A magyarországi adójogszabályok lehetővé teszik a munkaadóknak, hogy előnyös adózási feltételek mellett béren kívüli juttatásokban részesítsék a munkavállalókat. 2011. december 31-ig a vállalkozások aránylag széles körének lehetősége volt arra, hogy béren kívüli juttatás nyújtására alkalmas elektronikus vagy papíralapú eszközöket bocsássanak ki.
A C-179/14. sz. Bizottság kontra Magyarország ügyben ismertetett indítvány
2012. január 1-jétől azonban a béren kívüli juttatások rendszere jelentősen átalakult. Ettől az időponttól kezdve főszabály szerint egyrészről a fogyasztásra kész étel vásárlása csak Erzsébet-utalvány, míg vendéglátó-ipari szolgáltatás igénybevétele csak SZÉP kártya felhasználása esetén minősül béren kívüli juttatásnak. Erzsébet-utalványt csak a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, SZÉP kártyát pedig az erősen korlátozó szabályozási feltételek miatt ténylegesen csak három bankcsoport (OTP, MKB és K&H) bocsáthat ki.
A Bizottság szerint az Erzsébet-utalvány kibocsátása tekintetében létesített monopólium indokolatlanul korlátozza az Unió belső piacán a letelepedésnek és a szolgáltatásnyújtásnak az Európai Unió működéséről szóló szerződésben megállapított szabadságát.
A Bizottság emellett úgy véli, hogy a SZÉP kártya kibocsátásának feltételei nincsenek összhangban a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvnek1 a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel. A brüsszeli szerv szerint a külföldi vállalkozások fióktelepeinek megfosztása a SZÉP kártya kibocsátásnak lehetőségétől, a kibocsátók körének a vállalatcsoportokkal kapcsolatban ez utóbbiak azon tagjaira korlátozása, amelyek a magyar jog szerinti részvénytársaságként vagy korlátolt felelősségű társaságként működnek, továbbá annak megkövetelése, hogy a kártyakibocsátók rendelkezzenek magyarországi telephellyel, ellentétben állnak az irányelv említett rendelkezései által támasztott követelményekkel.
Mindezek miatt a Bizottság úgy döntött, hogy kötelezettségszegési eljárást indít hazánk ellen.
A mai napon ismertetett indítványában Yves Bot főtanácsnok (Franciaország) megállapítja, hogy a letelepedés az irányelv által elismert szabadságának jogellenes korlátozását jelenti az a magyar jogi szabályozás, amelynek értelmében a külföldi vállalkozások fióktelepei nem bocsáthatnak ki SZÉP kártyát. A főtanácsnok hangsúlyozza, hogy e szabályozás értelmében a külföldi vállalkozás csak akkor lenne jogosult ilyen kártya kibocsátására, ha elsődleges telephellyel rendelkezne Magyarországon. Yves Bot ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy az irányelv kifejezetten tiltja a szolgáltató elsődleges vagy másodlagos telephely közti választásának szabadságára vonatkozó korlátozásokat, különösen pedig a szolgáltatót terhelő azon kötelezettséget, hogy elsődleges telephelye az adott állam területén legyen.
Hasonlóképpen, a főtanácsnok kiemeli, hogy az irányelv nem teszi lehetővé a tagállamoknak, hogy a szolgáltatókat meghatározott jogi formában való működésre kötelezzék. Következésképpen a főtanácsnok szerint az irányelvvel ellenétes az a magyar jogi rendelkezés is, amely a SZÉP kártya kibocsátóinak körét a vállalatcsoportokkal kapcsolatban ez utóbbiak azon tagjaira korlátozza, amelyek a magyar jog szerinti részvénytársaságként vagy korlátolt felelősségű társaságként működnek.
A főtanácsnok a magyar jog azon előírását is az irányelvbe ütközőnek találja, amely csak olyan vállalkozások számára teszi lehetővé SZÉP kártya kibocsátását, amelyek minden 35 000 főnél több lakosú magyarországi településen rendelkeznek egy ügyfélszolgálati irodával. Yves Bot e tekintetben rámutat arra, hogy az irányelv szerint a tagállamok nem korlátozhatják a más tagállamban letelepedett szolgáltatók szolgáltatásnyújtásának szabadságát annak előírásával, hogy azok a területükön telephellyel rendelkezzenek.
Az Erzsébet-utalvánnyal kapcsolatban a főtanácsnok megállapítja, hogy arra az irányelv szabályai nem vonatkoznak, mivel ezen uniós jogszabály kifejezetten úgy rendelkezik, hogy nem célja a szolgáltatási monopóliumok – mint amilyen a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány monopóliuma ezen utalvány kibocsátása tekintetében – lebontása. Azonban mivel ezen alapítvány a tevékenységét ellenszolgáltatás fejében végzi, az olyan gazdasági tevékenységnek minősül, amelyre vonatkoznak az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései.
Márpedig az említett alapítvány felruházása az Erzsébet-utalvány kibocsátása kizárólagosságának jogával ellentétben áll ezen alapszabadságokkal, mivel e monopólium, egyrészről, lehetetlenné teszi a vállalkozások számára az érintett piachoz való hozzáférést, másrészről pedig megakadályozza olyan vállalkozások Magyarországon való letelepedését, amelyek ilyen utalványt kívánnának kibocsátani. A főtanácsnok azt is hangsúlyozza, hogy ugyan az ilyen korlátozások bizonyos esetekben, közérdekű kényszerítő okokból igazolhatók lehetnek, de az e célból a Magyar Kormány által felhozott érveket nem tartja meggyőzőnek. Emellett a főtanácsnok azt is az uniós jogba ütközőnek tartja, hogy az alapítvány monopóliumát létrehozó jogszabály egy alig több mint egy hónapos időszakot hagyott az addig az érintett piacon tevékenykedő vállalkozások számára az új szabályozási környezethez való alkalmazkodásra.
FONTOS: A főtanácsnok véleménye nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az Európai Bíróság bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.
