Minden évben előfordul, hogy egy utazási iroda fizetésképtelensége miatt az utazásra már befizetett utasok pórul járnak, és pénzük egy részének bottal üthetik a nyomát. De vajon mindez bekövetkezhet-e akkor, ha minden fél, ideértve az utazásszervezők tevékenységét szabályozó államot is, maradéktalanul betartja az uniós jog vonatkozó szabályait?
Az utazási iroda csődje miatt meghiúsult utazásra befizetett összeget vissza kell téríteni az utasnak
Történetünkben számos magánszemély utazási szerződést kötött egy utazási irodával, amelynek alapján előleget fizettek, illetve egyes esetekben a teljes részvételi díjat befizették. Az utazási iroda azonban még az utazások megkezdése előtt fizetésképtelenné vált, és bár volt biztosítási szerződése, az annak alapján az utasoknak teljesített kifizetések a befizetett előlegek és részvételi díjak összegének mindössze 22%-át fedezték.
Az utazásra szánt pénzük nagy részét elvesztő utasok ezután kártérítési keresetet indítottak az utazási iroda biztosítója és a magyar állam ellen, ez utóbbi ellen azért, mert állításuk szerint nem megfelelően ültette át a magyar jogba a szervezett utazási formákról szóló uniós irányelvet. Ezen irányelv ugyanis úgy rendelkezik, hogy az utazásszervezőnek kellő biztosítékot kell nyújtania arra vonatkozóan, hogy fizetésképtelenség esetén az utasok által már befizetett összegeket visszatérítse, illetve a már elutazott utasokat hazaszállítsa.
Miután az irányelvet a magyar jogba átültető, és az utazási irodákra közvetlenül alkalmazandó magyar jogszabály – a magyar bíróságok szerint – nem írja elő a befizetések teljes összegére kiterjedő vagyoni biztosíték nyújtását, és a jelen ügyben szereplő utazási iroda és annak biztosítója e jogszabályt betartották, így az ez utóbbival szemben benyújtott keresetet elutasították.
Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon hazánk megfelelően ültette-e át a nemzeti jogába az irányelvet, és ha nem, úgy kártérítési felelősséggel tartozik-e mulasztásáért a pórul járt utasoknak. E kérdésekre vár választ a Fővárosi Ítélőtábla az Európai Bíróságtól.
Végezésében a Bíróság emlékeztet arra, hogy az irányelv egy eredménykötelezettséget tartalmaz, amely alapján a szervezett utazások utasainak biztosítani kell az általuk befizetett összegek megtérítésére, valamint a hazaszállításukra vonatkozó biztosítékhoz való jogot az utazásszervező bármely okból bekövetkező fizetésképtelensége esetén. E tekintetben a Bíróság pontosítja, hogy a megtérítési és hazaszállítási kötelezettségek tekintetében az említett biztosíték védelmi köre nem korlátozható.
Következésképpen a Bíróság álláspontja az, hogy valamely nemzeti szabályozás csak akkor ülteti át helyesen az irányelvben foglalt kötelezettségeket, ha a részletszabályoktól függetlenül a szabályozás eredménye az, hogy a fogyasztó számára hatékonyan biztosítja az általa befizetett valamennyi összeg visszatérítését és a fogyasztó hazaszállítását az utazásszervező fizetésképtelensége esetén. Az irányelvvel tehát ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely ilyen esetben csak részlegesen biztosítja az utazásra befizetett összegek visszatérítését.
Végül a Bíróság megállapítja, hogy az uniós jog által megkövetelt teljes körű visszatérítés helyett csak részleges visszatérítést előíró tagállami szabályozás az uniós jog olyan súlyos megsértésének minősül, amely megalapozhatja Magyarország kártérítési felelősségét.
