A vissza nem térítendő állami támogatások más célra való felhasználását az EU tagállamaiban csalásnak minősítenék, még akkor is, ha a pénzt jogszerű célokra költik. Az unió nem feltétlenül az elkövető megbüntetéséhez ragaszkodik, hanem az összeg visszairányítását várja el.
Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény a vissza nem térítendő támogatásokkal való visszaélést csalásként kívánja büntetni a tagállamokban. Azaz a valójában nem csalárd szándékkal megszerzett támogatás később más – szintén indokolt – célra történő átirányítása is csalásnak minősüljön. Az unió filozófiája ugyanis azt kívánja meg, hogy a jogszerű célra, jogszerű eljárásban elnyert támogatási összeget valóban arra a célra használják fel, mint amire odaítélték. Ezt a lehetőséget azonban még a csalás magyar -rendkívül rugalmasan meghatározott – törvényi tényállása sem képes kezelni – derül ki Eördögh Árpádnak a rendőrség honlapján közzétett tanulmányából. Mindezeken túlmenően az unió nem az elkövető megbüntetéséhez ragaszkodik, hanem az eltérített összeg lehető leggyorsabb visszairányítását várja el az eredeti célra. Utóbbi eléréséhez a közösségben is külön jogtechnikai eljárás kidolgozása szükséges.
Az egyezmény foglalkozik a jogi személy – például kft., rt. – büntetőjogi, vagy ha ez nem lehetséges, egyéb jogi felelősségének megállapíthatóságával. Az unió itt is elsősorban a jogtalanul szerzett extra jövedelem elvonását kívánja meg, és visszairányítását oda, ahonnan megszerezték. Magyarországon mindkét elvárás jogi bevezetése folyamatban van. A bűnszervezeti tagság bevezetése a Büntető törvénykönyv módosításával megtörtént ugyan, azonban az az unió számára nem elfogadható. Az egyezmény a korrupció büntetendőségével kapcsolatban megkívánja a tagállamoktól, hogy önálló bűncselekményként kezelje a nemzetközi szervezetek tisztviselőinek, harmadik országok tisztviselőinek és a magánszektorban az üzleti élet képviselőinek aktív és passzív vesztegetését. A magyar büntető törvénykönyv módosításai során – a harmadik ország tisztviselője paszszív vesztegetésének büntethetősége kivételével – minden elvárást teljesítettünk. Tekintettel arra, hogy a rendőri együttműködés számára minden tagállamban egységesen érvényesíthető jogszabályok nem alkothatók, az EU nem teljes jogszabályi harmonizációt kíván meg, hanem jogközelítést. Nem a formai megfelelésre koncentrál, hanem inkább a gyakorlatban történő alkalmazhatóságra.
Az a jogosítványi kör, amelyet az elmúlt időszak jogalkotása a bűnüldöző szervek kezébe adott, nem túlságosan sok – véli a szerző -, sőt az EU-elvárásokat tekintve csupán az a minimum, amely már garanciát képes szolgáltatni a szervezett bűnözés ellen. Ezzel a rendőrség és az igazságszolgáltatás együttesen képes lehet arra, hogy a bűnözést a belső határok lebontását követően is a még elviselhető szint alatt tartsa. Annak jogi, szervezeti garanciáit, hogy a bűnüldöző szervek hatalmukkal vissza ne élhessenek, a nemzetközi bűnüldözés uniós szerveibe már beépítették, s ezeket a csatlakozást követően Magyarországnak is át kell vennie. Az EU-csatlakozás idejéig jelentősen nőhet a más államokban működő magyar rendőri összekötők száma. Jelenleg Oroszországban, Ukrajnában, Németországban és Hollandiában dolgoznak rendőrtisztek. Ez a létszám a tervek szerint 12-re emelkedik, s elsősorban a bűnügyi szempontból meghatározó – az úgynevezett balkáni útvonalon fekvő – országokban, valamint az EU tagállamaiban működnek majd a magyar összekötők. Emellett várhatóan tovább nő azon nagykövetségeink száma is, ahol rendőri attasé teljesít szolgálatot.
