Az Alkotmánybíróság a 2014. október 27-én hozott határozatában megállapította, hogy a fogvatartottak többszemélyes elhelyezése esetén biztosítandó mozgás-, illetve légtér mértékéről szóló jogszabályi rendelkezés nemzetközi jogba ütközik és alaptörvény-ellenes, ezért 2015. március 15-i hatállyal megsemmisítette.
A Fővárosi Törvényszék eljáró bírája a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. § (1) bekezdésének vizsgálatát kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál. A kifogásolt rendelkezés értelmében a zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezhető fogvatartotti létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg hat köbméter légtér, és lehetőség szerint a férfi elítéltek esetén három négyzetméter, a fiatalkorúak, illetve a női elítéltek esetén három és fél négyzetméter mozgástér jusson.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az Európai Emberi Jogi Egyezményben és az Alaptörvényben is szabályozott embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmából levezethető követelmény, hogy a többszemélyes zárkában fogvatartottak részére biztosított élet-, illetve mozgástérnek minden esetben elérje azt a minimális mértéket, amely elhelyezésüket az emberi méltóságuk sérelme nélkül biztosítja a büntetés-végrehajtási intézetben. E követelmény feltétlen jellegéből következik, hogy a fogvatartottak részére biztosított mozgás-, illetve légtér minimális mértékét kötelező jelleggel kell a jogszabályban meghatározni. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés nem felel meg az Egyezményből és az Alaptörvényből eredő követelménynek, sérti az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmát, mert nem feltétlenül kötelező erővel írja elő a zárkák minimálisan megkövetelt méretét, és így lehetővé teszi a fogvatartottak elhelyezését olyan zárkában is, amelyben a minimális élettér nincs biztosítva.
Az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezést 2015. március 31-ei hatállyal semmisített meg, mivel úgy ítélte meg, hogy az említett rendelkezések ideiglenes hatályban tartása kisebb sérelmét eredményezi a jogbiztonságnak, mintha meghatározott ideig nem létezne a fogvatartottak számára biztosítandó élettér mértékét meghatározó jogszabály. Ezzel a jogalkotó számára is megfelelő idő áll rendelkezésre az Egyezménnyel és az Alaptörvénnyel összhangban álló új jogszabályi rendelkezés kidolgozására.
A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Salamon László és Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.
