Kiteljesedett a magyar áldozatsegítés rendszere azzal, hogy az Országgyűlés átültette a hazai jogba az Európai Uniónak az áldozatok jogairól szóló irányelvét; az új rendszer nagyobb hangsúlyt helyez az áldozatok igényeire, és a korábbinál részletesebb szabályokat állapít meg – mondta Szeiberling Tamás, az áldozatsegítő szolgálat szakmai felügyeletéért felelős Igazságügyi Hivatal főigazgatója.
A főigazgató emlékeztetett arra: felmérések szerint a szabálysértések, bűncselekmények áldozatainak egyharmada nem tud senkire támaszkodni az átélt trauma feldolgozásában, az ő szempontjukból a legfontosabb, hogy legyen olyan szervezet, amely kifejezetten az ő segítésükre tevékenykedik, segít feldolgozni a lelki sérülést, és anyagi támogatást is nyújt.
Magyarországon régóta működik az áldozatsegítés informális rendszere, többi között a Belügyminisztérium, a rendőrség és civilek foglalkoztak áldozatok segítésével. 2006. január 1-jén jött létre állami szervezetként az Áldozatsegítő Szolgálat, és jogszabály az Igazságügyi Minisztérium feladatává teszi az áldozatsegítés hazai rendszerének működtetését.
Amikor állami szintre emelték a hazai áldozatsegítés rendszerét, a szolgálat tájékoztatási rendszert működtetett és pénzbeli támogatásokat nyújtott, de alapvetően “hatósági jellegű” segítséget, az áldozatoknak azonban ezek mellett szükségük lenne segítségre a bűncselekmény lelki feldolgozásához, és arra, hogy ne csak hivatali munkaidőben érhessék el a szolgálatot – mondta a főigazgató.
Hozzátette: a múlt héten elfogadott reformcsomag a korábbinál nagyobb hangsúlyt helyez az áldozatok igényeire, például új szolgáltatásként bevezeti az érzelmi támogatásnyújtást, minden áldozatnak fel kell mérni az egyéni szükségleteit, továbbá a törvényben is nevesíti annak a 0-24 órában működő ingyenes áldozatsegítő vonalnak (06 80 225 225) a feladatait, amelyet az Igazságügyi Hivatal jelenleg még nem kötelező feladatként működtet.
Szeiberling Tamás hangsúlyozta: a jogszabály-módosítások növelik az áldozatok biztonságérzetét. A jelenlegi büntetőeljárások túlságosan elkövető-orientáltak, “megfeledkeznek az áldozatról”, aki ellen elkövették a bűncselekményt – mondta. Az áldozat jelenleg csupán tanúként szerepel az eljárásban, jóval kevesebb joggal és védelemmel, mint amennyi az elkövetőt megilleti, azonban az új szabályokkal ez megváltozik – tette hozzá.
Fontos büntetőeljárási újításnak nevezte, hogy a sértettet tájékoztatni kell arról, ha az elkövetőt szabadon engedték vagy megszökött. A sértettel folytatott kommunikáció ezenkívül is nagyobb hangsúlyt kap. Bevezeti a büntetőeljárási törvény a “különleges bánásmódot igénylő sértett” fogalmát, akinél különleges odafigyeléssel kell eljárni, például törekednie kell a nyomozó hatóságnak és a bíróságnak is arra, hogy szükségtelenül ne találkozzon a sértett és a gyanúsított, illetve vádlott, és így csökkentsék a sértettet érő stressz esélyét. Minden 18 év alatti sértett különleges bánásmódot igénylőnek minősül majd.
Az úgynevezett “érzékeny sértetteket” speciálisan kialakított meghallgatókban kell kihallgatni, ahol biztosíthatóak a nyugodt körülmények. A 18 év alatti gyermekek kihallgatását pedig videokamerával rögzíteni kell, hogy utána már a felvétel szolgálhasson bizonyítékként, és ne legyen szükség a gyermek újabb és újabb kihallgatására.
További változás, hogy kiterjesztik az állami segítségnyújtást a büntetőeljárás teljes szakaszára. Korábban ugyanis az áldozatok kizárólag a bírósági eljárás során vehették igénybe az állami segítséget, a pártfogó ügyvédi képviseletet, holott már a nyomozati szakban kell tanúvallomást tenniük, részt kell venniük szembesítésen, felismerésre bemutatáson. Korábban ezeken nem volt lehetőségük igénybe venni a pártfogó ügyvédet, hogy az jogi tanácsot adjon – magyarázta a főigazgató.
A törvény egyik újdonsága az is, hogy a bíróságokon úgynevezett tanúgondozók dolgoznak majd, akik a tanúként beidézett áldozatokat segítik információkkal. Szintén új lehetőség az áldozatoknak, hogy a külföldön történt bűncselekmények esetén is lehet majd itthon feljelentést tenni, amelyet az ügyészség továbbít az adott államhoz. Eddig az ilyen feljelentéseket joghatóság hiányában elutasították.
Szeiberling Tamás elmondta azt is, hogy évről évre többen, tavaly már 30 ezren vették igénybe az áldozatsegítő szolgálatot, és ebből egyre többen – tavaly 14 ezren – jelentkeznek az Igazságügyi Hivatal által működtetett áldozatsegítő vonalon, ahol tájékoztatást kaphatnak, hogy hol, milyen szervezet, intézmény milyen segítséget tud nyújtani.
Az államnak alapvető feladata, hogy az állampolgárokat megóvja a bűncselekmények elkövetésétől, ha viszont megtörtént a bűncselekmény, akkor alapvető kötelezettsége az áldozatok segítése. Amíg korábban a büntetőeljárásban az áldozatoknak az volt a szerepük, hogy a hatóságok munkáját segítsék, a most elfogadott jogszabályok többletjogosítványokat biztosítsanak nekik – mondta a főigazgató.
