Egy bíró, aki szem előtt tartja a peres ügyek lehetőség szerinti békés lezárását, az ügyfeleknek ajánlja a közvetítést, és él a kötelező közvetítés eszközével is. A január 1-el hatályba lépő Polgári perrendtartás pedig adja alá a lovat. – Varga-Szombath Anita közvetítőből lett bíró. Írása a közvetítői eljárás gyakorlatába ad betekintést, előnyeit, és sikerének titkait foglalja egy csokorba.
2014. szeptember 1-étől nyertem bírói kinevezést a Ceglédi Járásbíróságra, ahol polgári ügyeket tárgyalok automatikus szignálással, így valamennyi ügycsoport előfordul a referádámban, ám a családjogi ügycsoport teszi ki az ügyeim majdnem 70 %-át. Ezt megelőzően a Kecskeméti Törvényszéken bírósági titkárként 2013. szeptember 16-tól bírósági közvetítői kijelölést is kaptam. A bírói kinevezésig aktívan láttam el a bírósági közvetítői tevékenységet, számos ügyben sikerült a feleknek megállapodást kötniük, nemcsak a kötelező közvetítés esetköreiben, hanem akár gazdasági perben, tartási szerződés megszüntetésével kapcsolatos perben is.
Tájékoztatás a közvetítés lehetőségéről
Tapasztalataim szerint nagyon fontos a bíró közvetítéshez való hozzáállása, a jogintézmény iránti érzékenysége. Gyakran nehéz élethelyzetben vannak a felek, főleg a bontóperekben, a szülői felügyelet szabályozásával kapcsolatos perekben. Sok esetben a gyermek szülői felügyeletével kapcsolatos vita még inkább elmélyíti a konfliktusukat, megnehezíti a köztük lévő kommunikációt. Ezen okok miatt is különösen nagy jelentősége van annak, hogy megtörténik-e és milyen módon a felek tájékoztatása a közvetítői eljárás és a bírósági közvetítés lehetőségéről, az eljárás lényegéről, jellemzőiről és előnyeiről.
A feleknek adott tájékoztatás során minden esetben kiemelem, hogy a bírósági közvetítő titoktartásra köteles. Arról is tájékoztatom a feleket, hogy választásuktól függően vehetnek igénybe közvetítőt, illetve bírósági közvetítőt, ahol az eljárás ingyenes. Elmondom a feleknek, hogy sokkal kötetlenebb, kevésbé formalizált eljárásra számíthatnak, mint a tárgyalóteremben. Biztosítom őket arról, hogy ha születik köztük a közvetítő előtt megállapodás, az csak akkor válik végrehajthatóvá, ha a bíróság azt perbeli egyezségként jóváhagyja. Az egyezség jóváhagyásának feltétele pedig az anyagi jogszabályoknak, és ezek között a gyermek érdekének való megfelelés. Fontos tényező – ez is mindig része a tájékoztatásomnak –, hogy amennyiben megindul a közvetítői eljárás köztük, remény van arra, hogy javul a kommunikáció és az együttműködés. Ebben hathatós segítséget nyújthat a közvetítő, aki – a bíróhoz hasonlóan – pártatlanul lát rá a vitás kérdésekre. Utóbbi akkor is nagyban elősegíti a peres eljárás lefolytatását, ha nem jön létre megállapodás a közvetítő előtt.
A jogi képviselővel eljáró feleknek minden esetben elmondom azt is, hogy jelen lehet a jogi képviselő a közvetítői eljárás során, ha a másik fél ehhez hozzájárul, ugyanakkor az ügyvéd jelenléte támogató jelenlét az ügyfele aktív részvétele mellett. Amíg magam is közvetítettem, az volt a tapasztalatom, hogy jelentős arányban vettek részt jogi képviselők a közvetítői eljárásban. Szerepük jórészt annak biztosítására korlátozódott, hogy az írásba foglalt megállapodás az ügyfél érdekeinek és a jogszabályok rendelkezéseinek egyaránt megfeleljen. Nyilván a bírósági közvetítő feladata is az, hogy az eljárása végén létrejött megállapodás egyezségbe foglalható legyen, ugyanakkor a felek érdekeinek is megfeleljen. Azokban az ügyekben, amelyekben bíróként a feleknek közvetítői eljárást ajánlottam, tudomásom szerint az ügyfelek a jogi képviselőjük nélkül vettek részt a közvetítői eljárásban.
Amikor a feleket tájékoztatom a közvetítői eljárásról, azt is elmondom, hogy az az eljárás célja, hogy szülessen egy olyan írásbeli megállapodás köztük, amely mindkettejüknek a lehető legjobb. Arról is biztosítom őket, hogy megállapodás hiányában is döntés fog születni az ügyükben. Ha a bíróság dönt ítélettel, akkor kiengedik a saját kezükből a döntést az ügyükben. Tájékoztatom őket arról is, hogy a bírói ítélet feltehetőleg csak az egyiküknek hoz ‘győztes’ pozíciót, szükségszerűen a másik fél pervesztes lesz, míg megállapodás megkötése esetén elérhetik a ‘győztes-győztes’ (win-win) helyzetet, azaz a mindkét félnek kölcsönösen előnyös megoldást.
Számadatok
Kinevezésem óta 23 ügyemben került sor bírósági közvetítői eljárás lefolytatására.
A 23 esetből 3 alkalommal a felek maguk kérték a közvetítés lefolytatását és egyben szünetelés megállapítását, miután részletesen tájékoztattam őket az eljárás lényegéről. Az utóbb említett 3 ügyből 1 ügy házassági bontóper volt, ahol a gyermektartásdíj összege volt vitás, a másikban tulajdonjog megállapítása, a harmadikban szerződés érvénytelenségének megállapítása volt a per tárgya. Utóbbi két esetnek is volt családjogi vetülete, előbbiben a nagymama perelte a lányát és az unokáit, az utóbbi résztvevői korábban élettársak voltak. A bontóperben megállapodást kötöttek a felek a közvetítés során, míg a másik két ügyben a közvetítői eljárás megállapodás megkötése nélkül ért ugyan véget, de a felek több közvetítői megbeszélésen is részt vettek, álláspontjaikat próbálták közelíteni, konfliktusukat elsimítani. Kérték a per folytatását mindkét esetben, de azóta az egyik eljárás szünetelés folytán megszűnt, a másik pedig ismét leszünetelt.
A fennmaradó 20 ügyben közvetítői eljárás igénybevételére köteleztem a feleket. Ezen perek közül 6 ügy tárgya házassági bontóper, 8 ügy tárgya szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, 4 esetben szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása, 2 esetben pedig a kapcsolattartás újraszabályozása volt.
A 20 fent hivatkozott ügyből 8 ügyben a felek a közvetítő előtt megállapodást kötöttek és a folytatódó peres eljárás egyezséggel zárult. További három esetben szintén létrejött a közvetítő előtt a megállapodás, azonban az alperesek (!) akként nyilatkoztak, hogy meggondolták magukat, mégsem kívánnak a megállapodás alapján egyezséget kötni. Az egyik per azóta egyezséggel lezárult.
A fennmaradó 9 esetből 4 ügyben az egyik fél meg sem jelent a közvetítő előtt, míg a további 5 ügyben a peres felek nem tudtak megállapodást kötni, de legalább egy közvetítői megbeszélésen részt vettek. Két esetben egyezség született utóbb.
A jogi képviselők és a közvetítői eljárás
Több esetben szembesültem azzal, hogy a jogi képviselők hozzáállása nem volt eljárást támogató. Gyakran azt a peres eljárást elhúzó, felesleges procedúrának tekintették és úgy gondolták, hogy ha a felek eleve nem tudtak megállapodni, nem várható eredmény a közvetítői eljárástól sem. Problémát jelent, hogy ezt az attitűdöt kivetítik ügyfeleikre is, akik emiatt – érthetően – gyakran eleve kétkedve fogadják a kötelező közvetítést, esetleg valamiféle nyűgnek tekintik. A jogi képviselők motiválatlansága feltehetőleg abban is rejlik, hogy tartanak attól, hogy az ügyfelük olyan megállapodást köt (esetleg ügyvédi közreműködés nélkül), ami nem feltétlenül szolgálja teljes mértékben az érdekeit, és később esetleg megbánhatja. Nyilván ilyenkor elfeledkeznek az ügyvédek arról, hogy a közvetítői eljárásban kötött megállapodásban foglaltak kizárólag akkor válnak végrehajthatóvá, ha a bíróság azt egyezségbe foglalja és jóváhagyja. Azt csak remélni tudom, hogy nem az mozgatja a jogi képviselőket (vagy csak nagyon keveseket), amikor ügyfeleiket próbálják lebeszélni a közvetítésről, hogy a peres eljárás a megállapodás eredményeként remélhető gyors befejeződése az ügyvédi munkadíj mértékét csökkenti. Ilyenkor még inkább kiemelendő a bíró szerepe abban, hogy érzékenyítse a peres feleket – beleértve a jogi képviselőt is -, hogy eléjük tárja a közvetítés pozitívumait, előnyeit. Előfordult az is, hogy a tárgyalásokon érezhető volt, hogy a felekben lenne hajlandóság kompromisszumos megoldásra, de a jogi képviselőjük mereven ragaszkodott az eredeti állásponthoz, végül mégis a közvetítői eljárás hozott megoldást, és a felek megállapodása egyezséget eredményezett a perben.
Időzítés
Véleményem szerint lényeges kérdés, hogy a peres eljárás mely szakaszában kerül sor a közvetítésre. Meglehetősen hamar – az első vagy a második tárgyaláson – kiderül, hogy képesek-e a felek egyezséget kötni. Ha nagyon távoli álláspontokkal rendelkező feleket küld a bíró közvetítőhöz, jelentősége lehet annak, hogy ezt a peres eljárás mely szakaszában teszi meg. Ha szakértő igénybevétele is indokolt, akkor nyilván mindenképpen érdemes még a szakértő bevezetését megelőzően elrendelni a közvetítést. Ugyanakkor – tapasztalataim szerint – olyan esetekben, amikor a felek között nagy a feszültség, láthatóan nem képesek konszenzusra, célszerű a bizonyítási eljárás lefolytatása a perben – a szakvélemény beszerzését kivéve – és csak ezt követően érdemes a feleket a közvetítői eljárás igénybevételére kötelezni. Ilyenkor lehetőségük nyílik arra, hogy megismerjék a másik fél álláspontját, és megismertessék a sajátjukat, felmérjék az erőviszonyokat az addig lefolytatott bizonyítási eljárás alapján. Úgy gondolom, hogy jobb eséllyel indulnak neki ilyenkor a közvetítői eljárásnak, valószínűbb, hogy megállapodásra tudnak jutni.
Gyakran tapasztalom – nemcsak családjogi perekben –, hogy a személyes meghallgatás keretein túlmutató, szorosan az adott ügyre nem tartozó, ugyanakkor a felek kapcsolata szempontjából jelentőséggel bíró mondanivalója lenne a peres félnek, amely a formai kötöttségekkel bíró peres eljárásba nem fér bele. Ugyancsak érzékelhető az ügyek nagy számában, hogy kommunikációs probléma feszül a felperes és alperes között. Ilyenkor a kommunikáció egyáltalán nem működik, a tárgyalótermen kívül a felek fel sem veszik egymással a kapcsolatot, meg sem kísérlik a konfliktus rendezését, illetve ugyan megkísérlik a párbeszédet, de az indulatok vagy saját érdekeik mindenáron való érvényesítése kudarcra viszi azt.
A közvetítői eljárás remek tér arra, hogy kibeszélhessék magukból a konfliktust, és a közvetítő segítségével érdemi kommunikációs helyzetbe kerülhessenek egymással. Több perben fordult elő, hogy ugyan nem állapodtak meg a felek a közvetítő előtt, azonban a lefolytatott eljárás hozzásegítette őket a párbeszéd kialakulásához, így a folytatódó peres eljárásban normalizálódott a viszonyuk, ami megkönnyítette a per lefolytatását és a tárgyalás mederben tartását. A családjogi perekben a szülők együttműködésének javítása nem csupán a perre, hanem az azt követő időszakra is kihathat, tehát a közvetítői eljárás az emberi kapcsolatuk tartós javulását eredményezheti egész további életükben.
Konkrét esetek
Két konkrét esetet szeretnék kiemelni, természetesen anonimizált módon.
Az egyik bontóperben a felperes férj kilépett a házasságból, új kapcsolatot létesített. A felek nem tudtak egymással kommunikálni, az alperes feleség megalázottnak érezte magát, kizárólag a közös tizenéves gyermekekkel üzengettek egymásnak. A járulékos kérdésekben nem tudtak megállapodni, a szülői felügyeleti jog gyakorlása, kapcsolattartás nem volt vitás, azonban a gyermektartásdíj összegében nem tudtak megegyezni. Közös kérelemre végül önkéntes közvetítői eljárás zajlott köztük, ahol – több közvetítői ülést követően – megállapodást kötöttek. A tárgyaláson is megkötötték az egyezséget, majd kihirdetésre került az ítélet, végül a felperes – mielőtt elhagyták volna a tárgyalótermet – megköszönte, hogy sor kerülhetett a közvetítői eljárásra. Elmondta, hogy a közvetítés óta pozitív irányba változott a kapcsolatuk a (volt) házastársával, tudnak érdemben beszélni egymással, ugyanis ez az eljárás értette meg velük, hogy a gyermekeik egész életükben össze fogják őket kötni, ez segítette át őket a kommunikációs nehézségeken. Azóta minden ügyben, ahol gyermeket is érint a jogvita, felhívom erre a felek figyelmét, mégpedig nem hatásvadász kijelentésnek szánva, hanem inkább kijózanító felhívásnak.
A másik ügyben tulajdonjog megállapítására irányuló perben a nagymama volt a felperes, míg az alperesek az egyik lánya és két unokája voltak. Már az első tárgyaláson kiderült, hogy a jogvita hátterében az évek óta megromlott családi kapcsolat áll. Anya és lánya már mindketten sokat sérültek, és tisztában voltak vele, hogy a jogvita elbírálása nem oldja meg az életüket, legfeljebb a perbeli ingatlannal kapcsolatos tulajdoni viszonyokat rendezi. A felek személyes meghallgatása során világossá vált, hogy a korábban összetartó család a nagypapa halálával széthullott, és a hagyatéki eljárás kapcsán felmerült vitás kérdések szétzilálták a felek viszonyát. A közvetítői eljárás lefolytatták, és ugyan megállapodás nem született, de azt követően az unokák és a nagymama újra rendszeres kapcsolatba kerültek egymással, és a peres eljárás ismét leszünetelt. Talán – lehet, hogy tudat alatt – a családi viszonyok helyreállítása volt a nagymama célja a perrel, mert más módon, más fórumon nem tudott kapcsolatba kerülni a gyermekével és az unokáival. Jóllehet a pereskedés nem, de a közvetítői eljárás segített a problémájuk megoldásában.
Konklúzió
Összefoglalva a közvetítői eljárás előnyeiről írtakat: továbbra is őszinte híve vagyok az alternatív vitarendezés ezen módjának. Hiszek abban, hogy sok esetben szükségük van segítségre a feleknek jogvitáik rendezése során, amit nem feltétlenül kaphatnak meg a tárgyalóteremben, annál inkább a közvetítői eljárás során. Nyilvánvalóan nem végződhet minden peres eljárás egyezség megkötésével, de sokkal kevésbé terheli meg az ügyfelet egy olyan tárgyalássorozat, amelynek a végén azt érzi, hogy beleszólása lehetett saját ügye eldöntésébe, és az ő kívánalma, elképzelése is érvényre jutott valamilyen mértékben. A közvetítés sikeréhez szükség van kellően érzékeny bírákra, akik meggyőződéssel tudják vezetni az ügyfeleket a közvetítői eljárás felé, együttműködő jogi képviselőkre, akik valóban megbízójuk érdekeit tartják szem előtt, és rugalmas, kompromisszumra nyitott peres felekre, akik hajlandóak saját álláspontjuk mellett a másik fél szempontjait is figyelembe venni és képesek a másikkal – ha szükséges, harmadik fél segítségének igénybe vételével – érdemben kommunikálni az ügy megoldása érdekében. Sokat segítene – álláspontom szerint – a közvetítői eljárás sikereinek növelésében az, ha az eddiginél több fórumon eljutnának az ügyfelekhez (leendő ügyfelekhez) a közvetítés intézményével kapcsolatos információk, ha többen tisztában lennének ennek az alternatív vitarendezési jogintézménynek a mibenlétével, amely 2012 óta Magyarországon a nagyobb bíróságokon is elérhető. Tavaly a magyar bíróságokon majdnem 1000 közvetítői eljárást folytattak le bírósági közvetítők, amelyeknek 54 %-ában (!) megállapodást kötöttek a felek.
A Szerző: dr. Varga-Szombath Anita bíró
- Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar jogász szak 2001. (summa cum laude)
- 2001.09.01-től Kecskeméti Városi Bíróságon fogalmazó
- 2005.03.16. jogi szakvizsga (jeles)
- 2005.05.01-től Bács-Kiskun Megyei Bíróságon bírósági titkár
- 2005.11.03-tól szülési szabadság, majd Gyed, Gyes 2010.12.01-ig
- 2013.09.16-án bírósági közvetítői kijelölés
- 2014.09.01-én bírói kinevezés a Ceglédi Járásbíróságra
