Az egészségügyi alapellátó tevékenység finanszírozása évek óta nem a valós ráfordítások és szükséges összegek figyelembevételével történik, és ez Szabó Máté ombudsman szerint ellentétes a jogbiztonság elvével. Az alapvető jogok biztosa vizsgálati jelentésében szóvá tette, hogy a szakmai szervezetek folyamatos jelzéseit figyelmen kívül hagyva az állam elmulasztotta az alapellátás valós pénzügyi viszonyainak feltérképezését, nem igazította a rendszer működését az életviszonyokhoz, veszélyeztetve ezzel az ellátórendszer működőképességét és fenntarthatóságát.
Az Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége arra kérte az ombudsmant, hogy kezdeményezze a háziorvosok díjazására vonatkozó jogszabályok alkotmányellenességének megállapítását. A biztos az Alkotmánybíróság eljárását nem látta indokoltnak. A probléma jelentősége miatt azonban vizsgálatot indított és kérte az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Magyar Orvosi Kamara, az Országos Alapellátási Intézet, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár véleményét.
Az alapellátást nyújtó orvosok a szervezeteiken keresztül évek óta jelzik, hogy elégedetlenek a tevékenységük finanszírozásával, sokszor a saját vagyonuk, jövedelmük terhére kell a feladataikat ellátniuk, mert a praxisok valós kiadásait közel sem fedezik a térítések. Az ombudsman szerint nem fogadható el az erre adott kormányzati válasz, mely szerint az orvosnak nem kötelező praktizálnia. Tekintettel arra, hogy az orvos nem tud dolgozni finanszírozás nélkül, az állam pedig nem tudja ellátni kötelező feladatát az orvos közreműködése nélkül, a feleknek együtt kell működniük az egészségügyi ellátás megszervezésében, finanszírozásában és nyújtásában. A finanszírozási szerződés részleteinek kidolgozása, közöttük a díjazás meghatározása a mindenkori kormány feladata, és a működtetésben a helyi önkormányzatoknak is kötelezően részt kellene venniük.
Az alapvető jogok biztosa a vizsgálatban kimutatta, hogy nincs konkrét szabályozás, amely garantálná, hogy folyamatos, állami forrásból megtérítsék a háziorvosnak a területi ellátási kötelezettség szerinti alapellátás valós ellenértékét. Az önkormányzatok közreműködését jogszabály ugyan előírja, az azonban további konkrétumot nem jelöl meg, így még az is előfordulhat, hogy egyes önkormányzatok nemhogy elősegítenék a praxisok működését, de azoktól forrást vonnak el. A biztos megállapította, hogy az állampolgárok testi és lelki egészséghez való jogát közvetve veszélyezteti az, hogy az önkormányzatok jogszabályban rögzített közreműködési kötelezettsége a valóságban kiüresített, tartalmatlan rendelkezés csupán.
Az évek óta romló helyzet oda vezetett, hogy sok háziorvosi praxis betöltetlen, a pályakezdő orvosok számára nem tűnik vonzónak, és ha ez változatlan marad, zavar fenyeget az alapellátó rendszer működésében. A biztos amellett is érvelt, hogy ha az egészségügyi kormányzat nem térképezi fel a feladat ellátásához szükséges ráfordításokat és azokat csak „maradék elven” határozza meg, továbbá ha az alapellátás működtetésének jelenlegi formáját tartja fenn, az az állami közszolgáltatás felmorzsolódásához vezethet, ami önmagában jogbizonytalanságot okoz. Mindezek nyomán az alapvető jogok biztosa az emberi erőforrások miniszterének intézkedéseit kérte.
