Február végén a kormány a határrendészeti és menekültügyi eljárás átalakítását célzó törvényjavaslatot terjesztett a parlament plénuma elé, melynek legfontosabb célja megakadályozni az elutasított menedékkérőknek, illetve azoknak a Magyarországon való szabad mozgását, akiknek az ügyében még nem született végleges döntés. A javaslatot számos kritika érte. Kétséges az is, hogy a módosítás összeegyeztethető hazánk nemzetközi jogi kötelezettségeivel.
A határőrizeti területen lefolytatott eljárás szigorításával kapcsolatos egyes törvények módosításáról címmel a belügyminiszter által előterjesztett törvényjavaslat elsősorban a gyermekvédelmi törvény, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény, a menedékjogi törvény, illetve a szabálysértési törvény egyes rendelkezéseinek megváltoztatására vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A törvénymódosítás legjelentősebb újítása, hogy tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben a menedékkérők számára tartózkodási helyet a tranzitzónákban is ki lehetne jelölni. A jogalkotói indokolás a közelmúltbeli európai terrorcselekményekre való hivatkozással úgy érvel, hogy a menedékkérelmet előterjesztők Magyarországon, illetve Európán belüli szabad mozgása jelentős biztonsági kockázatot hordoz magában, ezért szükséges az eljárás lefolytatásának időtartamára a kötelező tartózkodási hely kijelölése. A menedékkérelmet előterjesztett, de a számára kijelölt tartózkodási helyet a döntést megelőzve elhagyó kérelmező – a javaslat szövegezése szerint illegális bevándorló – immár az egész ország területéről visszakísérhető volna a tranzitzónába. Mindemellett a tartózkodás költségeit abban az esetben, ha a menedékjogot kérő kérelmét elutasítják, a törvényjavaslat a kérelmezőre hárítja.
A javaslat további lényeges eleme, hogy a kísérő nélkül érkező, 14 és 18 év közötti kiskorúak is a tranzitzónákban kerülnének elhelyezésre az eljárás lefolytatásának ideje alatt, illetve részükre a jövőben gyermekvédelmi gyámot sem jelölnének majd ki. A jelenlegi jogszabályok szerint eddig a felnőtt kísérő nélkül érkező 14 évesnél idősebb kiskorúak is gyermekvédelmi intézményben kerültek elhelyezésre. A javaslat szerint azonban a szabállyal a kérelmezők számos alkalommal visszaéltek, ezt kívánja megelőzni a módosítás. A határőrizeti területen lefolytatott eljárás szigorításával kapcsolatos változtatásokat a törvényjavaslat már a hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni rendeli.
A törvényjavaslat kizárja a menedékjogi törvény azon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben nem alkalmazhatók, így egyebek mellett azt is elrendeli, hogy az eljárás lefolytatása során a menekültként elismerését kérő számára az anyanyelv használtára, illetve általa megértett nyelv használatára vonatkozó jogokat nem kell biztosítani. Azokkal a menedékkérőkkel szemben, akik a számukra kijelölt tartózkodási helyet – a tranzitzónát – elhagyják, szabálysértési eljárás is lefolytatható volna. A jogszabály az eljárást megszüntető végzésekkel szemben kizárná a jogorvoslat lehetőségét, illetve amennyiben bírósági felülvizsgálatra kerül sor, annak érdekében, hogy a tranzitzónát a bírósági eljárás ideje alatt se hagyja el a kérelmező, lehetővé tenné a személyes meghallgatást távközlő hálózat útján.
A törvényjavaslatot számos szakmai kritika érte. A Gyermekjogi Civil Koalíció álláspontja szerint különösen aggályos az a módosítás, amely a 14 és 18 év közötti kiskorúakat kivenné a gyermekvédelmi törvény hatálya alól. A rendelkezés a Koalíció véleménye szerint ellentétes a Gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, különösen annak 22. cikkével, amelynek értelmében „az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket, hogy az a gyermek, aki akár egymagában, akár apjával és anyjával vagy bármely más személlyel együtt az erre vonatkozó nemzetközi vagy hazai szabályok és eljárások értelmében menekült helyzetének elismerését kéri vagy menekültnek tekintendő, megkapja az Egyezményben és más emberi jogokkal kapcsolatos vagy humanitárius jellegű egyéb nemzetközi okmányokban, amelyekben az említett államok részesek, elismert jogok élvezetéhez szükséges védelmet és humanitárius támogatást.” A Koalíció állásfoglalásában emlékeztet az Alapvető Jogok Biztosának közelmúltbeli jelentésére is, amelyben Székely László alapjogi biztos már a korábbi szabályozással összefüggésben is emlékeztetett, hogy a büntetőeljárási törvény „a határzárral összefüggésben elkövetett bűncselekmények miatti büntetőeljárások szabályozásakor a fiatalkorúakra nézve olyan jogi helyzetet idézett elő a vonatkozó alapvető garanciák indokolatlan mellőzésével, amely az egyenlő bánásmód követelményével, illetve a gyermekek Alaptörvényből és a nemzetközi szabályozásból következő védelemhez és gondoskodáshoz, illetve tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggő visszásságot okoz.”
Az Amnesty International Magyarország véleményében kifejtette, hogy a javaslat gyakorlatilag azt valósítaná meg, hogy a menedékkérők őrizetben legyenek az eljárás lefolytatása alatt, tehát őrizetbe vételi határozat és jogorvoslati lehetőség nélkül megvalósított folytatólagos fogvatartásról van szó, bírói kontroll nélkül. Ez pedig ellentétes azzal a több évszázados alapelvvel, amely szerint egy ember személyes szabadságának elvonása, bebörtönzése csak bírói ellenőrzés mellett lehetséges – fejtette ki a szervezet. Az Amnesty International álláspontja szerint a törvénymódosítás az Európai Unió jogát is sértené, az Unió eljárási irányelvének főszabálya szerint ugyanis a kérelmezők a fogadó tagállam területén vagy az e tagállam által számukra kijelölt területen belül szabadon mozoghatnak; továbbá az irányelv tiltja, hogy kizárólag azon az alapon fogva tartsanak valakit, mert az illető menedéket kért.
A Magyar Helsinki Bizottság állásfoglalásában arra emlékeztet, hogy a javaslattal kiterjeszteni kívánt menekültügyi őrizet „a tömeges jogellenes fogvatartás olyan példája lenne, ami a demokratikus Európában sok évtizede nem létezik.” A jogvédő szervezet szerint a terrorizmus valós veszélyt jelent Európa számára, amely ellen az államoknak közösen, hatékony nemzetbiztonsági, titkosszolgálati és bűnüldözési eszközökkel kell fellépni, azonban arra is rámutat, hogy a terrorista cselekményeket elsősorban nem a frissen érkezett menekültek, hanem jellemzően már Európában született uniós állampolgárok követték el.
A bevezetni kívánt módosításoknak a Magyarország által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel való összhangját vizsgáló elemzések emlékeztetnek, hogy a kormány intézkedései során többnyire ügyel arra, hogy megfeleljen az érvényben lévő Uniós szabályozásnak, mindenek előtt a Közös Európai Menekültügyi Rendszer jogi alapját képező három irányelvben (befogadási, eljárási, kvalifikációs) és a dublini rendeletben foglaltaknak. A korábbi releváns strasbourgi magyar esetek – Lokpo, Said, Nabil – kapcsán azonban az is megállapítható, hogy a maximum hat hónapig tartó, de indokolt esetben tovább elhúzódó menekültügyi eljárás alatti őrizet ellentétes az európai menekültjoggal. A reformtervezet tehát nem egyeztethető össze a közös európai normákkal, minden bizonnyal azonban a magyar kormány az európai konszenzus változására számít. Mindent összevetve kevéssé valószínű, hogy a javaslatcsomag változtatások nélkül kerüljön elfogadásra.
