Nincs száz esztendeje, hogy Kaliforniában rendszerbe állították az első hazugságvizsgáló készüléket. A poligráf azóta nagy karriert futott be: manapság nemcsak a bűnüldözők használják, hanem a kíváncsi munkáltatók is legszívesebben beszíjaznák beosztottjaikat.
Nemcsak a hazugság, hanem a hazugság leleplezésének szándéka is egyidős az emberiséggel. A büntetés – különösen a halálbüntetés – története szemléletesen példázza, hogy őseink mily elképesztő leleménnyel tudtak szenvedést okozni kortársaiknak. A hazugságvizsgálat kezdetei is eleink ötletességét bizonyítják. Háromezer évvel ezelőtt Kínában például rizspúdert tettek a gyanúsított szájába a kihallgatása előtt, és amikor a kikérdezés véget ért, megnézték a rizspor állapotát: ha átnedvesedett, ártatlannak tekintették, ha viszont száraz maradt, a bűnösségére következtettek. A középkori Angliában a kihallgatott személynek a procedúra alatt száraz kenyeret kellett sajttal együtt megennie, és a bűnösség jeleként értelmezték, ha nem tudta lenyelni a „bírói szeletet”. Mindkét módszer arra az élettani jelenségre épült, hogy félelmi, izgalmi állapotban a száj nyálkahártyája kiszárad, és így a nyelés jelentősen megnehezül.
A kutatók régóta kísérleteznek a hazugság műszeres úton történő feltárására. Az első ilyen próbálkozás 1885-ben Cesare Lombroso olasz orvos, kriminológus nevéhez fűződött, aki a pulzusszám változása alapján igyekezett leleplezni a valótlanságot állító tesztszemélyeket. Az első hazugságvizsgálót 1921-ben a kaliforniai Berkeleyben „Amerika első PhD-s zsaruja”, John Larson alkotta meg. A készülék egyidejűleg rögzítette a vérnyomásban, a pulzusban és a légzésben bekövetkezett változásokat. A berendezést Larson tanítványa, Leonarde Keeler fejlesztette tovább, és szabadalmaztatta a „Keeler Poligráf”-ot. Keeler a második világháború után nagy hírnevet szerzett azzal, hogy több tucat gyanúsítottat mentetett fel poligráfos vizsgálatai alapján.
A poligráf valójában nem hazugságvizsgáló gép, csak azokat az élettani jelenségeket mutatja ki, amelyek általában akkor jelentkeznek, ha valaki hazudik. Gálig Péter bírósági titkár tanulmánya szerint a poligráfos vizsgálattól várható eredmény szempontjából kulcsfontosságú a kérdezési mód. A gyakorlat két fő módszerre, az általános kérdések tesztjére, illetve az úgynevezett feszültségcsúcs-tesztre épül. Mindkét esetben úgy teszik fel a kérdéseket, hogy az alany csak igennel vagy nemmel tudjon felelni. Ami a két metódus eredményességét illeti, az általános kérdések tesztjével végrehajtott vizsgálatok validitása 85-95 százalékos, míg a feszültségcsúcsé meghaladja a 95 százalékot is. A szakemberek is megbízhatóbb módszernek tekintik a „feszültségcsúcs-tesztet”. Ennek lényege, hogy közömbös kérdések közt olyanokat is feltesznek, amelyek csak annak „kritikus”, aki a bűncselekményt elkövette. A módszer akkor igazán eredményes, ha sikerül olyan kérdéseket kiválasztani, amelyekre a választ kizárólag a rendőrség és az elkövető ismeri.
Magyarországon a bűnüldözés területén először 1978-ban alkalmaztak poligráfot. Nálunk is az Amerikai Poligráf Társaság szabványai érvényesek. Vagyis érvényes poligráfos vizsgálat csak olyan műszerrel végezhető, amely alkalmas a mellkasi és a hasi légzésben, a galvános bőrreakcióban és a vérnyomás-pulzushullámban történő változások egyidejű és folyamatos regisztrálására. A ma legáltalánosabban használt, hordozható poligráfok általában négy-hat élettani folyamat vizsgálatára képesek. Laboratóriumi körülmények között viszont nyolc-tíz csatornás műszereket is alkalmaznak. Az egyik ismert magáncég, a Simon Magánnyomozó Iroda például nyolccsatornás poligráfiás eszközzel tudja mérni az életfunkciók változásait.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) a nyomozás szabályai közt rendelkezik a poligráf alkalmazhatóságáról. A 180. § szerint a hazugságvizsgáló a gyanúsított kihallgatása során felhasználható, de a vallomás ily módon történő vizsgálatához a gyanúsított belegyezése szükséges. Ilyenkor a vizsgálat jogszerűségét biztosító eljárási garanciaként szaktanácsadó igénybevétele kötelező. A Be. egyszóval konkrétan szól a hazugságvizsgálatról, de annak alkalmazását csak a terhelt gyanúsítottá válását, vagyis az alapos gyanú közlését követően, az érintett beleegyezése mellett teszi lehetővé. A 453.§ (3) bekezdése pedig a poligráf felhasználását fiatalkorú terheltek esetében teljességgel kizárja, az sem a nyomozati, sem az ügyészi, sem a bírói szakban nem vehető igénybe.
Nemcsak bűnügyekben, hanem munkaügyi jogvitákban is gyakran főszerepet kap a poligráf. A munkáltatók kedvükre vizsgálódnának, a beosztottak védenék a jogaikat. Ez történt 2001 decemberében is, amikor a Magyar Posta vezetősége egyes alkalmazottakat hazugságvizsgáló készülék felhasználásával kérdezett ki. A poligráf alkalmazásának célja annak kiderítése volt, hogy ki juttatta el a sajtóhoz cég Defend Kft.-vel kötött üzleti szerződéseit. Az ügyben 2002. január 14-én Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos közös jelentést adott ki, amelyben megállapították, hogy a Magyar Posta a hazugságvizsgáló felhasználásával megsértette alkalmazottainak személyiségi jogát, másrészt a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jogot megsértve jogellenesen kezelte, illetve dolgoztatta fel az érintettek adatait.
Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2008. július 7-én – az adatvédelmi biztos jogkörében eljárva – állásfoglalást adott ki a poligráf munkavállalóval szemben történő jogsértő alkalmazása tárgyában, amelyben rámutatott, hogy a hazugságvizsgáló berendezés semmilyen körülmények között nem használható a munkavállalókkal szemben. A poligráf alkalmazására nem adható ki hatósági engedély – szögezte le az ombudsman –, mert az a használat jogszerűségének látszatát keltené. Ennélfogva hazugságvizsgálót csak törvényben meghatározott alkotmányos garanciákkal, kizárólag büntetőeljárásban szabad alkalmazni. Szabó Máté szerint nem elegendő csupán az érintett hazugságvizsgálat elvégzéséhez való hozzájárulás formai meglétét vizsgálni, ugyanis a munkaügyi adatkezelések során figyelembe kell venni a célhoz kötött adatkezelés elvét is, továbbá az adatkezelés a legkevésbé sértheti a munkavállaló személyiségi jogait.
2012-ben az alapvető jogok biztosa a nemzetbiztonsági ellenőrzések gyakorlatát elemezte, mert több panaszos is sérelmezte, hogy szolgálati jogviszonyukkal összefüggésben poligráfos vizsgálatnak vetették alá, amit az állomány pszichológusa végzett el. Az ombudsman 2013 márciusában közreadott jelentésében aláhúzta, hogy a hazugságvizsgáló, azaz a biológiai, neurofizikai reakcióvizsgáló eszközök alkalmazása alapvetően sérti az érintettek személyiségi jogait, ugyanis őket az ilyen eszközök használata az eljárás alanyából annak tárgyává fokozza le. Az emberi méltóság, mint alkotmányos jog egyik leglényegesebb tartalmi eleme az, hogy az egyén a gondolatait, érzéseit mással szabadon megoszthatja. A hazugságvizsgáló eszközök alkalmazása ettől a jogától megfosztja a munkavállalót.
A hazugságvizsgálat speciális területével, a komputeres grafometrikus hazugságvizsgálattal foglalkozik Agárdi Tamás igazságügyi grafológus szakértő, aki elmondta: a komputeres grafometria digitalizálja a kézírást, egzakt adatokat biztosít, így az intuíciót megfelelő keretek közé tudja szorítani. A grafometrikus hazugságvizsgálat döntően a büntetőeljárásban hasznos, a gyanúsítottat, a vádlottat, de akár a sértettet és a tanúkat is alávethetik az elemzésnek. “Egy grafológiai hazugságvizsgálati kísérlet azt bizonyította – folytatta a klinikai írásszakértő szakpszichológus –, hogy milyen többletinformációk nyerhetők a kézírás láthatatlan, a levegőben megvalósuló részének elemzésekor. Kísérletben felkérték a vizsgált személyeket, hogy az „igen” szó leírása helyett rajzoljanak egy kört, a „nem” szó helyett egy négyszöget. A vizsgálatban egymás után tették fel a kérdéseket, ahol a válasz a valóságnak megfelelően egy kör vagy egy négyzet gyors megrajzolása volt. Azokban a helyzetekben, amikor a kísérlet szerinti elrendezésben hazudtak a vizsgálati alanyok, akkor kört írtak le négyzet helyett és fordítva.” Vagyis amikor hazudtak, a papíron a kör és a négyzet többé-kevésbé megfelelt a kívánalmaknak, ugyanakkor azonban a kör vagy a négyzet indítása előtt a levegőben történt valami: tétova ide-oda mozgások jelentek meg, amelyek azonban jól felismerhető módon ábrázolták a valós, igaz válasznak megfelelő piktogramot. “Miközben az elfojtott, felülbírált kör a felszínes magatartásban rejtve maradt, a láthatatlan régióban, ha nem is tiszta formában, de megjelent” – magyarázta Agárdi Tamás.
Kapcsolódó írások:
Dr. Gálig Péter: A kihallgatás etikája és taktikája
Interjú Agárdi Tamás igazságügyi grafológus szakértővel
