Hiába az egyértelmű jogszabályi előírások, bizonyos vállalkozások még mindig fittyet hánynak a jótállásra vonatkozó rendelkezésekre. Jól látszik ugyanis a Budapesti Békéltető Testülethez érkező fogyasztói kérelmekből, hogy a vitával érintett fél tévesen értelmezi a vonatkozó jogi szabályozást, illetve gyakran nem – vagy nem megfelelően – teljesíti a jótálláson alapuló kötelezettségét. Ennek köszönhetően van olyan fogyasztó, aki a kétszázezer forintos telefonját több hónapja nem tudja már rendesen használni: állandóan csak „javítják”, a cserét persze elutasítják.
„A telefonom már többet volt a szervizben, mint amennyit nálam….”
„Ötödjére se lett jó a készülék, állandóan lefagy, mihez kezdjek most….?”
Mi is az a jótállás? Objektív felelősségi forma. Ez azt jelenti, hogy ha a termék meghibásodik, úgy a vállalkozást – jogszabály vagy saját vállalása folytán – terheli a kimentési kötelezettség. Azaz neki kell azt bebizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés időpontjában még nem volt meg a termékben és az a későbbi, nem rendeltetésszerű használat következménye.
1. A jótállást a 2014. március 15. napját megelőzően megkötött szerződések vonatkozásában a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 248. §-a, illetve a 2014. március 15. napját követően megkötött szerződések vonatkozásában a 2013. évi V. törvény (ÚPtk.) 6:171.-6:173.§-ai szabályozzák. Jótállásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz még – többek között – az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló – és 2014. április 9-től szintén módosított – 151/2003. (IX.22.) Korm. rendelet is.
A Ptk. 248.§ (1) bekezdése szerint: „Aki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás a jogosultnak a törvényből eredő jogait nem érinti.”
Az új Ptk. 6:171.§ (1) bekezdése értelmében pedig: „Aki a szerződés teljesítéséért jótállást vállal vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, a jótállás időtartama alatt a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban vagy jogszabályban foglalt feltételek szerint köteles helytállni a hibás teljesítésért. Mentesül a jótállási kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett.”
Vagyis mind a 2014. március 15. napját megelőzően, mind pedig az ezt követően megkötött szerződések esetében is a jótállási idő alatt bejelentett hiba vonatkozásában a vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a hiba (a hiba oka) a teljesítés időpontjában a termékben nem volt meg.
2. Az egyértelmű törvényi szabályozás ellenére nagyon gyakori probléma, hogy a vállalkozások nem teljesítik megfelelően ezt a bizonyítási kötelezettségüket. Bár a jogszabály nem határozza meg a bizonyítás mikéntjét, konkrét formáját, mégis nyilvánvaló, hogy a jótállásra kötelezett vállalkozás bizonyítási kötelezettségének teljesítésére nem lehet elegendő a saját nyilatkozata (vagy a saját maga által kiállított jegyzőkönyv, egyéb irat) arra nézve, hogy a hibát a fogyasztó rendeltetésellenes használata okozta. Ugyanígy általában nem elegendő a szakszerviz hasonló jellegű megállapítása sem, ugyanis a szerviz a jótállási kötelezettség teljesítésében alapvetően érdekelt. A szakszervizek gazdasági tevékenységet folytató cégek, amelyeknek adott esetben anyagi érdeke fűződhet ahhoz, hogy egy javítást jótállás keretében (azaz ingyenesen) vagy csak térítés ellenében végeznek el.
Jogellenes a vállalkozások azon általánosan bevett gyakorlata is, hogy kizárják a jótállási felelősségüket arra az esetre, ha a termékben a hibát valamilyen sérülés, törés vagy – elektronikai termékek esetén – folyadék hatása stb. okozta. Ilyen hibák bekövetkezése nem mentesíti automatikusan a vállalkozásokat a bizonyítási kötelezettségük alól, a jótállási kötelezettség ugyanis teljes körű, mindenféle hibára kiterjed, így a vállalkozásoknak ilyen esetekben is bizonyítaniuk kell, hogy a törés, sérülés, folyadék hatása az értékesítés utáni nem rendeltetésszerű használatra vezethető vissza, nem pedig pl. anyag- vagy konstrukciós hibára, összeszerelési hibára stb.
Emellett további kifogásolható magatartás is megfigyelhető a jótállási igények teljesítésénél. Gyakran előfordul, hogy egy termék többször is meghibásodik ugyanazzal a hibával, a vállalkozások mégsem akarják a terméket kicserélni, hanem – a fogyasztó kifejezett kérése ellenére – ismételten csak a kijavításra hajlandóak.
Hibás teljesítés esetén mind a Ptk, mind pedig az új Ptk. értelmében elsősorban kijavítást vagy kicserélést, másodsorban pedig vételár-leszállítást vagy a teljes ár visszatérítését kérheti a fogyasztó.
3. A jelenleg még hatályos 49/2003. (VII.30.) GKM rendelet 4.§ (2) bekezdése szerint a forgalmazónak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze. Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a GKM rendelet helyébe lépő, 2014.05.14-én hatályba lépő és csak a hatálybalépését követően kötött szerződésekre alkalmazandó 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet is, melynek 5. §-a szerint a vállalkozásnak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvegezze.
A töretlen bírói gyakorlat szerint a kijavítás és a kicserélés között nincsen rangsor és a kicserélés követelésének nincs a kijavítástól eltérő törvényi feltétele. A jogosult választási jogát e szavatossági jog tekintetében is ugyanazon körülmények – az igény teljesítésének lehetetlensége, illetve a szolgáltatások esetleges aránytalansága – korlátozzák.
Többszöri javítás utáni újabb meghibásodás esetében pedig a fogyasztóktól már nem várható el az adott készülék ismételt kijavításának elfogadása: mivel a korábbi javítások nem hoztak tartós eredményt, így a jövőben is alappal lehet számolni a készülék ismételt – akár már jótállási időn túli – meghibásodásával. A vállalkozások ilyen esetekben tehát akkor járnak el helyesen, ha kicserélik a terméket vagy visszafizetik annak vételárát. A bírói gyakorlat ugyanis elállási jogot is megalapozó oknak tekinti azt az esetet, amikor egy technikai berendezés üzemeltetése során rendkívül nagyszámú meghibásodás következik be és a jövőben is számolni kell a hibák sorozatos – bár javítható – jelentkezésével.
4. Végül jól ismert az a gyakorlat is – főleg a tartós fogyasztási cikkek – esetében, hogy a vállalkozás feltételhez köti az amúgy jogszabály folytán kötelezően járó jótállást. Így például megszabja azt, hogy az árucikket a fogyasztó csak az általa kijelölt szakszerviz által helyeztetheti üzembe, máskülönben elveszti a jótállást. Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 1. § (3) bekezdése világosan kimondja: csak akkor köthető feltételhez a jogszabályon alapuló jótállás, ha a fogyasztási cikk megfelelő üzembe helyezése más módon nem biztosítható és a követelmény teljesítése nem jelent aránytalan terhet a fogyasztó számára.
Ugyanakkor nem árt, ha az ilyen és hasonló feltételek kikötése esetén a vállalkozások számon tartják a Kúria Pfv.VII.20.194/2012/6. számú ítéletében foglaltakat: vita esetén ugyanis a megszabott feltétel szükségességét és azt, hogy az nélkülözhetetlen, a kereskedőnek kell bebizonyítania.
