A Budakörnyéki Járásbíróság nyomozási bírájához évente 500-600 személyi szabadságot korlátozó ügyészi indítvány érkezik. Az ügyek 8-10 százaléka közérdekldésre számot tartó eset. A közelmúltban például különösen nagy figyelem kísérte a múlt nyáron az M3-as autópályán négy halálos áldozattal járó balesetet okozó szlovák n ügyét és a tavaly szilveszteri szigethalmi késelés gyanúsítottjaival szemben hozott személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedéseket.
A járásbíróság helyi székhely, azaz a Budapest Környéki Törvényszék székhelyén működő igazságszolgáltató fórum. Így azon súlyos bűncselekmények gyanúsítottjainak előzetes letartóztatásáról is dönt, akiket – vádemelés esetén – a törvényszék, és nem a járásbíróság von felelősségre.
Dr. Bóka Mária, a Budakörnyéki Járásbíróság nyomozási bírája az előzetes letartóztatás szabályait ismertetve kiemelte: ülésen, egyesbíróként határoz a kényszerintézkedésről. Az ülés – természetszerűleg – azért nem nyilvános, mert az ügy nyomozati szakban van, tehát nyomozási cselekmény. Következésképp kizárólag azok a személyek – a hatóság tagjai, a gyanúsított, a védő – lehetnek jelen, akiket a törvény meghatároz.
A nyomozási bíró pontról-pontra veszi számba a gyanúsított előzetes letartóztatása mellett és ellen szóló érveket. Míg a tárgyalási szakban minden döntés a bíróé, addig a törvény a nyomozási bírótól a kényszerintézkedésről hozott határozaton kívül minden más jogosultságot megvon, azaz a gyanúsítottal kapcsolatos (például levelezés, látogatás) kérdésekben – amíg nincs vád – az ügyészé a döntés joga.
Így hiába fordulnak a nyomozási bíróhoz ilyen kérésekkel a hozzátartozók, és hiába érdeklődik a gyanúsítottról, például annak hogylétéről bárki más is a bíróságtól.
A nyomozási bíró az első alkalommal 30 napra, a továbbiakban – ügyészi indítványra, egy-egy alkalommal – 3 hónapra hosszabbítja meg az előzetes letartóztatást. A meghosszabbításról már nincs ülés, a bíró iratok alapján határoz. (Iratok alapján dönt fellebbezés esetén a másodfokú bíróság is.)
Kötelező azonban ülést tartani az előzetes letartóztatás elrendelésétől számított 6 hónap elteltével. A vádemelést követen – azaz, ha az ügy a bíróság elé került – a büntetőpert tárgyaló bíróságok kompetenciája az előzetes letartóztatás hatályban tartása az eljárás jogerős befejezéséig. Maximális időtartama – a bűncselekményre kiszabható szabadságvesztés mértékétől függen – az előzetes letartóztatás elrendelésétől számított egy, kettő, három vagy négy év.
Ülést kell tartani, ha óvadékot kezdeményeznek. A szabadság óvadékkal történő „megváltására” 2003 júliusa óta van lehetőség, de csakis akkor, ha az előzetes letartóztatást szökés vagy elrejtőzés veszélye miatt rendelte el a bíróság. Az óvadék összegét a bíró határozza meg. Korábban az ügyben nem érintett személy is felajánlhatott óvadékot, ma már a törvény erre nem ad módot, kizárólag a védő és a gyanúsított kezdeményezheti. Korábban gyakran, manapság ritkábban élnek ezzel a lehetőséggel. A bírót nem köti az óvadék felajánlása, tekintettel arra is, hogy sokszor nincs az a pénzösszeg, amely kompenzálhatná a cselekmény súlyosságát – mondta dr. Bóka Mária.
