Az ombudsman szerint a közfoglalkoztatásban több akut, rendszerszintű működési zavar és rugalmatlanság érzékelhető, a kiszámíthatatlanságot magukban hordozó elemei vannak, például a képzés figyelmen kívül hagyja a helyi igényeket, valamint lehetetlen a jó teljesítmény és a szaktudás anyagi elismerése – közölte az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala.
Székely László ombudsman a Jász-Nagykun-Szolnok megyei intézmények átfogó alapjogi vizsgálatakor megállapította, hogy a közfoglalkoztatási programok megvalósításában kifejezetten a megyét érintő, specifikus visszásságok nincsenek, ugyanakkor több országos problémára is felhívta a figyelmet.
Ezek közé sorolta, hogy a szabályozás értelmében a közfoglalkoztatóknak nincs lehetőségük a jobb teljesítményt nyújtó, illetve nagyobb szaktudású közfoglalkoztatottak magasabb bérezésére vagy magasabb munkakörbe helyezésére. Az ombudsman szerint ez nemcsak a közfoglalkoztatás célját kérdőjelezi meg, hanem tovább erősíti az érintettek kiszolgáltatottságát, hiszen nem biztosít számukra jobb munkavégzésre motiváló erőt.
Emellett megállapította, hogy a közfoglalkoztatók nem fizetnek utazási költségtérítést azoknak a közfoglalkoztatottaknak, akik a lakóhelyük közigazgatási határán belül dolgoznak, de jelentős távolságot kell megtenniük a munkahelyükre.
Az elemzés összegzésében felidézték, hogy 2013 decembere és 2014 márciusa között országosan csaknem százezer halmozottan hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű álláskeresőt részesítettek elsősorban alapkompetencia-, kompetenciafejlesztő és felzárkóztató képzésben. Idén azonban nem kezdődött ehhez hasonló, nagy létszámú képzési program, inkább a helyi, települési közfoglalkoztatási programokhoz igazodó, betanító és szakképzéseket indítottak.
Az alapjogi biztos kiemelte: a képzések megszervezésekor figyelembe kellene venni a helyi elsődleges munkaerőpiac szükségleteit. Az ezekre épülő képzések ugyanis “a közfoglalkoztatás öncélú újratermelődése helyett valóban a továbblépést segíthetnék a közfoglalkoztatott létből az elsődleges munkaerőpiac felé” – fogalmaztak.
A vizsgálat feltárta: minél többször került be valaki a közfoglalkoztatásba, annál kisebb az esélye arra, hogy a munkaerőpiacon elhelyezkedjen, “közfoglalkoztatás-függővé” válik. A helyszíni vizsgálatok idején látott motivációs célú, sikeres és népszerű kezdeményezések nem a közfoglalkoztatási programhoz kapcsolódó, központi szervezésű és irányítású programok voltak, hanem egyedi, az egyes közfoglalkoztatók által kitalált, létrehozott és működtetett “jó gyakorlatok” – fűzték hozzá.
Az alapvető jogok biztosa szerint indokolt lenne az eltérő helyzetben lévő csoportokat differenciáltan megközelíteni. Első lépésként elő kellene segíteni az inaktív rétegek bevonását, felkészítését a közfoglalkoztatási programokra. Így azok esetében, akik nem kerülnek be ezekbe, elsősorban a munkavégzési, munkakeresési motivációkat kellene megerősíteni. Akik már részt vesznek valamilyen programban, azokban a munkakörükhöz, feladatukhoz kötődő motivációt, fejlődési igényt kell kialakítani. Végül, a harmadik szinten a már kialakított munkakészségekre építve az elsődleges munkaerőpiacra kilépést elősegítő szolgáltatásokat kellene biztosítani – áll a közleményben.
Székely László mindezek miatt felkérte Pintér Sándor belügyminisztert, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterrel együttműködve gondoskodjon arról, a közfoglalkoztatási programok keretében és mellettük induljanak olyan szolgáltatások, amelyek személyre szabottan segítik az álláskeresők munkaszocializációját és elhelyezkedését. Kezdeményezte: a szabályok módosításával teremtsék meg annak lehetőségét, hogy a közfoglalkoztatók megfelelően díjazni tudják a kiemelkedő munkát végző vagy megfelelő szakképzettséggel rendelkező közfoglalkoztatottak teljesítményét, valamint tegyék lehetővé az utazási költségtérítést.
