A több országban is jelen levő, termékeiket hasonló reklámkampányokkal népszerűsítő vállalkozásoknak nem kis fejtörést okoz, ha minden tagállam elvárásának meg kívánnak felelni. A belső piac egységesítése érdekében egy uniós irányelv, az UCP direktíva ugyan egységes szabályokat rögzít a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról, az általános tilalmakat azonban sokan, sokféleképpen alkalmazzák.
Lehetne egyöntetűbben? A kérdés kimondva, kimondatlanul végigkísérte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Versenyjogi Kutatóközpontja által szervezett, és a Magyar Márkaszövetség által is támogatott konferenciát, amelyen európai versenyjogi szakértők tanácskoztak az UCP irányelv végrehajtásáról.
Tóth Tihamér a kutatóközpont tudományos tanácsának vezetője a Jogi Fórumnak elmondta: vannak a reklámokat és egyéb, a fogyasztókat célzó kommunikációt nagyon aktívan ellenőrző országok, s akadnak, ahol alig kell ilyen eljárással számolniuk a vállalkozásoknak. Az előbbi kategóriába tartozó Lengyelország, Olaszország, Hollandia és Magyarország előadói a gyógyhatást és az „akár”-os (például, „akár féláron is megveheti”) ígéreteket tartalmazó reklámokkal kapcsolatos gyakorlatot ismertették. A Gazdasági Versenyhivatal munkatársai például arra hívták fel a figyelmet, hogy a megtévesztő hirdetések tiltása a hatóság egyik legfontosabb feladata, hiszen a félretájékoztatás a piacok hatékony működését is akadályozhatja.
A GVH gyakorlata különösen szigorú a sérülékeny, érzékeny fogyasztókat megcélzó gyógyszer piaci reklámok esetében. Tóth Tihamér emlékezetett arra, hogy a kellő hatékonysági engedéllyel nem rendelkező gyógyhatás állítása akkor sem megengedett, ha az történetesen valós. Fontos tanulság a gyógyhatással üzletelők számára, hogy egyes fogyasztók pozitív terméktapasztalataira nem szabad kampányt építeni: a vevők állításait is cégnek kell bizonyítani. Ha a termék nem regisztrált gyógyszer, vagy gyógyászati segédeszköz, akkor a sikernek kicsi az esélye.
Sajátos problémákat vetnek fel az „akár 100 forint megtakarítással vásárolhat” jellegű reklámok. Tóth Tihamér szerint túlzott az a több hazai ügyben megfogalmazott elvárás, hogy az ígéret feltételeit minden egyes reklámban teljes körűen fel kell tüntetni, a nemegyszer 20-30 másodpercig futó televíziós, vagy rádiós reklámokban is. Egy siennai egyetemről érkezett olasz előadó is rámutatott, hogy Olaszországban vélhetően azért van nagyon kevés „akár”-os reklámprobléma, mert sem a fogyasztók, sem az ottani versenyhatóság nem veszik komolyan az ilyen feltételes ígéretet.
Ismeretes: Magyarországon 2008. szeptember 1-jén lépett hatályba a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény. A jogszabály az azonos című európai uniós irányelv tartalmának megfelelően szabályozza a kereskedelmi kommunikáció és gyakorlat területét, ezen belül tiltja a megtévesztő és az agresszív kereskedelmi gyakorlatokat. A direktíva unióbeli érvényesüléséről immár másodszor tanácskoztak a Versenyjogi Kutatóközpont rendezésében az európai szakemberek. Az idei tapasztalatok nem sokban tértek el a tavalyitól: hiába van egységes uniós szabályozás, az eltérő intézményi és eljárási háttér miatt a szabályok gyakorlati alkalmazása is jelentősen eltér. Még nem valósult meg az irányelv azon célkitűzése, hogy a vállalkozásoknak egységes szabályrendszer mellett reklámozhassanak az uniós piacon, mondta Tóth Tihamér.
