Nem köteles kifizetni a Hochtief német cég egy olyan vállalat hitelét az OTP-nek, amelyben a Hochtief a hitel felvétele után szerzett közvetlen irányítást jelentő befolyást, de amelyet később felszámoltak – állapította meg csütörtöki ítéletében az Európai Bíróság.
A Bíróságnak a C-519/12. sz. OTP ügyben hozott ítélete
A Bíróság pontosítja a joghatóságról szóló uniós rendelettel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát
Az OTP nagy összegű hitelt nyújtott egy magyarországi székhellyel rendelkező cégnek, amelyben később a német Hochtief Solution AG vállalkozás közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett. A német cég tájékoztatta az OTP-t e részesedésszerzésről, azonban – erre vonatkozó jogszabályi kötelezettsége ellenére – nem jelentette be ezen ügyletet az adós társaság cégjegyzékét vezető cégbíróságnak, és közleményt sem tett közzé róla a Cégközlönyben.
A magyar cég később felszámolás alá került, az OTP pedig a német vállalkozástól követelte az általa ellenőrzött céget terhelő kölcsöntartozás megfizetését. A bank azon magyar jogszabályra alapította a keresetét, amely úgy rendelkezik, hogy a közvetlen irányítást biztosító befolyásszerzésének tényét a cégbíróságnak bejelenteni elmulasztó, illetve a Cégközlönyben való ezzel kapcsolatos közzétételi kötelezettségének eleget nem tevő vállalkozásnak az irányított társaság esetleges felszámolása esetén helyt kell állnia annak tartozásaiért.
Az ügy a Kúria elé került, amelynek a kölcsöntartozás tárgyában való érdemi döntés előtt arról kell határoznia, hogy a magyar bíróságoknak egyáltalán van-e joghatóságuk a jogvita eldöntésére. A joghatóságról szóló uniós rendelet értelmében ugyanis a német vállalkozás Magyarországon is perelhető, amennyiben az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény [1]. A kérdés az, hogy a jelen esetben a kölcsöntartozás megfizetése követelésének vonatkozásában beszélhetünk-e szerződéses igényről, mivel az OTP nem áll közvetlen szerződéses kapcsolatban a német vállalkozással, hiszen a hitelszerződést a magyar céggel kötötte.
Ítéletében a Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a szerződéses igényekre vonatkozó különös joghatósági szabályt szigorúan kell értelmezni, továbbá hogy a „szerződéses igény” kifejezés nem értelmezhető úgy, mint amely olyan helyzetre vonatkozik, amelyben nem áll fenn egyik fél részéről a másik felé szabadon vállalt kötelezettség.
Márpedig a jelen ügyben a Hochtief nem szerepelt félként azon szerződésekben, amelyek alapján az OTP hitelkereteket tartott az adós társaság rendelkezésére, és amely szerződésekből az utóbbi tartozásai eredtek. Ezenkívül a Hochtief e tartozások megfizetésére csak olyan jogszabály megsértése miatt volt köteles, amely bejelentési kötelezettségeket rótt rá az említett társaságban történő olyan részesedés megszerzését követően, amely lehetővé tette számára annak ellenőrzését. Következésképpen az OTP által a Hochtief ellen előterjesztett kereset nem tekintethető „szerződéses igénnyel” kapcsolatosnak.
Ugyan a Kúria kérdése nem vonatkozott arra, hogy alapíthatja-e a joghatóságát a rendelet más különös joghatósági rendelkezésére, a Bíróság azonban hangsúlyozza, hogy a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet. E tekintetben a Bíróság kiemeli, hogy a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek fogalma magában foglalja az összes olyan kérelmet, amely az alperes felelősségének megállapítására irányul, és amely nem kapcsolódik a szerződéses igényekhez.
[1] A szerződéses igényekre vonatkozó joghatósági szabály egy különös szabály azon általános szabályhoz képest, amely szerint a keresetet az alperes lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam bíróságai előtt kell megindítani.
