Az Igazságügyi Minisztérium egyeztetésre bocsátotta az igazságügyi szakértőkről szóló törvényről készült előterjesztését. A törvénytervezet az igazságügyi szakértők tevékenységét szabályozó törvény és az igazságügyi szakértői kamaráról szóló törvény hiányosságait hivatott egységes jogszabályként pótolni, megteremtve ezzel az igazságügyi szakértői működés megfelelő kereteit.
Az Igazságügyi Minisztérium a szakértői működéssel összefüggésben 2014 őszén készített „problématérképet”; amelynek összeállításához a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja és az alapvető jogok biztosa jelentését vette alapul. Az így felszínre került gondokra keres megoldást a tervezet.
A főbb problémák körébe tartozik például, hogy az igazságügyi szakértői névjegyzék nehezen használható, a kirendelések során nincs szakmai visszajelzés a szakértők működéséről, annak ellenére, hogy ez a kötelezettség a jogszabályokban is megtalálható. A szakértőkre vonatkozó, a kompetens és hibátlan szakvéleményekhez szükséges minőségbiztosítási rendszer sem megfelelő.
A szakértői működésre vonatkozó igazságügyi statisztikai adatgyűjtés nincs, ezáltal az igazságügyi szakértőkkel kapcsolatos minisztériumi feladatok nehezen meghatározhatók és végrehajthatók. A kamara feletti törvényességi felügyelet szűk körű és formális, csak jogszabálysértő szabályzat, iránymutatás, egyedi kamarai határozat ellen alkalmazható. Hiányzik a bírósági kontroll is, miután a kamara bírósági bejegyzés nélkül működik.
Az új törvénytervezet már az elején rögzíti, hogy az igazságügyi szakértőt a szakvélemény elkészítéséért szakértői díj illeti meg. Ez az alapvető jogosultság a jelenlegi szabályok között nem szerepel. A kamara eredményesebb finanszírozását elősegítendő bevezetnék az általános költségátalányt.
A szöveg kitér a bürokráciacsökkentésre, az eljárási határidők ésszerű csökkentésére is. Ennek megfelelően a kamarai névjegyzékbe történő bejegyzés iránti eljárás 40 napról 21 napra rövidül, a szakhatósági állásfoglalás beszerzésének határideje pedig 30 napról 15-re.
A szakértő a névjegyzékbe történő bejegyzéssel automatikusan a kamara tagjává válik. A névjegyzéket nem a kamara, hanem az IM vezetné a jövőben.
A tervezet rendszeres, elektronikus statisztikai adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a szakértők számára.
A kamara adminisztratív működtetését egy – a miniszter jóváhagyásával az elnök által kinevezett – megfelelő tapasztalattal és képzettséggel rendelkező főtitkár végezné az új rendszerben. Jelenleg ilyen funkció nincs a kamara élén.
Szakértői körökben azonban súlyos kifogások vetődtek fel az igazságügyi szakértésről és a kamarákról szóló törvénytervezettel szemben. A szakértők véleménye szerint a törvényjavaslat nagy részben az igazságügyi szakértő fegyelmezéséről szól a munkakör megreformálása helyett. Az ország 3600 igazságügyi szakértőjének 45 százalékát összefogó BISZK – idetartozik Budapest mellett Pest és Nógrád megye szakértői kara – a másik hét területi kamarával egyetértésben kifogásolja, hogy a törvényjavaslat a kamarai vezetés centralizálására, a demokratikus működés korlátozására, a szakértők fegyelmi fenyegetettségének és anyagi terheinek növelésére, valamint a jelenlegi kamarai vezetők nagy részének diszkriminatív mellőzésére született. Ráadásul a kamarai tagokkal kapcsolatos eljárásokban – például fegyelmiknél, kizárásoknál – megszüntetné a fellebbezés jogorvoslatot, ami sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az igazságügyi szakértőnek mindentől és mindenkitől függetlennek, pártatlannak kell lennie, hogy szakmailag helyes szakvéleményt tudjon adni, ám a törvényjavaslat nem zárja ki, hogy bele lehessen szólni a szakértő kiválasztásába, munkájába.
A Budapesti Szakértői Kamara elnöke, Turán Zsolt szerint sokat mond, hogy a tárgyalóteremben ma sincs méltó helye az igazságügyi szakértőnek. A vádlott mellett vagy az érdeklődők között ül, és az ölében tartott szakértői véleményt lapozva mondja el szakvéleményét. A kamarai elnök felidézte: száz éve még a szakértő ténybíró volt, és a bíróság oldalán foglalt helyet. Véleménye szerint az is képtelenség, hogy a szakértőt elővezettethetik, mint a vádlottakat vagy a tanúkat. Ezeket az anomáliákat azonban nem teszi helyre a törvénytervezet. Helyette fenyegeti az igazságügyi szakértőt. Például negyedéves adatszolgáltatásra köteleznék, és ha kétszer nem tesz ennek eleget, automatikusan kizárhatnák a szakértők közül.
A szolgáltatandó adatok között ott van például a magán szakértés, ami nem a hatóságok számára készül, hanem a megrendelő döntéseit segíti elő. Az ilyen adat közlése magán-, illetve üzleti titoksértés volna. Ugyancsak közölni kellene a szakértőnek az igazságügyi tárcával, hogy az adott negyedévben honnan és mekkora volt a bevétele, ám ehhez csak az adóhatóságnak van köze. További problémának tartják, hogy a területi elv egyáltalán nem érvényesül a tervezetben, ez a vidéki tagságot súlyosan érinti. A kamara úgy látja, az átszervezés tervezett időrendje rendkívül erőltetett, a törvény tervezett áprilisi hatálybalépése könnyen kaotikus állapothoz vezethet. Végső esetben a hatóságok munkáját nehezíti meg mindez.
Kapcsolódó cikk:
Szakértők az igazságért – Új szabályozási koncepció a kormány asztalán
