A tagállamok állampolgári beilleszkedési vizsga letételére kötelezhetik a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárait. Az ezen kötelezettség alkalmazására vonatkozó szabályok azonban nem sodorhatják veszélybe a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárokra vonatkozó irányelv céljainak megvalósítását – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
Egy uniós irányelv [1] úgy rendelkezik, hogy a tagállamok harmadik országok azon állampolgárainak adják meg a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást, akik közvetlenül kérelmük benyújtását megelőzően jogszerűen és folyamatosan öt éven át a tagállam területén tartózkodtak.
P és S harmadik országbeli állampolgárok 2008. november 14., illetve 2007. június 8. óta rendelkeznek az irányelv alapján kiállított, huzamos hollandiai tartózkodási engedéllyel. A holland jog szerint meghatározott határidőn belül, bírság terhe mellett kötelesek állampolgári beilleszkedési vizsgát tenni, bizonyítva ezzel, hogy szóbeli és írásbeli holland nyelvtudással, valamint a holland társadalmat illetően megfelelő ismeretekkel rendelkeznek. Ha a határidőn belül nem teszik le a vizsgát, akkor új határidőt tűznek ki, a bírság összege pedig minden alkalommal emelkedik.
P és S keresetet nyújtott be az őket állampolgári beilleszkedési vizsgára kötelező határozatokkal szemben. A fellebbezések ügyében eljáró Centrale Raad van Beroep (társadalombiztosítási fellebbviteli bíróság, Hollandia) kételyeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az állampolgári beilleszkedési kötelezettség összeegyeztethetőe az irányelvvel. Konkrétan azt a kérdést teszi fel a Bíróságnak, hogy a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megadását követően támaszthatnake a tagállamok beilleszkedésre vonatkozó feltételeket bírság terhe mellett leteendő állampolgári beilleszkedési vizsga formájában.
A Bíróság ítéletében kimondja, hogy nem ellentétes az irányelvvel az állampolgári beilleszkedési vizsga letételére való kötelezés, feltéve hogy a kötelezettség alkalmazására vonatkozó szabályok nem olyan jellegűek, hogy veszélybe sodornák az irányelv által követett célok megvalósítását.
A Bíróság először is megállapítja, hogy a kérdéses vizsga letétele nem feltétele a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megszerzésének, illetve megtartásának, csupán bírság kiszabását idézi elő [2]. A Bíróság ezenkívül rámutat arra, milyen jelentőséget tulajdonít az uniós jogalkotó a beilleszkedéssel kapcsolatos intézkedéseknek. A Bíróság e tekintetben megállapítja, hogy az irányelv nem írja elő és nem is tiltja meg a tagállamoknak, hogy megköveteljék a harmadik országbeli állampolgároktól azt, hogy a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megszerzését követően bizonyos beilleszkedési kötelezettségeknek tegyenek eleget.
Az egyenlő bánásmód elvével kapcsolatban a Bíróság kimondja, hogy a harmadik országok állampolgárai a beilleszkedéssel kapcsolatos intézkedések hasznosságát, így például az adott ország nyelvére és társadalmára vonatkozó ismeretek megszerzését illetően nincsenek hasonló helyzetben a hazai állampolgárokkal. Ennélfogva az a tény, hogy a kérdéses állampolgári beilleszkedési kötelezettséget a hazai állampolgárokra vonatkozóan nem írták elő, nem sérti a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak a hazai állampolgárokkal való egyenlő bánásmódhoz való jogát.
Másfelől nem vitatható, hogy a fogadó állam nyelvére és társadalmára vonatkozó ismeretek megszerzése elősegíti a hazai állampolgárok és a harmadik országok állampolgárai közötti kölcsönhatást és szociális kapcsolatok kialakítását, valamint megkönnyíti az utóbbiak számára a munkához és a szakképzéshez való hozzájutást.
Azonban az állampolgári beilleszkedési kötelezettség alkalmazására vonatkozó szabályok nem lehetnek olyan jellegűek, hogy veszélybe sodornák az irányelv céljainak megvalósítását. A Bíróság ezzel összefüggésben úgy ítéli meg, hogy figyelembe kell venni különösen a vizsga letételéhez megkövetelt ismeretek szintjét, a tanfolyamokhoz és a vizsgára való felkészüléshez szükséges anyagokhoz való hozzáférhetőséget, a vizsgadíjak összegét, illetve a sajátos egyéni körülményeket, így például az életkort, az írástudatlanságot, vagy az iskolázottsági szintet.
Végül a bírságot illetően a Bíróság megjegyzi, hogy a kiszabható bírság maximális összege viszonylag magas, 1000 euró, és ezt a bírságot minden egyes alkalommal újból ki lehet szabni, amikor az állampolgári beilleszkedési vizsga letételére vonatkozóan előírt határidő anélkül jár le, hogy a vizsgát letették volna, és ezt mindaddig folytatni lehet, amíg az érintett harmadik országbeli állampolgár le nem teszi ezt a vizsgát.
Egyébiránt a vizsgadíj és a vizsgára való felkészülés költsége az érintett harmadik országbeli állampolgárokat terheli. Konkrétan a vizsgadíjjal kapcsolatban a Bíróság rámutat arra, hogy a holland kormány szerint a vizsgadíj 230 euró, ezt az érintett harmadik országbeli állampolgároknak minden alkalommal, amikor a meghatározott határidőn belül az állampolgári beilleszkedési vizsgán megjelennek, ki kell fizetniük. Ilyen – a kérdést előterjesztő bíróság által ellenőrizendő – feltételek mellett a vizsgákhoz kapcsolódó költségeken felül fizetendő bírság alkalmas arra, hogy veszélybe sodorja az irányelv által követett célok megvalósítását, és ezáltal megfossza azt hatékony érvényesülésétől.
[1] A harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25i 2003/109/EK tanácsi irányelv (HL 2004. L 16., 44. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 272. o.).
[2] A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések kizárólag harmadik országok azon állampolgáraira vonatkoznak, akik a szóban forgó törvény hatálybalépésének napján, azaz 2007. január 1jén jogszerűen Hollandia területén tartózkodtak, és akik a 2007. január 1jétől 2010. január 1jéig tartó időszakban „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállásért folyamodtak.
