Megváltozott a bizonyítással járó költségek előlegezésének és viselésének szabálya a január 1-jén életbe lépett új polgári perrendtartás (Pp.) nyomán.
A perben a bizonyítással járó költségeket – például a bizonyítással összefüggő fordítási és tolmácsdíjakat – a bizonyító félnek kell megelőlegeznie. Bizonyító fél pedig az, akinek érdekében áll, hogy a perben jelentősnek számító tényeket a bíróság valósnak fogadja el.
A kirendelt fordítónak a bizonyítással nem összefüggő alkalmazásával vagy a bírósági irat bizonyítással nem összefüggő külföldi kézbesítésével járó költséget a felperesnek kell előlegeznie.
Az ügygondnok díját előzetesen letétbe kell helyezni. Ezt a díjat annak a félnek kell megelőlegeznie, aki az ügygondnok kirendelését kérte, illetve akinek perbeli cselekménye folytán a kirendelés szükségessé vált. Az új rendelkezések szerint a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog az ügygondnoki díj előlegezésére nem terjed ki.
A végrehajtói kézbesítés díjának megelőlegezése az annak teljesülésében érdekelt fél kötelessége.
A költségeket általában az érintett félnek kifejezetten fel kell számítania és okirattal igazolnia, a bíróság hivatalból nem veszi figyelembe a perköltséget.
A perköltségviselés fő szabálya szerint a pervesztes téríti meg a nyertes perköltségét, saját költségeit pedig maga viseli. Ha a felek egyezséget kötnek, a megállapodásukban megjelölt fél téríti meg a költségeket.
