A munkavállaló mobiltelefonján hozzájárulása nélkül a munkáltató által flotta nyomkövető rendszer aktiválása megalapozza a munkavállaló rendkívüli felmondását – foglalt állást a Kúria.
A felperes területi képviselő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Munkavégzéséhez a munkáltatótól mobiltelefont kapott, melyen az alperes a felperes hozzájárulása nélkül flotta nyomkövető rendszert aktivált. Erről a felperes munkatársától értesült. A felperes ezt követően többször kért e-mail-ben tájékoztatást feletteseitől arra vonatkozóan, hogy az ő mobiltelefonján is aktiváltak-e valamikor flotta nyomkövető rendszert. Ezután a felperes rendkívüli felmondással a munkaviszonyát megszüntette. Az indokolás szerint az alperes többszöri tudakozódására sem válaszolt, hogy mobiltelefonján sor került-e a flotta nyomkövetési rendszer aktiválására, ha igen, mely időpontban, és mikor deaktiválták. Az alperes hallgatását ezért úgy tekinti, hogy a szolgáltatás aktiválását elismerte.
A munkaügyi bíróság alaptalannak találta a felperes keresetét. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes rendkívüli felmondással jogszerűen szüntette meg a munkaviszonyát.
A Fővárosi Bíróság négy alperesi munkavállaló által indított perben jogerősen megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesek személyhez fűződő jogát azzal, hogy az általuk használt mobiltelefonokon hozzájárulásuk nélkül flotta helymeghatározást aktivált. A Fővárosi Bíróság jogerőre emelkedett részítéletében ugyanezen okból a felperes személyiségi jogának az alperes által történő megsértését is megállapította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes magatartása alkalmas volt a bizalom megingatására olyan mértékben, amelyre a felperes a rendkívüli felmondását jogszerűen alapíthatta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Megállapította, hogy a felperes a rendkívüli felmondást az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjára alapította, vagyis a munkáltató munkaviszonyból származó lényeges, jelentős mértékű kötelezettségszegésére. A munkáltató tájékoztatási, együttműködési kötelezettsége megszegése mellett egyben a felperes személyiségi jogát is megsértette a jogosulatlan, tartózkodási helyére vonatkozó személyes adatok kezelésével. A rendkívüli felmondást nemcsak e körülmény, hanem a fentiekkel kapcsolatos hosszú időtartam alatt fennálló tájékoztatás hiánya is oka volt a rendkívüli felmondásnak.
Miután a munkaviszony alanyaira háruló együttműködési kötelezettség a feleket a munkaidőn kívül is terheli (BH.2002.244), ezért a munkáltató részéről a felperes szabadidejében történő adatgyűjtés, valamint hozzájárulása nélkül a munkaviszonyával összefüggésben munkaidő alatt történő tartózkodási helymegfigyelés is jogellenes volt.
Mfv.I.10.077/2013
