A bírósághoz fordulás joga Alaptörvényből eredő jog melynek nagyon fontos része a keresetindítási határidő. Ha valaki ezt elmulasztja, nem tudja jogos igényét érvényesíteni – hangzott el azon a háttérbeszélgetésen, melyet Dr. Tallián Blanka tanácselnök, a joggyakorlat-elemző csoport vezetője és Tálné dr. Molnár Erika, a Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium helyettes vezetője tartott.
A joggyakorlat elemző csoport formálisan 2013. január 1-jén alakult meg, hogy az új Munka Törvénykönyve (2012. évi I. tv.) hatását vizsgálja a munkajogi joggyakorlatra. Tagja volt 8 kúriai bíró, két egyetemi oktató, két helyi közigazgatási-munkaügyi bírósági elnök, és egy ügyvéd, aki előzőleg a konkrét normaszöveg elkészítésében is közreműködött.
A csoport megalakulását a Munkaügyi Bírák Országos Egyesülete a tavalyi év novemberében egy konferenciával alapozta meg, amire meghívták a magyarországi tudományegyetemek munkajogi tanszékeinek vezető oktatóit. Előre meghatározott témákban tanulmányokat készítettek és előadásokat is tartottak, amelyeket aztán véleményeztettek a kollégákkal. Így alakult ki az az élénk és hasznos vita, amely előkészítette a joggyakorlat elemző csoport témafelvetését, ami így a keresetindítási határidővel kapcsolatos kérdéskör vizsgálata lett. A felmérés részeként a joggyakorlat-elemző csoport felkért az alsó fokú bíróságoktól körülbelül 70-80 ügyet, amelyeket a kúriai bírák a keresetindítási határidővel – és általában a keresetindítással – kapcsolatos jogkérdésekre koncentrálva vizsgáltak át. Ezekről részjelentéseket, összefoglalót készítettek, ami a joggyakorlat-elemző csoport jóváhagyása után a kollégiumi vélemény témájának meghatározója lett. Az új Mt. – mint normaszöveg – értelmezése azért okozott nehézséget, mert a vizsgálat során nem lehetett befejezett ügyekhez kapcsolni. Kiderült, hogy vannak olyan jogkérdések, melyek tekintetében az alsó fokú bíróságok a Kúria iránymutatására számítanak. Ezt a munkát joggyakorlat-elemző csoport elvégezte és kollégiumi véleményt bocsátott ki.
Voltak kérdések, amelyek már a régi Mt. alapján is problematikusak voltak és melyeket az új Mt. sem oldott meg. Ilyen például a ráutaló magatartás értékelése a munkaviszony megszűntetése kapcsán. Vannak olyan joghézagok az új Munka Törvénykönyvében, amelyekre a törvény nem ad választ. Ezek közé tartozik az az új rendelkezés, amely a munkavállaló számára biztosít kivételes lehetőséget a munkaviszony megszüntetésére, ha a munkáltató személyének megváltozása a munkavállaló munkafeltételeit lényegesen és hátrányosan változtatja meg. Ilyen esetekben a munkavállaló indokolással ellátott felmondással élhet, de erre a keresetindításra a törvény nem tartalmazott határidőt (új Mt. 40.§). A kollégiumi vélemény megállapította, hogy a törvényi felsorolás, amely meghatározza, hogy mikor lehet 30 napon belül keresetet indítani taxatív – nem lehet kiterjesztően értelmezni. Így a 40. § által leírt felmondást a kollégiumi vélemény a 3 éves keresetindítási határidőbe „sorolta be”. A törvényalkotó a 2013. augusztus 1-je utáni jognyilatkozatokra vonatkozóan módosította a keresetindítási szabályokat és megállapította, hogy a 40. §-al kapcsolatos igényérvényesítés valóban a 3 éves keresetindítási határidő alá esik. A joggyakorlat elemző csoport így a törvény egyik hiányosságára hívta fel a figyelmet.
A közös megegyezéses munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos megállapodás megtámadásának esetében a törvény ugyan szabályozta, hogy a keresetindítási határidőt hogyan kell számítani, azonban „elfeledkezett” arról, hogy a fél a saját – egyoldalú – jognyilatkozatát is megtámadhatja. A kollégiumi vélemény kimondta, hogy erre az esetre a közös megegyezéses megállapodásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A jogalkotó ebben az esetben is szövegszerűen – az egyoldalú jognyilatkozatra is kitérve – emelte be a megtámadásra vonatkozó lehetőséget a törvénymódosításba.
Problémát jelentett a joggyakorlatban a ráutaló magatartás kérdése. Előfordul olyan eset, hogy a felek a törvény rendelkezéseit mellőzve, ráutaló magatartással szűntetik meg a munkaviszonyt és ilyenkor nehézséget jelent a keresetindítási határidő kezdőnapjának a meghatározása. A kollégiumi vélemény úgy foglalt állást, hogy határidőt a jóhiszemű tisztességes joggyakorlás alapján az eset összes körülményének mérlegelésével kell megállapítani.
A munkáltató írásbeli kioktatási kötelezettsége esetében a kollégiumi véleményben arra kellett felhívni a figyelmet, hogy a jogszabály lényeges változása ellenére, a régi Mt. szerinti kioktatási kötelezettség gyakorlatát kell fenntartani. A vélemény a kioktatási kötelezettség terjedelmének, tartalmának alakulására tért ki és megállapította a teljes körű kioktatás mibenlétét.
A megállapítás iránti kereset benyújtásának feltételeit a polgári eljárásjogi szabályok tartalmazzák. A munkajogban azzal kapcsolatban volt probléma, hogy ilyen keresetet lehet e indítani akkor, ha egyébként a fél marasztalást is kérhet.
A munkáltató számára a törvényben biztosított lehetőség, hogy fizetési felszólítással is érvényesítse azt a csekélyebb összegűnek mondható követelését, mely a munkavállaló háromhavi távolléti díjának összegét nem haladja meg. A jogértelmezési kérdés itt az volt, hogy ha a munkáltató a munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozattal kapcsolatban kívánja érvényesíteni az igényét, akkor ezt a 30 napos keresetindítási határidőn belül kell megtennie, vagy sem. A joggyakorlat-elemző csoport értelmezése szerint – mivel ez a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódik és arra vonatkozóan a törvény a harmincnapos keresetindítási határidőt állapít meg – itt lényegében a keresetlevél helyébe lépő fizetési felszólításról van szó, így erre is ugyanaz a keresetindítási határidő vonatkozik. Különbség az eszközben van csupán, a határidő ugyanaz.
A joggyakorlat-elemző csoport eredendően főként az alsó fokú bíróságoknak kívánt segíteni az új törvény megjelenésekor, a jogértelmezésre szoruló kérdésekben. Munkája azonban visszahatott a törvényalkotásra is, a megfogalmazott kollégiumi vélemény pedig a jogkereső közönség számára is hozzáférhető tudnivalókat tartalmaz.
