Hatvanöt igazságügyér

Magyarországon eddig 65-en töltötték be az igazságügy-miniszteri tisztet. A hivatalban lévő miniszter, Trócsányi László a rendszerváltás utáni éra tizedik tárcavezetője. Olyan neves elődei voltak, mint Deák Ferenc, Horvát Boldizsár, Szilágyi Dezső, Plósz Sándor, Wekerle Sándor, Bethlen István vagy Lázár Andor.

Az első felelős magyar minisztérium, a Batthyány-kormány 1848. április 7-én alakult meg, amelynek igazságügy-minisztere Deák Ferenc lett. A haza bölcse öt hónapig állt a tárca élén. A Szemere-kormány szakminisztere, Vukovics Sebő is csupán három hónapig, 1849. május 2-ától augusztus 11-ig maradhatott hivatalában. Őt csaknem két évtizeddel később követte a harmadik igazságügyér, Horvát Boldizsár, az Andrássy-kormány tagja, aki több mint négy éven át serénykedett a miniszteri bársonyszékben. Nevéhez olyan korszakos reformok fűződtek, mint a közigazgatás és az igazságszolgáltatás kettéválasztása, a bírói függetlenség és elmozdíthatatlanság deklarálása, a bírák felelősségének törvényi szabályozása. Vezetése alatt törölték el a büntető gyakorlatban a bilincsek alkalmazását, a botbüntetést és a vérdíjat is.

A negyedik igazságügy-miniszter az a Bittó István (1871–1872) volt, aki 1874 márciusától egy évig a miniszterelnöki tisztet is betöltötte. Rajta kívül a Károlyi-kormány tagja, Berinkey Dénes, későbbi kormányfő irányította az igazságügyet. További két miniszterelnök, Wekerle Sándor és Bethlen István, a saját kormányában vállalt hosszabb-rövidebb, inkább rövidebb ideig igazságügy-miniszteri feladatot.

Tisza Kálmán kormányában több neves jogtudós vállalt szerepet: Pauler Tivadar, Perczel Béla és Szilágyi Dezső. Pauler második minisztersége alatt (1878–1886) kezdték el a Polgári törvénykönyv és a büntetőeljárási kódex előkészítését. Sokat tett az egyetemi autonómiáért és a magyar tannyelv teljes helyreállításáért is. Perczel hivatali idejében fogadták el az 1878. évi V. törvénycikket, a Csemegi-kódexet. Szilágyi a sommás eljárásról szóló törvénnyel (1893. XVIII. törvénycikk) a polgári eljárási jog korszerűsítésének útjára lépett.

A Tanácsköztársaság 133 napja alatt három igazságügyi népbiztos is ügyködött a kommunista hatalom megszilárdításán. A legrövidebb ideig hivatalban viszont a Peidl-kormány minisztere, Garami Ernő volt (1919. augusztus 1-jétől 6-áig).

Plósz Sándor a századfordulón hat és fél évig irányította az igazságügyet, munkásságának legfőbb eredményeként született meg a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk, amelynek első tervezetét már 1893-ban készítette. Nála négyen értek el hosszabb hivatali időt: Pauler Tivadaron kívül, aki négy kormánynak is tagja volt, a Kádár-korszak három politikusa: Nezvál Ferenc, Korom Mihály és Markója Imre. Mindhárman egy-egy évtizedig vezették a tárcát. Különösen az öt elemit és jogi egyetemet végzett, cipészinasból lett miniszter, Nezvál alkotott „maradandót”: az ő minisztersége idején zajlott az a jogi köntösbe bújtatott politikai megtorlás, amely több mint háromszáz kivégzéssel végződött. Az 1957 elején tartott országos bírósági vezetői értekezleten közölte: „A kormány és az Igazságügy-minisztérium nem akar és nem fog utasításokat adni a bíráknak az ügyek elintézése tekintetében, nevezetesen, hogy milyen büntetéseket szabjanak ki, ugyanakkor a népi demokráciához hű és annak alapelveit valló bírónak viszont tudnia kell, hogy az ellenforradalom fegyveres legyőzése után, amikor azonban az ellenforradalmárok még nincsenek teljesen megsemmisítve, a mai politikai helyzetben az ellenforradalmi cselekményekre nem felfüggesztett börtönt vagy a Btk. 56. szakaszát kell alkalmazni, mert ez sérti a szocialista törvényességet.”

A rendszerváltás jogi-szervezeti előkészítésében szerzett érdemeket Kulcsár Kálmán (1988–1990), akinek vezetésével számos demokratikus jogszabályt fogalmaztak meg az Igazságügyi Minisztériumban. A többpárti parlamentáris demokráciában a jobboldali koalíciós kormányok igazságügy-miniszterei (Balsai István, Dávid Ibolya és Navracsics Tibor) kivétel nélkül kitöltötték hivatali idejüket. A baloldaliak közül egyedül a Horn-kormány igazságügyére, Vastagh Pál mondhatja el ugyanezt magáról. Aztán 2002 és 2010 között öten is vezették a minisztériumot, a legrövidebb ideig Forgács Imre (öt hónap) és Takács Albert (hét hónap). A rendszerváltás utáni korszak tizedik minisztere, Trócsányi László, volt brüsszeli és párizsi nagykövet, korábbi alkotmánybíró 2014. június 6-án tette le a hivatali esküt a parlamentben.

Az eddigi hatvanöt igazságügy-miniszter időrendben: