Tervezési szerződések gyakori kitétele, hogy a tervező az általa készített terveken felhasználási jogot enged a megrendelőnek, a tervekhez kapcsolódó vagyoni jogait a megrendelőre átruházza, és ezzel hozzájárulását adja a tervek átdolgozásához, módosításához. A tervezési szerződés a tervek felhasználása tekintetében sok esetben az egyértelműsítő céllal azt is kimondja, hogy a megrendelő jogosult a tervező eredeti tervei alapján megépült épület átalakítására, bővítésére. Ilyen szerződéses rendelkezések láttán fontos azonban tudni, hogy a tervező személyhez fűződő jogai nem kerülnek, nem kerülhetnek átszállásra. A szabályok értelmezésében Kamocsay-Berta Eszter, a KCG Partners Ügyvédi Társulás vezető partnere segít.
A tervező mely jogai maradnak meg?
A Szerzői Jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) alapján a tervek átdolgozása a vagyoni jogok átruházásán túl a tervező személyhez fűződő jogait is érinti, érintheti. Így a mű integritásához való jog sérelmét is eredményezheti, ha a felhasználó nem jogszerűen gyakorolja az átdolgozás jogát; emellett szintén a tervező személyhez fűződő jogait sérti az építészeti alkotás vagy műszaki létesítmény külső megjelenését vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásoló, a szerző hozzájárulása nélküli megváltoztatása. Tehát annak érdekében, hogy a tervező személyhez fűződő jogainak sérelmére ne kerüljön sor, a tervező hozzájárulását szükséges kérni az eredeti tervek alapján megvalósult épület átalakításhoz, illetve bővítéshez.
Ennek az általános érvényű jogszabályi rendelkezésnek lényeges jogi korlátját az jelenti, hogy a tervező hozzájárulását a tervek átdolgozásához indokolatlanul nem tagadhatja meg. Az irányadó bírói gyakorlat szerint ui. az építmény tulajdonosát megilleti az a jog, hogy a tulajdonában álló épületet átépítse, ennek során külső megjelenését, építészeti kialakítását, rendeltetését módosítsa, vagy azt elbontsa. Mindazonáltal a tulajdonos használati jogának rendeltetésszerű gyakorlásához kapcsolódó átépítés nem eredményezheti a tervező szerzői jogainak sérelmét. Az irányadó bírói gyakorlat szerint, a tervező szerzői joga szempontjából a felhasználó hasznosítási jogosultságait érdekösszeméréssel kell mérlegelni.
A Kamara is szabályozza
A Magyar Építész Kamara Etikai-fegyelmi szabályzata (Etikai-fegyelmi szabályzat) az eredeti és a beavatkozó tervező viszonyában az eredeti terv felhasználásnak lehetőségét szintén rendezi, függetlenül attól, hogy a megrendelő rendelkezik-e felhasználási joggal a tervezési szerződés alapján. Az Etikai-fegyelmi szabályzat rögzíti, hogy a kamarai tag más tervező tervét csak előre, az eredeti tervezővel (tervezőkkel) írásban megkötött, egyértelműen megfogalmazott egyetértő megállapodás vagy szerződés alapján használhatja fel. Ennek megfelelően, hogy a beavatkozó tervezőnek meg kell állapodnia az eredeti tervezővel a terv felhasználásról; ellenkező esetben az eredeti terveket készítő tervező minősített fegyelmi vétség miatt fegyelmi eljárást kezdeményezhet a beavatkozó tervező ellen. Ezt az álláspontot támasztja alá az Etikai-fegyelmi szabályzat 15. § (4) bekezdése, amely a terv felhasználásával egyetértő megállapodás tartalmát részletezi az eredeti és a beavatkozó tervező közötti viszonyban.
„Abban az esetben, ha az eredeti és a beavatkozó tervező között az eredeti tervező elzárkózása miatt nem jön létre a megállapodás az eredeti terv felhasználásáról, etikai panaszt lehet tenni az illetékes területi kamaránál az eredeti tervezővel szemben. A Magyar Építész Kamara Etikai-fegyelmi szabályzata szerint az a kamarai tag, aki indokolatlanul elzárkózik a terve felhasználásával megvalósult építmény átépítéséhez, átalakításához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez, bontásához való hozzájárulás megadásától, vagy az írásbeli megkeresést követő 15 napon belül nem nyilatkozik, etikai vétséget követ el.” – emlékeztet az ügyvéd.
Az Etikai-fegyelmi szabályzat egyúttal azt is rögzíti, hogy a megvalósult építmény átépítésére, a beavatkozó tervező által megvalósított áttervezés nem minősül etikai vétségnek, ha a felhasználási szerződés aláírását az eredeti tervező anyagi okokból, vagy indokolatlan építészeti kifogásra hivatkozva tagadja meg. Az eredeti tervezőt terheli annak bizonyítása, hogy az általa hivatkozott építészeti kifogások kellően megalapozottak. Vita esetén az „indokolatlan építészeti kifogás” kérdésében az épület fekvése szerint illetékes területi építész kamara elnökségének véleménye az irányadó. A Magyar Építész Kamara állásfoglalása alapján lehetőség van arra, hogy a beavatkozó tervező az eredeti tervező területileg illetékes kamarájától állásfoglalást kérjen annak megerősítése érdekében, hogy az új tervező mindent megtett a megállapodás megkötése érdekében, azonban az eredeti tervező indokolatlanul tagadta meg hozzájárulását. Az Etikai-fegyelmi szabályzat értelmezésében, amíg a panasszal kapcsolatos vagy a fegyelmi eljárás zajlik, a tervezési munkálatok folytatódhatnak.
„Látható tehát, hogy a tervező szerzői jogait mind a vonatkozó szerzői jogi szabályok mind pedig a kamarai szabályok megfelelően védik bizonyos korlátokkal. E korlátok beazonosítása mindig gondos szakmai megítélés tárgyát képezi” – mondta el Kamocsay-Berta Eszter.
