Február 22-e a bűncselekmények áldozatainak világnapja. Ebből az alkalomból Porkoláb Erikával, a Tanúgondozás és áldozatvédelem országos program felelős mesélt a bíróságok szolgáltató jellegének erősítését célzó kezdeményezésről.
Mit jelent a tanúgondozás és áldozatvédelem?
Az ország valamennyi törvényszékén hangsúlyos törekvés az, hogy a meghallgatandó tanúk, a bűncselekmények áldozatai számára a lehető legkisebb megterhelést okozza a részvétel az eljárásban.
Célunk az, hogy az ügyfelek számára egyszerűbb legyen a bíróságokhoz való hozzáférés és megfelelő tájékoztatással támogassuk jogtudatosságukat. Ezzel természetesen segítjük az ítélkező tevékenységet is. A bűncselekmények áldozatait legtöbb esetben tanúként hallgatják meg az eljárásokban, ők a tárgyalásokat újabb traumaként élhetik meg. Fontos, hogy a bírák és a bírósági titkárok megfelelő érzékenységgel kezeljék ezeket az embereket és igazgatási intézkedésekkel is segítsék őket.
Ezeket a törekvéseket támogatja a bíróságok szolgáltató jellegének erősítését célzó programok egyike, a Tanúgondozás és áldozatvédelem országos program.
Ki veheti igénybe a programot és hogyan?
Minden tanú előtt, aki a bíróságtól idézést kap, nyitva áll az a lehetőség, hogy a bíróság egyik felkészített ügyintézőjétől, az ún. tanúgondozótól kérjen tájékoztatást. Ez a felvilágosítás csak a tanúvallomás megtételével és a megjelenéssel kapcsolatos kérdésekről szólhat, természetesen az üggyel, a vallomással kapcsolatosan semmilyen információ nem adható. A bíróságok honlapjain, az idézéseken megtalálható a tanúgondozó elérhetősége.
A tanúgondozókon kívül a bíróságok tájékoztató kiadványai és a honlapokra feltöltött információk is a tanúk és az áldozatok segítségére lehetnek. Ezekkel igyekszünk mindenki számára biztosítani a félelem- és befolyásmentes vallomástétel lehetőségét. A tanú jogaira és kötelezettségeire vonatkozó felvilágosításon kívül praktikus, hasznos információkkal is támogatást nyújtunk.
Milyen előnyökkel jár a program az ügyfelek számára?
Az ismeretlen félelmet kelt az emberekben. Fontos hangsúlyozni, hogy aki megfelelő ismereteket szerez az ügyével kapcsolatban, nyugodtabban és felkészültebben jelenhet meg a bíróságon és teheti meg a vallomását, amely főszabály szerint kötelezettsége.
Mielőtt valaki elmegy a tárgyalásra és találkozik a bíróval, felveheti a kapcsolatot az adott bíróság tanúgondozójával. Ő segítséget nyújt abban, hogy mi a teendő, ha esetleg nem tud a tárgyaláson megjelenni, vagy milyen költségek megtérítésére tarthat igényt. Arról is felvilágosítást ad, hogy milyen jogszabályok adta lehetőségek állnak rendelkezésre a tanúk kímélete érdekében.
A tanúgondozó szükség esetén abban is a tanú segítségére lehet, hogy hogyan tudja elkerülni a vádlottal való találkozást vagy van-e lehetőség például a tárgyalás előtt az eljárás más résztvevőitől elkülönítetten várakozni.
Mik az eddigi tapasztalatok? Hányan élnek a tanúgondozás és áldozatvédelem lehetőségével?
A tanúgondozók száma évről-évre emelkedik, ezzel együtt fejlődik a szükséges infrastruktúra is a bíróságokon. Egyre több törvényszék alakít ki a tanúk számára olyan helyiséget, ahol a várakozás ideje alatt az eljárás más szereplőivel nem találkozhatnak. Emellett fontos cél a tanúk nyugodt tanúzási körülményeinek biztosítása, mivel ez a bíróságok hatékony munkavégzését is elősegíti.
A tanúgondozókhoz érkező megkeresések száma az egyre szélesebb tájékoztatás és a jó tapasztalatok hatására látványosan emelkedett, 2014-ben regisztráltan a hatezret, 2015-ben a tizenkétezret, míg 2016-ban a tizenötezret is meghaladta, a tavalyi év adatai még összesítés alatt állnak.
________________________________________________________________________________
A II. világháború után a kriminológia szemléletmódja megváltozott. A bűnözés mindennapi tapasztalattá vált, a középosztály naponta szembesült vele, és felismerte, hogy a bűncselekmény károkat okoz. Az egyes bűncselekmények áldozatainak vannak szükségletei, például áldozatként való elismerés, biztonság iránti igény, érzelmi támogatás. A különböző bűncselekmények áldozatai összefogtak, alulról indultak meg az áldozatvédelmi mozgalmak. A civil nyomás hatására a kriminológia és a kriminálpolitika is az áldozatokkal kezdett foglalkozni.
Az áldozatpolitika a kriminálpolitikán belül önálló szakpolitikai ág, mely biztosítja az áldozatok jogait és egy büntetőpolitikán kívüli támogatási rendszert működtet. Magyarországon az 1990-es évektől beszélhetünk intézményesített áldozatvédelemről. Civil szervezetek alakultak az áldozatok támogatására. Ekkor indultak meg az áldozatpolitikai intézkedések is.
2004-ben a Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiája a kárenyhítést tűzte ki céljaként, míg a 2013-2023 között érvényes Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia az áldozattá válás megelőzését, az áldozatsegítés fejlesztését és jobb kommunikációját helyezi előtérbe. 2005-ben adták ki az áldozatvédelmi törvényt. Az Igazságügyi Hivatalon belül áldozatsegítő szolgálatok működnek, melyek egyrészt elősegítik az érdekérvényesítést, védett szálláshelyet biztosítanak, másrészt ún. feljelentéshez kötött szolgáltatásokat is nyújtanak, mint például a pénzügyi segély, állami kárenyhítés, jogi segítségnyújtás, jóvátétel.
