Hazánkban és világszerte egymást érik a plágiumbotrányok. Neves zenészek, világhírű filmrendezők pereskednek szellemi alkotásaik védelme érdekében, és szinte hetente buknak le azoknak a szakdolgozatoknak a szerzői, akik önálló gondolatok helyett csak „ollót” használtak.
A plágium olyan szellemi alkotás, amit a szerző egy másik műről másolt és azt a saját nevén közölte. A szó eredete a latin plagiare, ami azt jelenti, hogy „gyermeket vagy rabszolgát rabolni”, míg a plagiarius jelentése emberrabló, lélekkufár.
Szabó Katalin közgazdász a „Kommunikáció felsőfokon” című könyvében a plagizálás négy fokozatát különbözteti meg:
● más szerzők alkotásának teljes egészében való lemásolása és saját név alatt közlése – a szerzőre való hivatkozás nélkül;
● más szerző alkotásainak részbeni eltulajdonítása, fontos gondolatsorok, részek, alfejezetek átemelése hivatkozások nélkül;
● más szerzők kutatási eredményeinek közreadása hivatkozással, de annak világossá tétele nélkül, hogy a szerző csupán ismerteti az eredeti cikket, könyvet;
● más szerző lényeges felfedezésének, gondolatának, eredményének, modelljének, felmérésének, megállapításának, gondolatkísérletének közzététele az eredetire való hivatkozás nélkül; vagy az eredetire való hivatkozással, de homályban hagyva a szerző és az átvevő pontos szerepét az adott modell, gondolat stb. kimunkálásában.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI törvény alapján szerzői jogi védelem illeti meg az eredeti és egyéni irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat. A szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. A szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg.
A plágium nem jár feltétlenül a szerzői jog megsértésével, és a szerzői jog megsértése sem mindig plágium. Ha egy szakdolgozatban például hivatkozás nélkül idéznek egy olyan műből, amelynek a védelmi ideje lejárt, az önmagában még nem sérti a szerzői jogot.
A legtöbb plágium úgy születik, hogy az „alkotást” egyszerűen összeollózzák. Ez történt a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum évkönyvében megjelent egyik cikk esetében is. A „kísérteties hasonlóságot” az eredeti dolgozat szerzője, Majkó Zsuzsanna helytörténész vette észre, aki a saját írásait fedezte fel az évkönyv második világháborús bombázásokról szóló történeti visszatekintésében. A helytörténész levélben megkereste Vitézy Dávid főigazgatót, aki kivizsgáltatta az ügyet. A múzeum megállapította a plágiumot, és bár az írás Miszlay Zsoltnak, az intézmény főmuzeológusának neve alatt jelent meg, két másik személynek kellett távoznia a botrány miatt. Hivatalos indoklás szerint „a szakmai területet az évkönyv kiadásakor irányító tudományos főigazgató-helyettesnek és az évkönyv szerkesztőjének közalkalmazotti jogviszonya közös megegyezéssel megszűnt”.
Nagy visszhangot keltett Isaszegi János nyugalmazott vezérőrnagy doktori disszertációjának ügye is. Az oktatas.atlatszo.hu oldal áprilisban számolt be arról, hogy jelentős részeket emelt át szöveghűen a doktori disszertációjába a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes egyetemi tanára, a Honvédelmi Minisztérium Zrínyi Kiadó vezetője. “A doktori fokozat megszerzéséhez szükséges értekezés felét – állította az Átlátszó – korábbi szakirodalmi művekből és internetes cikkekből ollózta össze, a legtöbb esetben szöveghű átvétellel, hivatkozások nélkül.” Június 24-én a Debreceni Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsa titkos szavazással úgy döntött, hogy nem vonja vissza Isaszegi János doktori fokozatát. Az illetékes doktori tanács szerint ugyanis a doktori értekezés a szerző saját munkája, új tudományos eredményként értékelhető javaslatokat, hivatkozásokat, ajánlásokat tartalmaz, amelyek megfelelnek a tudományosság követelményének.
Rosszabbul járt Victor Ponta volt román kormányfő, akit miniszteri rendelettel fosztottak meg jogászdoktori címétől augusztus 2-án, miután az Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács visszavonhatatlanul plágiumnak minősítette a szociáldemokrata politikus doktori disszertációját. Az oktatási miniszter rendelete egy négyéves politikai botrány végére tett pontot, ugyanis a politikus nem ismerte el a plágiumvádat és nem volt hajlandó lemondani a kormány éléről. Pontát nem sokkal miniszterelnöki kinevezése után, 2012 júniusában vádolta meg plágiummal a Nature című brit tudományos lap, amely szerint a nemzetközi büntető törvényszékről írt disszertációjának több mint felét más szerzőktől vette át idézőjelek vagy lábjegyzetek használata nélkül. A történetnek még nincs vége, hiszen Ponta elveszítheti ügyvédi kamarai tagságát is, amelybe – doktori címének köszönhetően – állítólag vizsga nélkül nyert felvételt.
A nyár egyik hazai szenzációja, hogy Presser Gábor, a Locomotiv GT tagja, a Vígszínház zenei vezetője, a magyar könnyűzene kiemelkedő személyisége 2,5 millió dollárra pereli Kanye West amerikai rappert, amiért a világsztár 2013-ban engedély nélkül használta fel New Slaves című dalának végén a Gyöngyhajú lányt. Presser szerint nem kötöttek érvényes szerződést a dal felhasználására. Kanye West megkereste ugyan a dal szerzői jogait birtokló zeneszerzőt, de csak egy előzetes megállapodás született köztük, a felhasználási szerződést nem írták alá. Presser az előlegbe kapott 10 ezer dolláros csekket sem váltotta be. Mivel ennek ellenére megszületett a New Slaves című szám, a magyar zenész bírósághoz fordul. Kanye West említett felvételéről azóta eltűnt a Gyöngyhajú lány, mert egyszerűen levágták a videó végéről a problémás másfél percet.
Általában nem minősül plágiumnak egy ötlet, módszer vagy elgondolás átvétele, ha annak bemutatása eltér az eredeti műétől. Erre próbált hivatkozni Luc Besson világhírű francia rendező is, akit amerikai kollégája, John Carpenter perelt be, mert a 2012-ben bemutatott A titkok nyitja című Luc Besson-film számos hasonlóságot mutat az általa rendezett, 1981-es Menekülés New Yorkból című kultikus alkotással. Az első fokú ítélet 2015 májusában John Carpenternek adott igazat, és arra kötelezte Luc Besson cégét, az Europacorpot, hogy fizessen a rendezőnek 22 800 dollárt, Nick Castle forgatókönyvírónak 11 400 dollárt, a Menekülés New Yorkban jogait birtokló Studiocanalnak 57 000 dollárt. Besson megfellebbezte az ítéletet. Idén júniusban a párizsi fellebbviteli bíróság azonban jóváhagyta a korábbi döntést, sőt felemelte a kártérítési összeget 465 ezer euróra. Az ítélet szerint A titkok nyitja című alkotás számos hasonlóságot mutat a Menekülés New Yorkból című filmmel. A Besson rendezte sci-fi 2079-ben játszódik, amikor egy űrbéli börtön fellázadt foglyai rabul ejtik az amerikai elnöknek a börtönt meglátogató lányát. Egy ártatlanul börtönbüntetésre ítélt korábbi CIA-ügynököt bíznak meg a lány kiszabadításával. Carpenter filmjében Manhattan börtönszigetén az amerikai elnököt ejtik túszul a rabok. Egy korábbi kommandóst bíznak meg azzal, hogy találja meg és helyezze biztonságba az elnököt. A bíróság azt is kiemelte, hogy mindkét főhős „egy siklórepülő/űrrepülőgép segítségével jutott be a börtönbe, szembe kellett szállniuk a foglyokkal, akiket egy olyan ember vezetett, akinek fura volt a jobb karja, fontos aktatáskákat találtak, és a segítő társuk végül meghalt”.
Az ítéletet még Luc Besson is győzelemként értékelte, mondván, végül sokkal kevesebbet kell fizetnie, mint Carpenter eredeti, 2,4 millió dolláros követelése. Az már egy másik kérdés, hogy a párizsi fellebbviteli bíróság ítélete egy csöppet sem könnyíti meg a jövőbeli filmkészítők, pláne a forgatókönyvírók dolgát.
