A bűnözés egyik jellemzője, hogy az nem áll meg az országhatároknál. A külföldi ítélet érvénye, a kiadatás, vagy egy elfogatóparancs olyan feladatok elé állítják az európai államok jogalkalmazóit, melyek során nélkülözhetetlen az összefogás. – Budapesten ülésezett az Európai Igazságügyi Hálózat
A szervezett bűnözés, a kábítószer-kereskedelem és a terrorizmus ellen is kiemelt küzdelmet folytató Európai Igazságügyi Hálózat (EIH) tevékenységével tizenhét éve igyekszik elősegíteni az európai régió igazságügyi együttműködésének zavartalanságát. A büntetőügyekben illetékes szervezet a határokon átnyúló bűnügyek során a kölcsönös jogsegély kialakításában játszik igen fontos szerepet az Európai Unió tagállamai között. A szabad mozgás elvével nem csak a jogkövető magatartással megvalósítható cselekmények váltak mobilissá, de a bűnözés és a büntetőeljárással kapcsolatos folyamatok is gyakran több ország jogrendjét érintik. Az EIH a tagállamok és az Európai Bizottság kapcsolattartóiból áll, akik aktív közvetítőként járnak el a bonyolult szakkérdéseket igénylő nemzetközi ügyekben, s feladatuk a tagállamok között az igazságügyi együttműködés kialakítása. Jogi és gyakorlati információval látják el továbbá a helyi hatóságokat a külföldi megkeresések esetén.
Az Európai Igazságügyi Hálózat idén ősszel Budapesten, az Igazságügyi Akadémián tartott regionális találkozót, melynek alkalmával – többek között – a külföldi ítélet érvénye, az európai elfogatóparancs, s a büntetés-végrehajtás átvételének témaköre került a megbeszélés középpontjába. Több ország meghívottjai is jelen voltak, akik egyaránt hasznos és színvonalas előadást tartottak a felkérésnek megfelelő témakörben. Handó Tünde (Országos Bírósági Hivatal elnöke) köszöntőjét követően Czine Ágnes, a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának vezetője megnyitó beszédében elmondta, hogy a 2004-es tagállam-bővítési hullám óta az Európai Tanács és az Európai Parlament rendeletalkotási tevékenysége megnőtt, az irányelvek száma azonban ezzel párhuzamosan csökkent. Kiemelte, hogy az uniós jogszabályoknak való megfelelés igen nagy feladatot ró a tagállamokra, melyhez szükséges és fontos segítséget jelenteken az EIH-kontaktpontok, melyek kapcsolattartói Magyarországon a bíróságokon, ügyészségeken is megtalálhatóak.
A megnyitóbeszédeket követően Johannes Martetschläger, a Bécsi Főügyészség ügyésze és Guntram Hahne, a Berlini Főügyészség ügyésze tartott beszédet a külföldi ítélet érvényének elismerése és a büntetés végrehajtásának átvétele során felmerülő jogértelmezési és joggyakorlati kérdésekről saját államuk gyakorlata vonatkozásában. A külföldi meghívottak között Románia képviseletében Mihaela Ramona Cretu, a Targu Mures-i Fellebviteli Bíróság bírája számolt be arról, hogy milyen jogértelmezési kérdések merülnek fel leginkább a román hatóságok előtt az európai elfogatóparancs kiadása során. A rendezvény magyar előadói a helyi bíróságoktól kezdve az ítélőtáblákig képviselték a magyar bíróságokat (így többek között Máziné Szepesi Erzsébet, a Fővárosi Ítélőtábla tanácselnöke, Szabó Judit, kollégiumvezető-helyettes, Várhegyi Éva, Fővárosi Törvényszéki bíró, Pfeifer Péter, Veszprémi Törvényszéki bíró), úgyszintén a konferencián hallgatóságként jelen lévők között is számos bíróság bírája megjelent, akik a jogértelmezési kérdések kapcsán értékes hozzászólásaikkal emelték az esemény színvonalát.
Horváth Zsolt, a Fővárosi Törvényszék csoportvezető bírája előadásában az átadási eljárás és a büntetés végrehajtásának átvétele során felmerülő jogértelmezési és joggyakorlat lényeges pontjairól számolt be. Elmondta, hogy az ítélet érvényének megállapítása, illetve a végrehajtás áttételének feltételéről szóló kérelem elbírálásakor elsőként rendelkeznie kell a Törvényszéknek arról, hogy a külföldön kiszabott büntetést Magyarországon milyen tartamban kell végrehajtani, majd dönteni kell a beszámításról (tehát az előzetesben töltött idő figyelembevételéről) illetve, hogy, milyen végrehajtási fokozatban kell ezt a büntetést nálunk letölteni, továbbá, az elítélt a büntetés hányad részének letöltése esetén bocsátható feltételes szabadságra. Az osztrák tanúsítványok ez utóbbi tekintetében szinte mindig megjegyzik, hogy az osztrák jog szerint nincsen olyan időpont, amikor az elítéltet kötelezően feltételes szabadságra kellene helyezni. Ez a magyar jog szerint sem kötelező eljárás, mert több feltételeknek is meg kell felelni ahhoz, hogy mindez lehetővé váljon, így a büntetés tartama, a büntetés alatt tanúsított magatartás vagy a jogkövető életmódra mutatkozó remény mind befolyásolják a feltételes szabadságra bocsátás kérdését.
Magyarországon a büntetés-végrehajtás átvételéről különösen két jogszabály figyelembevételével születik a döntés. Ha az átvételi kérelem tanúsítvány megküldésével történik, akkor az európai elfogatóparancsról szóló jogszabály alapján döntünk, míg, amennyiben nem küldenek ilyen tanúsítványt, akkor a nemzetközi bűnügyi jogsegély törvény az irányadó. A tanúsítvány nélküli ügyekben a terhelt távollétében hozott végzés esetén a végrehajtás csak abban az esetben vehető át, ha a terhelt azt kifejezetten kéri. A terhelt távollétében lefolytatott eljárással kapcsolatosan egyébként Romániában korábban több probléma is felmerült az elfogatóparancsokat illetően. Mostanra azonban már az elfogatóparancsok szinte kivétel nélkül tartalmazzák, hogy milyen jogi garanciát biztosít a Román Állam, amikor a vádlott távollétében folytatják le az eljárást. A tanúsítványokkal kapcsolatosan merült még fel korábban többször kifogás a tagállamokkal szemben, mert jellemzően hiányosan küldték meg az iratot a magyar hatóságoknak, nem csatolták hozzá automatikusan az okirat fordítását, de mostanra már mindig eleget tesznek ennek. Nem egyeznek jelenleg az álláspontok a tagállamokkal a kiutasításos eljárás egyes kérdéseiben sem, a tanúsítványokhoz ugyanis Magyarország minden esetben bekéri a kiutasítási határozatot, míg más államok ezt nem tartják indokoltnak. A magyar javaslat, hogy az ezt szabályozó kerethatározat megváltoztatásával, illetve kibővítésével kellene mindezt konkretizálni, hogy mely esetekben kell a kiutasítási határozat a tanúsítványhoz, s mikor nem.
