Az EU-tagországok foglalkoztatási és szociális miniszterei egyhangúlag jóváhagyták a szociális jogok európai pillérét és általános megközelítést fogadtak el a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv reformjáról.
A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács október 23-i luxembourgi ülésén az EU-tagországok foglalkoztatási és szociális miniszterei egyhangú támogatásukat fejezték ki a szociális jogok európai pillérével kapcsolatban – mindössze két évvel azután, hogy Jean-Claude Juncker elnök először említést tett erről az elképzeléséről az Unió helyzetéről szóló 2015. évi beszédében és kevesebb, mint hat hónappal azután, hogy a Bizottság előterjesztette a pillérre vonatkozó javaslatát. A szociális jogok európai pillérét a Parlament, a Tanács és a Bizottság november 17-én, Göteborgban, a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről szóló szociális csúcstalálkozón fogja hivatalosan bejelenteni. Ezen túlmenően a Tanács általános megközelítést fogadott el a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó szabályok felülvizsgálatát célzó bizottsági javaslat tárgyában.
Marianne Thyssen, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért, valamint a munkavállalói készségekért és mobilitásért felelős biztos üdvözölte a ma született megállapodást, és kijelentette: „Ez a tanácsi ülés fontos mérföldkő a szociális Európa felé vezető úton. A szociális jogok európai pillérét övező egyhangú támogatás jól szemlélteti a tagállamok elkötelezettségét arra, hogy EU-szerte jobb munkafeltételekről és életkörülményekről gondoskodjanak, válaszul az előttünk álló kihívásokra, így például a népesség elöregedésére, a globalizációra és a digitalizációra. Ami pedig a munkavállalók kiküldetéséről szóló megállapodást illeti: álláspontunk kezdettől fogva az volt, hogy az azonos helyen végzett, azonos munkáért egyenlő bér jár. Örülök annak, hogy a tagállamok is széles körűen támogatják ezt. Hiszen ez az alapelv méltányos mind a kiküldött munkavállalók szempontjából, akik joggal várják el az azonos munkafeltételeket, mind pedig a helyi dolgozók és munkaadók szempontjából, akik nem szeretnék, hogy mások alacsonyabb bérért vállalják el ugyanazt a munkát. A tanácsi ülésen született megállapodás ékes bizonyítéka annak, hogy mi itt Európában tárgyalóasztalhoz tudunk ülni, és párbeszéd útján méltányos és kiegyensúlyozott egyezségre tudunk jutni.”
A munkavállalók kiküldetéséről szóló politikai megállapodással a tagállamok kiálltak a Bizottság által megfogalmazott alapelv mellett, miszerint az azonos helyen végzett azonos munkáért egyenlő díjazás jár. Jean-Claude Juncker ennek az elvnek az érvényre juttatását szorgalmazta az Unió helyzetét értékelő 2015. szeptemberi beszédében és politikai iránymutatásában, melyben leszögezi, hogy a munkabér és a munkafeltételek tekintetében a kiküldetésben lévő munkavállalókra általánosságban ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a helyi munkavállalókra.
Háttér
Jean-Claude Juncker elnök mindössze két évvel ezelőtt, az Unió helyzetét értékelő 2015. évi beszédében ismertette először elképzelését a szociális jogok európai pilléréről: „Szeretném, ha létrejönne a szociális jogok európai pillére, amely figyelembe veszi az európai társadalmak és a munka világának változó jellemzőit.” A Bizottság 2016. március 8-án terjesztette elő a pillérről szóló dokumentum első tervezetét, majd széles körű konzultációt indított a kezdeményezésről a tagállamok, az EU-intézmények, a szociális partnerek, a civil társadalom és a polgárok körében. 2017. április 26-án a Bizottság benyújtotta a végleges szövegváltozatot. Az abban lefektetett 20 elv és jog a tisztességes keretfeltételeket kínáló és jól működő munkaerőpiacok és szociális jóléti rendszerek kiépítését hivatott elősegíteni. A pillér iránytűként fog szolgálni a kezdeményezésben részt vevő tagállamok közötti megújított konvergenciafolyamatban, melynek célja a munka- és életkörülmények javítása.
Az átfogó cél Európa szociálisabbá tétele, márpedig ehhez a Bizottság meglátása szerint nagyon fontos, hogy elmélyítsük és méltányosabbá tegyük az EU belső piacát. E célkitűzés jegyében az egyik fő kezdeményezés a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó szabályok megreformálása volt, amint az Jean-Claude Juncker elnök 2014. évi politikai iránymutatásában olvasható: „Biztosítani fogom a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv szigorú végrehajtását, illetve annak érdekében, hogy a szociális dömpingnek ne legyen helye az Európai Unióban, kezdeményezni fogom az irányelv célzott felülvizsgálatát. Uniónkban az azonos helyen végzett azonos munkát azonos módon kell javadalmazni”. Erre vonatkozó kötelezettségvállalását Juncker elnök az Unió helyzetéről szóló 2017. szeptember 13-i beszédében újfent megerősítette: „Az egyenlők Uniójában nem lehetnek másodrendű munkavállalók. A munkavállalóknak az azonos helyen végzett, azonos munka után egyenlő bér jár. A Bizottság ezért új szabályokat terjesztett elő a munkavállalók kiküldetéséről.”
A Bizottság 2016. március 8-án hivatalos javaslatot terjesztett elő a munkavállalók kiküldetéséről szóló 1996-os irányelv módosítására. A javaslat azon az elven alapszik, hogy az azonos helyen végzett azonos munkáért egyenlő díjazás jár, és kilátásba helyezi, hogy a munkabér és a munkafeltételek tekintetében a kiküldetésben lévő munkavállalókra általánosságban ugyanazok a szabályok fognak vonatkozni, mint a helyi munkavállalókra. A jogszabálytervezet kiegészíti a munkavállalók kiküldetéséről szóló 2014. évi végrehajtási irányelvet, amely új eszközöket vezet be a csalással és a visszaélésekkel szembeni fellépés és a kiküldetés terén illetékes tagállami hatóságok közötti igazgatási együttműködés javítása érdekében.
Juncker elnök 2017. évi értékelő beszédével és szándéknyilatkozatával összhangban a Bizottság 2018-ban létre fogja hozni az Európai Munkaügyi Hatóságot, melynek rendeltetése az lesz, hogy minden szinten elősegítse a munkaerő-piaci hatóságok közötti együttműködést és a több tagállamot érintő kérdések hatékonyabb kezelését. A Bizottság elő fog terjeszteni egyéb kezdeményezéseket is a tisztességes munkaerő-mobilitás támogatására. Így például javasolni fogja az európai társadalombiztosítási azonosító jel bevezetését, amitől azt várja, hogy láthatóbbak és (digitálisan) hozzáférhetőbbek lesznek a szociális biztonsághoz fűződő jogok.
