A peres felek és a per többi résztvevője kötelesek a perbeli jogaikat jóhiszeműen gyakorolni és a kötelességeiknek eleget tenni. A bíróság pedig köteles biztosítani, hogy ez tényleg így is legyen. A polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezései azonban a gyakorlatban nem feltétlenül érvényesülnek. Miért nem?
A jogszabály a bíróságot arra kötelezi, hogy megakadályozza a jóhiszemű pervitel követelményével ellentétes magatartásokat (pl. ami a per elhúzódásához vezethet), valamint hogy figyelmeztesse a feleket a jóhiszemű pervitel követelményére (és a rosszhiszemű pervitel következményeire is). A figyelmeztetés történhet szóban vagy írásban, előre vagy utólag, egyszer vagy ismételten is.
A Polgári Perrendtartásról szóló törvény (továbbiakban Pp.) 8. §-a számos olyan esetet felsorol, amikor a bíróság köteles pénzbírsággal sújtani a felet, a képviselőjét, vagy akár a per többi résztvevőjét. Ilyenek például, ha valaki jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból valótlanságot állít, vagy igaz tényt tagad, lényeges tényt elhallgat vagy alaptalanul hivatkozik valamilyen bizonyítékra. Ilyen az is, ha valaki indokolatlanul késedelmeskedik a nyilatkozattétellel, adott cselekménnyel, vagy felhívás ellenére sem tesz nyilatkozatot, határidőt mulaszt, felesleges költségeket okoz.
A bíróság eszköztárába tartoznak egyéb szankciók is. Ilyen például, hogy a bíróság köteles elrendelni annak a tanúnak, szakértőnek az elővezetését, aki szabályszerű idézés, kirendelés ellenére ismételten nem jelenik meg, és ezt nem menti ki megfelelően, illetve aki a tárgyalásról engedély nélkül eltávozik. A bíróság köteles naponta csökkenteni annak a szakértőnek a munkadíját, aki a véleménynyilvánítással alapos ok nélkül késlekedik és a rendelkezésére álló határidő alatt a határidő meghosszabbítását nem kéri, illetve a meghosszabbított határidő alatt sem nyilvánít véleményt.
A fenti rendelkezések célja természetesen nem az, hogy a rosszhiszeműen eljáró felet, egyéb személyt jó alaposan megbüntesse a bíróság, hanem az, hogy az eljárás szükségtelen elhúzódását meg lehessen előzni.
Az elmúlt években számtalan ügyünkben tapasztaltuk, hogy – rendszerint jogi képviselővel eljáró – felek nyilvánvalóan rosszhiszeműen járnak el: mondvacsinált indokokkal késleltetik az ítélethozatalt, bizonyíthatóan valótlanságokat állítanak. Bár rendszeresen kértük, a bíróságok mégsem jutottak el odáig, hogy az ilyen feleket rákényszerítsék a jóhiszemű pervitelre.
A bíróság nincs mindig egyszerű helyzetben, hiszen gondosan mérlegelnie kell, hogy az adott cselekmény vagy mulasztás van-e olyan jelentős, hogy a rend fenntartása érdekében már be kell avatkoznia. Az előbbi példa szerinti ügyben (az előzményekre is tekintettel) álláspontunk szerint nem kérdéses, hogy az eljárás komolyságának megőrzése érdekében a szándékos perelhúzó magatartást szankcionálni kellene.
Az új Pp. szabályozása januártól
A nemsokára hatályba lépő új polgári perrendtartási törvény, melyet a 2018. január 1-jén és az azt követően indult ügyekben kell alkalmazni, részben megváltoztatja a jelenlegi szabályozást. Bár a vonatkozó törvényjavaslat indokolása szerint az új jogszabály ebben a vonatkozásban a perkoncentráció elve köré csoportosítva koncepcionális váltást hoz, nem várható, hogy az emberi természetet is megváltoztatná.
A szöveg szintű módosítások nem feltétlenül jelentenek előrelépést. Így például a bíróság immár nem „köteles biztosítani”, hogy az eljárás valamennyi résztvevője a jogait rendeltetésszerűen gyakorolja és perbeli kötelességeinek eleget tegyen, hanem „hozzájárul” a felek eljárási kötelezettségei teljesítésének lehetőségéhez. Noha a törvényjavaslat indokolása ezt a közrehatási tevékenységet „az aktív bírói attitűd előírásaként” aposztrofálja, nehéz ebben jelentős előrelépést látni. Nem világos az sem, hogy a jogok gyakorlásának bírói elősegítése miért vesztette volna jelentőségét.
Az új eljárási alapelvek közül hiányzik a per eldöntése céljából jelentős tények elhallgatásának szankcionálása is, immár csak valótlanságok állítása esetén bírságolhat majd a bíróság – márpedig félrevezetni elhallgatással is lehet.
Előremutató lehet ugyanakkor az, hogy a felek mostantól kötelesek lesznek előmozdítani az eljárás koncentrált lefolytatását. Az eljárás egyszerűsödni fog azzal, hogy a bíróságnak immár nem lesz kötelessége figyelmeztetni a feleket a jóhiszemű pervitel követelményére, a felek enélkül is kötelesek lesznek jóhiszeműen eljárni (a fentiek szerint némileg megváltozott tartalommal).
Kérdés, hogy a bírói gyakorlat hogyan fogja értelmezni és alkalmazni a megváltozott elveket, illetve hogy mennyiben fog módosulni a bírók attitűdje az új előírások hatására.
Aki pert indít vagy abban egyébként részt vesz, annak célszerű felkészülnie arra, hogy a bíróság a többi szereplőt egy-egy övön aluli ütésért nem feltétlenül fogja meginteni, így a per hosszabb ideig tarthat, mint amire a fél kezdetben számít. Ugyanakkor tapasztalataink alapján megéri etikusan pereskedni, mert hosszú távon a szavahihetőség általában kifizetődőbb.
A per kellően ütemes lefolytatása bírságolás nélkül is megoldható. Nagymértékben a bíróság hozzáállásától – az eljáró bíró személyiségétől – függ ugyanis, hogy meddig merik feszíteni a húrt a per résztvevői. A bírói tekintélyt időről-időre eréllyel kell kiérdemelni, a Pp. 8. § csak végső fegyelmező eszköz. Nyilvánvaló rosszhiszeműség esetén viszont alkalmazni lehetne és kellene – ennek hiányában a jogszabály szövege csupán írott malaszt marad. A per elhúzásában jártas jogi képviselők ellen pedig érdemes a per hatékony befejezésében jártas képviselőt megbízni.
