Állampolgársági ügyekben a közelmúlt jogszabályváltozásai egyszerűbb, gyorsabb ügyintézést tettek lehetővé, a menekültügyi helyzet azonban egyre aggasztóbb MAgyarországon.
A híres magyar bürokrácia és a jogi szabályozás aprólékossága mindig is sok fejfájást okozott a hazánkban letelepedni vágyó külföldieknek, ám az utóbbi hónapokban állampolgárságot kérők talán már kevesebb akadályba fognak ütközni a honosítási eljárás alatt. A Magyary Zoltán Programnak köszönhetően tavaly óta több, lakosságot érintő hivatali eljárás egyszerűsödött, így idén március óta az állampolgársági kérelmek ügyintézése is kevesebb bonyodalommal jár. Az eljárási határidők rövidebbek lettek általánosságban, az állampolgársági kérelmeket pedig az anyakönyvvezető helyett a kormányhivataloknál – külföldi kérelem esetén továbbra is a magyar konzulnál – kell beadni. Honosítás és egyszerűsített honosítás esetén az önéletrajzot most már a kérelembe kell írni, s a kérelem a névmódosítási kérelmet is egyaránt tartalmazza. A hagyományos honosítás során az állampolgársági vizsga csak a Fővárosi Kormányhivatalnál tehető le, s kérni lehet azt is, hogy a sikeres vizsgáról a Kormányhivatal értesítse a BÁH Állampolgársági Igazgatóságát. Nem kell vizsgát tennie annak, aki a 60. életévét betöltötte. Egyszerűsített honosítással 2011 óta van lehetőség arra, hogy a határon túli magyarok magyarországi letelepedés és állampolgársági vizsga nélkül is az anyaország állampolgáraivá váljanak. Az idén márciustól életbe lépő szabályok alapján kibővült az egyszerűsített honosítást kérelmezők köre, s most már az is kaphat magyar állampolgárságot, aki 10 éve érvényes házasságban él olyan személlyel, aki a kérelem benyújtásakor magyar állampolgár, vagy 5 éve érvényes házasságban él olyan személlyel, aki a kérelem benyújtásakor magyar állampolgár és közös gyermekük született. Az egyszerűsített honosítási beadványok jelenlegi adatai alapján év végéig várhatóan ötszázezer határon túli magyar állampolgár lesz, mely, ha ténylegesen nem is jelent ugyanennyi hazánkban letelepülő személyt, a népességi statisztikát igen csak erősíti. Mivel Magyarországot is jelentősen érinti az európai régiót sújtó népességfogyás, az állampolgársági ügyek kiemelt kezelése, és az ügyintézés felpörgetése nem elhanyagolható szempont a bevándorlási politikában.
Az állampolgársági ügyek sikere mellett a menekültügyi hazai helyzet már koránt sem mondható rózsásnak.
A közelmúltban nagy port kavart vámosszabadi menekülttábor létrehozása, vagy a debreceni menekülttáborban történt tömegverekedés ügye amellett, hogy heves reakciókat váltott ki a közéletben, reflektorfénybe helyezte a magyar menekülthelyzet kezelésének tehetetlenségét, a szabályozási környezet hiányosságát, de felerősítette ENSZ és az Európai Bizottság kritikájának hangját is. Magyarországon tavaly egész évben összesen 2157 személy kért menedékjogot, míg 2013-ban csak május végéig közel 7500-an nyújtottak be kérelmet. A rohamos menekült áradatnak több oka is van, egyrészt az afganisztáni biztonsági helyzet és a szíriai polgárháború, de az európai országok menekült-kezelési taktikái is jelentősen megváltozatják a statisztikai mutatókat. A nyugat-európai államok, akik mindeddig célországai voltak a menekültáradatnak, most igyekeznek arra szorítani a kelet-európai országokat, hogy maguk fogadják be a határátlépőket. Görögország, – ahol a legtöbb menekült belép a schengeni zónába – sokat tesz azért, hogy a menekültek el is hagyják az országot, s mivel nagyon nehezen ad menekült státuszt, a legtöbben hamar továbbállnak. A közép-kelet-európai államok gyakran a „biztonságos harmadik ország elvét” alkalmazzák az illegális határátlépők ellen, azaz, egy országgal visszább toloncolják a menekülteket. Magyarország biztonságos harmadik országnak tartotta korábban Szerbiát, Szerbia Macedóniát is, újabban viszont, az EU bírálatok nyomására nem toloncolja vissza Szerbiába az illegális migránsokat. Szerbia kapcsán mellesleg a nem éppen euro-komfort helyzetet az ENSZ tavaly tett felhívása is indokolja, mely szerint „Szerbiában jelenleg ideiglenes menekültügyi hivatal működik, két rendőr munkatárssal”.
Magyarországon július 1-jével bevezetésre került a menekültügyi őrizet, amely lehetővé teszi, hogy a hazánkban élő, jogsértést elkövető menekült őrizetbe kerüljön, amíg a hatósági eljárást lefolytatják vele szemben. A szabályozás előzménye, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen amiatt, hogy a hatóságok jellemzően idegenrendészeti őrizetbe helyezték a menekülteket. 2013. január 1-je óta megszűnt velük szemben ez a típusú őrizet, s csak azokat tartják rendőri felügyelet alatt, akik kitoloncolásra várnak. A menekültügyi őrizet politikai és lakossági nyomásra hamar az Országgyűlés elé került, s a menekültekkel kapcsolatos általános problémák megoldását remélik tőle. A jogszabály, – elfogadását követően – számos bírálatot kapott, a legfőbb aggodalomra az ad okot, hogy a rendelkezés alapján minden, papírok nélkül érkező menekült őrizetbe vehető, s az illegális határátlépők többségénél fennáll ez a helyzet. A jogszabály a korábbi uniós kifogásoknak eleget téve előírja, hogy az őrizetet az őrzött szállásoktól eltérő, speciális elhelyezési körülményeket biztosító intézményekben kell végrehajtani, kérdés azonban, hogy rendelkezésre állnak-e itthon ennek megfelelő befogadó helyek. A menekültügyi őrizet időtartama rövidebb az idegenrendészeti őrizetnél, azonban a meghosszabbítás lehetőségével akár fél évig fogva tartható egy menekült.
Az Európai Parlament idén júniusban fogadta el a közös európai menekültügyi rendszert, mellyel egységes szabályozást kíván teremteni az európai régióban a menekültkérdés kezelésében. Az uniós szabályok mindeddig nem határozták meg, hogy a tagállamoknak mennyi időn belül kell döntést hozniuk a menedékkérelmekről, ám az új szabályok, hogy megszüntessék az eltérő rendszerek közti különbségeket, egységesen hat hónapos határidőt írnak elő. A tagállamoknak a jövőben szigorúbb szabályok mentén kell kiképezni a menedékkérőkkel foglalkozó személyzetüket, és különös bánásmódot kell alkalmazniuk a kísérő nélkül érkező kiskorúakra és egyéb sérülékeny csoportokra. Az európai irányelv meghatározza azt is, hogy mely feltételek alapján vehető őrizetbe a menedékkérő, akinek elzárását egyébként külön intézménybe kell megoldani. Az európai térségben zajló „menekült-adógató” káoszt is meg kívánja szüntetni az EU, a menekültek nem szállíthatóak vissza olyan országba, ahol megalázó, embertelen elbánásban részesülnek. A tagállamok rendőrségi szervei, bűnüldözés céljából ezután hozzáférhetnek majd az Eurodac-nak a menedékkérők ujjlenyomatait tartalmazó adatbázishoz, melynek adatvédelmi szabályai szigorúak lesznek. A Parlament és Tanács által elfogadott, egységes menekültkezelést létrehozó szabályai várhatóan 2015 második felétől lépnek életbe, felmerül azonban a kérdés, hogy az európai szabályozás ütemezése lépést tud-e tartani az egyre növekvő menekülthullámmal. A szíriai és egyiptomi zavargások és polgárháborús helyzet miatt a dél olasz partoknál például az utóbbi időben drámai lett a helyzet. Olaszország egyébként is régóta kapuja a menekültáradatnak, ahová gyakran borzalmas állapotban lévő hajókon teszik meg a nagy utat a külföldiek. Sokan nem élik túl az utazást, s az olasz hatóságok – és gyakran a helyi halászhajók is – rendszeresen menekítenek ki határátlépőket a tengerből. Olaszország felszólította az Uniót, hogy kezelje közösségi ügyként a menekültkérdést és több segítséget nyújtson, leginkább az afrikai partokhoz legközelebb eső Lampedusa-szigetének. E szigeten járt júliusban Ferenc pápa is, aki az 1998 óta meghalt közel húszezer menekült emlékére dobott koszorút a tengerbe.
