politikai koncepció ítéletbe foglalása – mutatott rá.
A bíró felhívta a figyelmet arra is, hogy az egykori ítéletek szókimondóak voltak, indoklásuk önmagáért beszél. A két ügyben eljárt bíróságok többek között azt rótták fel a vádlottaknak, hogy “nem akarták a szocializmust építeni”, “hátat fordítottak a dolgozó népnek és a pártnak”, “megmutatkozott náluk a népi demokrácia és a Szovjetunió elleni gyűlölet”, vissza akarták állítani a “hazaáruló Nagy Imre” és a tőkések és a földbirtokosok kormányát, és “újból szolgaságba akarták dönteni a végre felemelkedő dolgozókat”.
A nyíregyházi ügyben 1957-1958-ban 10 vádlott ellen folytatták le az eljárást. A vádpontok között szerepelt tüntetés, polgárőrség, illetve pártok szervezése, szobordöntés, börtönből szabadítás, a posta, a rendőrség, a vasút, a sajtó feletti ellenőrzés átvétele, kapcsolatfelvétel más forradalmi csoportokkal.
A cselekmények jobbára erőszakmentesek voltak, és a forradalom céljával, eszmeiségével összhangban álltak. Az akkori ügyészség azonban részben népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, részben különféle köztörvényes bűncselekmények miatt emelt vádat.
A pécsi ügy 8 vádlottja közül a forradalom idején volt 15, 17 és 18 éves is. Ez a per a mecseki láthatatlanok néven ismerté vált ellenálló csoportról szólt, amelynek tagjai a november 4-ei szovjet bevonulás után többször is fegyverrel szállt szembe az idegen megszállók hadseregével. A nyíregyházi ügyben két, a pécsi ügyben egy személyt ítéltek halálra és végeztek ki 1958 tavaszán, sokakat pedig súlyos börtönbüntetéssel és vagyonelkobzással sújtottak.
A nyíregyházi ügy egyik vádlottja, az 1891-ben született, majd dolgozott az Igazságügyi Minisztériumban, volt táblabíró, 1939-től a Kúria bírája, 1944-ben a Szálasi vezette hungarista Nemzeti Összefogás Kormánya a sopronkőhidai börtönbe záratta, 1947 és 1949 között kisgazda országgyűlési képviselő volt, az alkotmány előkészítő bizottság alelnöke, 1958-ban, 68 évesen pedig 15 év börtönre ítélték a forradalomban való részvételért.
A Kúria a 2016-os semmisségi törvénymódosítás óta a 14 legfőbb ügyészségi indítvány alapján összesen 58 személy ügyében járt el. Az első ezek közül az 1958-ban halálra ítélt és kivégzett Nagy Imre miniszterelnök és társai ügyében kiadott semmiségi igazolás volt tavaly ősszel. Akkor a Kúria kimondta, hogy hat évtizeddel ezelőtt igazságszolgáltatásnak nem nevezhető színjáték zajlott, ártatlanok bűnösségét mondták ki, legitim kormányzat tevékenységéért szabtak ki büntetést. Abban az ügyben a legfőbb ügyész képviselője elmondta, hogy összesen még mintegy 200 ember ügyében vizsgálják a semmiségi igazolások ügyét.
