A villamos energiával és földgázzal általános ellátási kötelezettség keretében ellátott fogyasztókat minden áremelés hatálybalépése előtt megfelelő időben tájékoztatni kell ezen áremelés indokairól, feltételeiről és mértékéről. Mivel a jelen ügyben szereplő német szabályozás nem írta elő e tájékoztatást, ellentétes a villamos energiáról szóló 2003/54 irányelvvel és a földgázról szóló 2003/55 irányelvvel – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A C359/11. és 400/11. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet - Alexandra Schulz kontra Technische Werke Schussental GmbH und Co. KG, valamint Josef Egbringhoff kontra Stadtwerke Ahaus GmbH
Villemosenergia és földgázfogyasztók több, 2005 és 2008 közötti áremelés tárgyában két jogvitát kezdeményeztek a szolgáltatóikkal szemben a német szövetségi bíróság előtt. E fogyasztók, akik általános ellátási kötelezettség alá tartoznak (rendes díjszabás hatálya alá tartozó fogyasztók), úgy ítélik meg, hogy ezen áremelések túlzottak voltak, és jogellenes kikötéseken alapultak.
A tényállás időpontjában hatályos német szabályozás meghatározta a fogyasztókkal kötött szerződések általános feltételeit, és azokat közvetlenül a rendes díjszabás hatálya alá tartozó fogyasztókkal kötött szerződések részévé tette. E szabályozás lehetővé tette a szolgáltató számára az elektromos áram és a gáz árának egyoldalú módosítását a változtatás indokának, feltételeinek és mértékének meghatározása nélkül, ugyanakkor biztosította azt, hogy a fogyasztókat minden tarifaemelésről tájékoztassák, és hogy azok adott esetben szabadon felmondhassák a szerződésüket.
A Bíróság – a német szövetségi bíróság által feltett kérdésekre válaszolva – ítéletében megállapítja, hogy a villamos energiáról szóló 2003/54 irányelvvel és a földgázról szóló 2003/55 irányelvvel ellentétes az (a jelen ügyben szereplő német szabályozáshoz hasonló) olyan nemzeti szabályozás, amely meghatározza az általános ellátási kötelezettség alá tartozó fogyasztókkal kötött villamosenergia és gázellátási szerződések tartalmát, és előírja a szolgáltatók számára az e szolgáltatásra vonatkozó díjszabás megváltoztatásának lehetőségét, ugyanakkor nem biztosítja, hogy a fogyasztókat e változtatás hatálybalépése előtt megfelelő időben tájékoztassák annak indokairól, feltételeiről és mértékéről.
A Bíróság különösen megállapítja, hogy e két irányelv azt a kötelezettséget írja elő a tagállamok számára, hogy magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítsanak a szerződési feltételek átláthatósága tekintetében.
A Bíróság kimondja, hogy a szerződés felmondására vonatkozó jogon kívül (amely jogot az irányelvek az árváltoztatás esetén írnak elő), a fogyasztóknak jogosultaknak kell lenniük arra is, hogy vitassák e változtatást.
Annak érdekében, hogy az általános ellátási kötelezettség alá tartozó fogyasztók e jogokat teljes körűen és ténylegesen kiaknázhassák, és az ügy teljes ismeretében hozzanak döntést a szerződés esetleges felmondására vagy a szolgáltatási ár megváltoztatásának vitatására vonatkozóan, a változtatás hatálybalépése előtt megfelelő időben tájékoztatni kell őket annak indokairól, feltételeiről és mértékéről.
Az ítélet pénzügyi következményeinek a legnagyobb fokú korlátozása iránti kérelemre válaszul a Bíróság elutasítja e kérelmet, és ennélfogva ítélete időbeli hatályának korlátozását. E tekintetben a Bíróság többek között megjegyzi, hogy nem bizonyított, hogy azon szóban forgó jogviszonyok vitatása, amelyek a múltban fejtették ki joghatásaikat, megzavarná visszamenőlegesen a villamosenergia és földgázellátó ágazat egészét Németországban. Ezért a 2003/54 és a 2003/55 irányelv értelmezése alkalmazandó minden olyan árváltoztatásra, amelyre az irányelvek időbeli hatálya alatt került sor.
