„Minden ember szabadnak születik és egyenlő méltósága és joga van.” (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata) – De mennyire vagyunk tájékozottak az alapvető jogainkat illetően? Mennyire fontos ezek ismerete? Mekkora a bizalom a joggal foglakozó emberek és szervezetek iránt? – A Századvég Alapítvány kutatása az emberi jogok világnapja alkalmából
Az emberi jogok első nemzetközi katalógusát, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát az Egyesület Nemzetek Szervezete (ENSZ) 1948-ban fogadta el. Azóta december 10-ét az emberi jogok világnapjaként ünnepeljük. Emberi jogoknak eredetileg a minden embert megillető jogokat nevezték. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának első cikke is így kezdődik: „Minden ember szabadnak születik és egyenlő méltósága és joga van.” A Biblia értékrendje is az ember személyi méltóságára épül, amelyben a szabadság és a felelősség elválaszthatatlanok egymástól. Ebből az értékrendből egyenesen levezethetőek az emberi jogok. Az emberi jogokra utal az ószövetségi Teremtés Könyve: „Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.” Vagyis Isten minden férfit és nőt – faji, nemi, értelmi és vallási korlátozás nélkül – saját képmására teremtett. Michael Horowitz amerikai jogász szerint ez a történelem legforradalmibb mondata. Pál apostol ugyanezt a gondolatot így fogalmazta meg: „nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.“ A Biblia másutt is utal az ember jogaira, ha úgy tetszik: az emberi jogokra. Például amikor Isten kinyilatkoztatta, hogy senkit, még a legnagyobb bűnözőt sem lehet megfosztani emberi méltóságától.
A jogtörténetben is több évszázados hagyományai vannak az emberi jogoknak. Az angol parlament által 1679-ben kiadott Habeas Corpus Act például hangsúlyozta, hogy az emberek szabadnak születnek és egyenlők. Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776) pedig első ízben biztosította az ember jogát az élethez, a szabadsághoz és az egyenlőséghez. Az 1791-es francia alkotmány is kimondta: az embernek elévülhetetlen joga van a szabadsághoz, a biztonsághoz, a „szent és sérthetetlen” tulajdonhoz. Az 1848-as francia alkotmány már védte a magánlak sérthetetlenségét, megtiltotta a halálbüntetést politikai ügyekben, és deklarálta a közteherviselést.
A második világháború után nem csak az ENSZ, hanem az Európa Tanács tagállamai is elfogadtak egy emberi jogi chartát. A tagállamok képviselői 1950. november 4-én írták alá az Emberi Jogok Európai Egyezményét, amelyet Magyarország csak jó négy évtizeddel később, 1992. november 5-én ratifikált. Így, ha kissé megkésve, de hazánk is kötelezettséget vállalt, hogy az emberi jogokat az egyezményben meghatározott módon és tartalommal biztosítja a joghatósága alatt álló személyeknek.
Magyarország 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvénye a Szabadság és felelősség címet viselő fejezetben tartalmazza az alapjogokra vonatkozó alkotmányos szintű szabályokat. A klasszikus politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok mellett több új, korábban nem nevesített alapjogot is felsorol. Újdonságként tartalmazza például a fogyasztók, a fogyatékkal élők védelmét, a klónozás tilalmát, a megfelelő hatósági ügyintézéshez való jogot, illetve a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés jogát. Az Alaptörvény védi a jövő nemzedékek jogait, és előírja a természeti erőforrások védelmének kötelezettségét is.
A Századvég Alapítvány – hasonlóan az előző évhez – idén is közvélemény-kutatást végzett, amelyben azt vizsgálta, hogy a magyar állampolgároknak mennyire fontosak az alapvető jogi ismeretek, milyen élethelyzetekben igényelnek jogi tájékozottságot, és mekkora bizalommal vannak a joggal foglakozó emberek és szervezetek iránt. A telefonos kérdőíves közvélemény-kutatás októberben készült, amelynek során több mint háromezer, véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdeztek meg.
Az eredmények azt tükrözik, hogy az átlagemberek nem kizárólag a jogtudományi értelemben legjelentősebbnek gondolt jogokat tekintik emberi jogoknak. A jogi hierarchiában elfoglalt helytől függetlenül gyakran neveznek meg olyan jogokat, amelyek a mindennapi életüket közvetlenül érintik. A válaszokban előfordul többek között az árvák védelme, a büntetőjog, a békében egymás mellett élés, a bántalmazott nők védelme, az ingyenes orvosi ellátás, a szabad orvosválasztás, a közbiztonság, az ember becsülete és segítségre jogosultsága, a normális élethez való jog, a tiszta levegőhöz való jog, a tisztességes megélhetéshez való jog, a nyugdíjhoz való jog, az „élhetőség” joga, a szórakozáshoz való jog, a táplálkozáshoz való jog, a demokrácia és a testvériség mint emberi jog is.
A válaszadók több mint fele (54 százalék) szükségesnek tartja az alapvető jogi ismereteket, és mindössze 15 százalék az aránya azoknak, akik ezeket nem tartják fontosnak. Csaknem harmaduk bizonytalan a választ illetően, amely mögött – az iskolázottsági és más szociális jellemzők alapján – leginkább az ismeretlentől való általános idegenkedés állhat.
A társadalom többségének fontos, hogy a mindennapokban előforduló élethelyzeteikben tisztában legyenek az alapvető jogi ismeretekkel – állapítja meg a Századvég Alapítvány kutatása. A leggyakrabban előforduló ilyen élethelyzetek közé tartoznak a munkaviszonyok, a családi viszonyok, a szerződéses viszonyok, a pénzügyi szolgáltatások, az ingatlan- és gépjármű-ügyek, valamint a bírósági és közigazgatási eljárások.
A kutatók rákérdeztek arra is, hogy hol, milyen viszonyokban használják a mindennapi életben a jogi ismereteket. A bírósági és hatósági eljárások esetében a felső- és a középosztály használja leggyakrabban a jogi tudást. Kiderült, hogy leginkább családi és munkahelyi viszonyokban kerülnek elő a mindennapok során a jogi ismeretek. Ugyancsak magas értéket képviselnek a szerződéses viszonyok, illetve a bírósági és hatósági eljárások.
Az egyes élethelyzetekhez kapcsolódó részletes jogi ismeretekről a polgárok alapvetően tájékoztatáson keresztül szereznek tudomást, így fontos lehet a tájékoztatás személyének és tárgyának forrása egyaránt. A válaszadók legkisebb mértékben a vállalkozók és a szolgáltatók által nyújtott tájékoztatásban bíznak, a munkáltatók már valamivel nagyobb értéket kaptak. Az állami szervek valamivel még nagyobb értéket kaptak, hatósági eljárásokban ugyanis törvényi kötelezettség az ügyfelek tájékoztatása jogaikról és kötelességeikről. Összességében azonban – mintegy 70 százalékos bizalmi-értékkel – az ügyvédek, jogtanácsosok és közjegyzők tanácsadásai a legmegbízhatóbbak.
A megkérdezettek több mint felének a személyes tájékoztatás a leghatékonyabb forma, hiszen így lehetőségük van a teljes tényállás ismertetésére, illetve a jogalkalmazónak is könnyebb a releváns kérdésekre fókuszálni. Ezt követik az elektronikus jogi kiadványok és a szakkönyvek, ezek ugyanis általában az esetjogot is feldolgozzák, így a hasonló korábbi bírói precedensek, példák segítséget nyújtanak. A közérthető kiadványok alacsonyabb értéket képviselnek, valószínűleg mivel túlzottan általános a tartalmuk, az egyedi élethelyzetekben felmerülő problémákra kevésbé található válasz bennük. A válaszadók szerint legkevésbé a telefonos és az online tájékoztatás hatékony.
A Századvég Alapítvány kutatói szerint a jogi ismeretek fontosságához és a tájékoztatáshoz szorosan kapcsolódik, hogy melyek azok az élethelyzetek, ahol további jogi ismereteket várna a lakosság. A gazdasági válság, a devizahitelek és a bankok elszámoltatása következtében nem meglepő, hogy a legtöbben (52 %) a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban igényelnek részletesebb tájékoztatást. Itt további probléma, hogy a szakzsargon is bonyolult, számos idegen kifejezés szerepel az ügyintéző tájékoztatásában és a pénzügyi szerződésekben is. Sokan említették az ingatlan és gépjármű ügyeket (49 %), ami összefügg azzal, hogy ezekhez sok esetben pénzügyi szolgáltatások (kölcsön, jelzálog, lízing) kapcsolódnak. Több mint 40 százalék jelölte meg a közigazgatási és bírósági ügyintézést. Miközben a mindennapokban a magánéleti, családi (43 %), illetve a munkaviszonyokban (46 %) használják legtöbben a jogi ismereteket, a szükséges tájékoztatási igény mégis viszonylag alacsony (28 % és 38 %).
