Több évtized után a londoni Tate Gallery visszaadja a Hatvany-örökösöknek John Constable egyik festményét. A neves angol művész alkotását a II. Világháború során rabolták el Hatvany Ferenc gyűjteményéből, és ezt követően több kézen át került a világhírű Tate Gallery gyűjteményébe.
A Brightoni tengerpart elnevezésű festmény a hiányos kronológia alapján 1962-ben került Londonba a Leger galériába, majd innen a Worchester városában levő Broadway Art Gallerybe. Itt vásárolta meg P. M. Rainsford asszony, aki végül a Tate-nek adományozta a képet 1986-ban. Az egykori Hatvany-gyűjtemény örökösei 2012-ben nyújtották be igényüket a képre az úgynevezett Spoliation Advisory Panelhez, amely ezekben az ügyekben hivatott eljárni.
Peresztegi Ágnes, a restitúciós ügyek nemzetközileg is elismert jogi szakértője, aki az örökösöket az eljárásban képviselte elmondta, hogy „még ha a Panellel nem is értettek mindenben egyet, akkor is a Washingtoni Alapelvek alapján méltányos és igazságos döntést tudott hozni, mert nem a jogi manőverekre helyezte a hangsúlyt, hanem a morális igazságot kereste, hiszen a jogbiztonságot segítő szabályok – amelyek ebben a helyzetben jogtechnikai akadályként léphettek volna fel – nem vonatkozhatnak egy olyan helyzetre, amikor a Holokauszt során elkövetett borzalmak részeként elrabolt műtárgyakat kell visszaszolgáltatni a jogos tulajdonosnak.”
A Spoliation Advisory Panelt (Elrabolt Műkincsek Tanácsadó Bizottsága) 2000-ben hozák létre az Egyesült Királyságban, és a 2009-es Holokauszt (Kulturális Javak Visszaadása) Törvény alapján annak érdekében jár el, hogy a Holokauszt alatt elrabolt műkincsekkel kapcsolatos igényeket rendezze, amennyiben a kérdéses műtárgy ma az Egyesült Királyság egyik nemzeti gyűjteményében található. A Panel tagjait a Miniszterelnökséget vezető államtitkár nevezi ki.
A Panel nemcsak a jogi helyzetet vizsgálja, hanem a morális elvárásokat is, beleértve az igény erkölcsi alapjait és a műtárgyat őrző intézmény korábbi magatartását, amely megalapozhat egy visszaszolgáltatási kötelezettséget akkor is, ha jogtechnikai okok miatt (elévülés, elbirtoklás, stb.) nem lenne köteles visszaadni a műtárgyat. Ha a kérelmező elfogadja a Panel javaslatát, akkor azt végrehajtják, mert a Panel javaslatának előfeltétele, hogy a Kulturális, Média és Sport Miniszter azt jóváhagyja. Ezzel a folyamattal egyben azt a közigazgatási eljárást is lefolytatják, ami ahhoz szükséges, hogy egy közintézményben őrzött tárgyat töröljenek az állami tulajdoni listáról, és ezáltal azt az intézmény visszaadhassa a kérelmezőnek. Ez az eljárás sokkal alkalmasabb arra, hogy a Panel egy átfogó kép alapján döntsön.
A példaértékű nagy-britanniai döntés indoklása mintául szolgálhat a közelmúltban elfogadott magyar visszaadási törvény végrehajtására is. Így ugyanis méltányosan rendezhetők az elmúlt évtizedekben elhúzódó restitúciós ügyek. Ez a törvény ugyanakkor a Magyar Állam számára is különleges alkalmat nyújt, hogy teljesítse az 1998-ban aláírt Washingtoni Alapelveket.
“Csak az elmúlt három évben Lengyelország, Németország és most az Egyesült Királyság is visszaadott olyan műkincseket, amelyeket a Holokauszt magyar üldözötteitől raboltak el, és ezzel megerősitették a Washingtoni Alapelveket és a Terezini Nyilatkozatot, amely a Holokauszt alatt elrabolt műkincsek visszaadására szólít fel” – mondta Ronald S. Lauder, a World Jewish Congress Elnöke. „Bízom benne, hogy a közelmúltban elfogadott magyar műkincs-visszaszolgáltatási törvény alapján Magyarország végre abban a helyzetben lesz, hogy a műkincs-visszaszolgáltatási kérelmeket az ügy érdemét figyelembevéve tudja vizsgálni, és a visszaszolgáltatás morális kötelezettségét is szem előtt tudja tartani, mint a mostani egyesült királysági döntés.”
