A bírósági végrehajtás, mint speciális nemperes eljárás kétségtelenül perpótló szerepet tölt be a munkajogban néhány szigorúan körülhatárolt esetben. A magánszféra alanyai közül a jogalkotó a munkáltatót hozza abba a kitüntetett helyzetbe, hogy egyoldalú jogi aktusa – amennyiben az a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben (Vht.) foglalt feltételeknek megfelel – végrehajtható lesz anélkül, hogy a végrehajtást bírósági, vagy egyébként a törvény rendes útjára tartozó eljárás, és az annak alapján meghozott végrehajtható határozat megelőzte volna.
Az végrehajtási záradék kiállításának lehetőségét a törvényhozó kivétel nélkül csak olyan esetekben adja meg, amikor a végrehajtani kért követelés a dolog természeténél fogva, vagy más okból nagy valószínűséggel alapos, ugyanakkor garanciális szabály, hogy az elmaradt jogorvoslati lehetőséget a végrehajtási eljárás során is biztosítani kell. A közjegyzői okiratokkal szemben, melyeknél a kiállító hatóság tekintélye és a szigorú formai szabályok állnak a közvetlen végrehajthatóság hátterében, a munkáltató jogi aktusa esetében a törvényhozó ezt arra a hallgatólagos feltételezésre alapítja, hogy a döntésbe a munkavállaló beleegyezett, vagy legalábbis nem vitatta azt.
A végrehajtási záradék kiállításának lehetséges esetei:
A Vht. 23. § (1) szerint a bíróság végrehajtási záradékkal látja el a munkáltatónak
a) a munkavállalóval közölt és keresettel nem támadott fizetési felszólítását, továbbá
b) a munkavállalóval a békéltető eljárás (a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 288. §) során kötött egyezséget.
(2) Az (1) bekezdésben említett fizetési felszólítás vagy egyezség akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a tartozásnak a munkabérből való közvetlen levonására nincs lehetőség, vagy ez nem vezetett vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre.
(3) A bíróság akkor látja el végrehajtási záradékkal a fizetési felszólítást vagy egyezséget, ha az (1) és (2) bekezdésben foglalt feltételeket a munkáltató igazolta.
A Vht. módosított szövege nem tartalmazza a fizetési felszólítás lehetséges tartalmának korábbi, példálózó felsorolását, de most is elmondható, hogy az leggyakrabban a munkavállaló részére jogalap nélkül kifizetett munkabér, más juttatás, vagy a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő más tartozása.
Nem nevesíti a törvény a korábbi szövegben szereplő kártérítést sem, de az új munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 285. § (2) bek. értelmében amennyiben a kártérítési követelés összege a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét nem haladja meg, továbbra is érvényesíthető fizetési felszólítás útján. Ezen összeghatár az egyéb követelésekre is érvényes, ezt meghaladó összegű követelést már bírósági úton kell érvényesíteni, ugyanakkor a lehetőség vagylagos, mivel a munkáltató számára nem kötelező, nincs elzárva a bírósági út igénybevételétől kisebb követelések esetén sem.
A fizetési felszólítást a munkavállalóval közölni kell-egyértelmű, de ennek igazolása (pl. a munkavállaló aláírásával ellátott példánnyal, tértivevényes levél benyújtásával stb.) szintén a végrehajtást kérő munkáltató feladata.
A fizetési felszólítást írásba kell foglalni. Egyéb nem-nevesített-tartalmi követelmény továbbá, hogy a felszólításnak olyan pontosnak, egyértelműnek kell lennie, mintha végrehajtható bírósági ítéletről lenne szó, vagyis tartalmaznia kell, hogy a munkavállaló a munkáltató felé milyen jogcímen milyen összeggel és annak esetleges járulékaival tartozik. Amennyiben a felszólítás az előbbi általános végrehajtási feltételnek nem felel meg, akkor a bíróságnak a munkáltatói felszólítás alapján a végrehajtási záradék kiállítását – az egyéb feltételek megléte ellenére is – meg kell tagadnia.
A fizetési felszólítás alapján akkor kérhető a közvetlen végrehajtás (a végrehajtási záradék kiállítása), ha azt keresettel nem támadták meg. A gyakorlatban a munkáltató a végrehajtási záradék kiállítását az erre a célra rendszeresített formanyomtatvány megfelelő kitöltése útján kéri, és egyúttal ez szolgál a végrehajtható határozat kibocsátásának alapjául is. A végrehajtási ügyben eljáró bíró, bírósági titkár aláírásával és a bíróság pecsétjével ellátva megküldi azt az ügyben illetékes önálló bírósági végrehajtónak, vagyis elrendeli a végrehajtást. Az eljárásra az adós lakóhelye szerinti általános hatáskörű helyi bíróság (tehát nem a munkaügyi bíróság) illetékes.
A munkáltatónak a kérelem előterjesztésekor igazolnia kell, hogy a fizetési felszólítást a munkavállaló keresettel nem támadta meg. Ezt olyan módon tudja megtenni, hogy a kérelem benyújtása előtt a fizetési felszólítást benyújtja a munkaügyi bírósághoz is, amely a perek lajstromába történt betekintés után a felszólítás egy példányán igazolja, hogy azzal szemben kereset a törvényben rendelkezésre álló határidőn belül nem érkezett.
A közvetlen végrehajthatóság további feltétele, hogy a felszólításban szereplő összegnek a munkavállaló munkabéréből történő közvetlen levonására nincs lehetőség, jellemzően azért, mert már nem dolgozik a munkáltatónál. A gyakorlatban ezt a feltételt a bíróság a végrehajtási záradék kiállítása előtt szigorúan nem vizsgálja, elegendőnek találja a munkáltató állítását erre vonatkozóan.
A második, vagylagos feltétel a végrehajtás fokozatosságának elvi rendszerébe illeszkedően kimondja, hogy akkor sem lehet kérni a közvetlen végrehajtást, ha a követelés a munkavállaló munkabéréből történő levonással viszonylag rövid időn belül eredményre vezet. A Vht. módosított 23.§-a a „viszonylag rövid idő” fogalmat nem használja, de álláspontom szerint ez az „aránytalanul hosszú idő” logikus ellenpárja, „arányosan hosszú idő” jelen esetben nem igazán képzelhető el, erre hivatkozva a záradék kiállítása nem tagadható meg. Végső soron a végrehajtást elrendelő bíróság a követelés és a munkavállaló munkabéréből levonható összeg összevetése alapján mérlegeléssel dönt arról, hogy a követelés belátható időn belül megtérülne-e, vagy megtérülése aránytalanul hosszú időt vesz igénybe.
Szükségesnek látszik a munkáltató megnyilatkoztatása hiánypótlás keretében arra vonatkozóan, hogy az adós (munkavállaló) ténylegesen még nála dolgozik-e, illetve a munkabéréből való közvetlen levonásra volt-e lehetőség és milyen összegben, amennyiben ezen adatokat a kérelem nem tartalmazza.
Az elmaradt jogorvoslati lehetőség pótlása
Az új Mt. 287.§ (1) bek. értelmében a keresetlevelet a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított 30 napon belül kell előterjeszteni a fizetési felszólítással szemben. A (4) bek. szerint a keresetlevél beadására megállapított határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták. Az igényt érvényesítő igazolással élhet, ha a keresetlevél beadására megállapított határidőt elmulasztja. Az igény hat hónap elteltével nem érvényesíthető.
Tegyük fel, hogy a bíróság, a munkáltató a munkavállalóval közölt és keresettel meg nem támadott fizetési felszólítását annak rendje és módja szerint ellátta végrehajtási záradékkal, és megküldte azt az önálló bírósági végrehajtónak, vagyis folyik a végrehajtás.
Mit tehet ilyenkor a munkavállaló, ha az igazolási kérelem feltételei nem állnak fenn, vagy már annak a határidejéből is kicsúszott?
A törvényben biztosított garanciális szabályok egyike, hogy az elmaradt jogorvoslati lehetőséget pótolni kell, vagyis a munkavállaló (adós) közvetlen végrehajtás esetén sem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mintha a munkáltató követelését bírósági per útján érvényesítette volna. Utóbbi esetben az ítélet ellen fellebbezhet, a végrehajtási záradék kiállítása esetén viszont a jogorvoslat ezen foka „kimarad”.
A Vht. a következőket írja:
41. § (1) Ha az adós okirattal valószínűsítette, hogy a végrehajtandó követelés alaptalan, azt már teljesítették, vagy egyébként megszűnt, a végrehajtó a bizonyítékra utalva felhívja a végrehajtást kérőt, hogy 15 napon belül nyilatkozzék a követelés fennállásáról, egyúttal az adóstól felvett összegből a 34. § (5) bekezdésében említett összegeket fizesse be a megfelelő számlára, illetve fizesse meg a végrehajtónak. A végrehajtást kérőt figyelmeztetni kell a (3) bekezdés szerinti jogkövetkezményekre.
(2) Ha a végrehajtást kérő a követelés megszűnését bejelentette, és a felhívásban megjelölt összegeket megfizette, a végrehajtási eljárás befejeződött.
(3) Ha a végrehajtást kérő elmulasztotta a nyilatkozatot, vagy elismerte ugyan az adós állítását, de a felhívásban megjelölt összegeket nem fizette meg, a végrehajtó az ügyet beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A végrehajtás megszüntetésének ebben az esetben nincs helye. Ha a befizetés nem történt meg, a bíróság végzéssel kötelezi a végrehajtást kérőt a 34. § (5) bekezdésében említett összegek megfizetésére akkor is, ha őt költségmentesség, illetékmentesség vagy illetékfeljegyzési jog illeti meg. A végrehajtó a végzésben feltüntetett összegek behajtására folytatja az eljárást.
(4) Az (1)—(3) bekezdést megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a követelés csak részben alaptalan, vagy részben nyert kielégítést, illetőleg szűnt meg.
(5) Ha a végrehajtást kérő a követelés megszűnését (csökkenését) nem ismerte el, az adós a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránt pert indíthat.
A fenti, hosszú és bonyolult – vagy legalábbis sokszor félreértett – Vht. szakasznak jelen esetben annyi a jelentősége, hogy a végrehajtási eljárásban peren kívül akkor és csak akkor van lehetőség a végrehajtás megszüntetésére, illetve korlátozására, ha ehhez a végrehajtást kérő (munkáltató) hozzájárult, vagy a fentiek szerinti nyilatkozatot elmulasztotta.
Az adósnak a követelés alaptalanságára irányuló hivatkozása, amennyiben azt a végrehajtást kérő nem ismeri el, peren kívül nem fog eredményre vezetni. Ugyanez a helyzet akkor, ha az adós a követelés összegét vitatja, vagyis arra hivatkozik, hogy a követelés részben alaptalan. Nem célszerű tehát az adósok részéről költségkímélés céljából „végrehajtási kifogás” megnevezéssel a követelés alaptalanságára hivatkozni, mivel az ilyen beadványokat a bíróságok -ha el is bírálják ugyan- kényszerűen el kell utasítaniuk, ugyanis a követelés alaptalansága nem jelenti egyúttal a végrehajtó törvénysértő magatartását is. A végrehajtó a számára megküldött ügyben jogosult és köteles eljárni, a követelés alaposságát vagy alaptalanságát nem bírálhatja felül.
Az adósnak a követelés alaptalanságára irányuló hivatkozása a végrehajtási eljárásban peren kívül tehát csak akkor fog eredményre vezetni, ha ezt a végrehajtást kérő (munkáltató) viszonylag kis számú esetben elismeri. Előfordulhat ugyanakkor, hogy saját tévedését beismeri, így szükséges megemlíteni ezt a törvényi lehetőséget is.
A nyilatkozatot az adósnak (munkavállalónak) a Vht. szerint a végrehajtónál kell megtennie, aki a végrehajtást kérő munkáltatót nyilatkozattételre hívja fel. Amennyiben az adós közvetlenül a bírósághoz nyújtja be a beadványt, a bíróság a Vht. 41. § szerinti eljárás lefolytatása céljából megküldi azt a végrehajtónak, vagy álláspontom szerint maga is felhívhatja a végrehajtást kérőt: nyilatkozzon a követelése fennállásáról, arról, hogy az adós állítását elismeri-e.
Amennyiben határidőben nem nyilatkozik, a bíróság a végrehajtási eljárást megszünteti és a végrehajtási költségek megfizetésére a végrehajtást kérőt kötelezi.
A végrehajtást kérő munkáltató a végrehajtási eljárás megszüntetését, illetve korlátozását természetesen a Vht. 55.§ (1) bek. a, pontja alapján maga is kérheti.
Amennyiben a végrehajtás megszüntetésére a peren kívüli eljárásban nem volt lehetőség, az adós a végrehajtás megszüntetése iránt pert indíthat.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III törvény (Pp.) 366. § szerint: Ha a végrehajtás megszüntetésére, illetőleg korlátozására a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 41. vagy 56. §-a szerint a bírósági végrehajtási eljárás keretében nincs lehetőség, az az adós, aki a végrehajtást sérelmesnek tartja, végrehajtás megszüntetési, illetőleg korlátozási pert indíthat a végrehajtást kérő ellen.
Az elmaradt jogorvoslati lehetőség itt abban áll, hogy a bíróság a végrehajtási záradék alapján indult végrehajtás megszüntetése iránti perben a követelés jogalapját, alaposságát is vizsgálhatja, míg ítéletek esetében -szigorúan véve-nem. A jogerős és végrehajtható ítélet meghozatalát ugyanis peres eljárás előzte meg, amelyben az adós az ítélet ellen fellebbezhetett, a végrehajtás megszüntetési perben eljáró bíróság pedig a jogerős ítéletben foglalt követelés alaptalanságát nem állapíthatja meg, vagy másképpen mondva: a végrehajtás megszüntetési per nem szolgálhat időn túli rendkívüli jogorvoslatként.
A végrehajtási záradék alapján indult végrehajtást viszont peres eljárás nem előzte meg, így nincs akadálya, hogy a bíróság a követelés alaposságát vizsgálat tárgyává tegye.
A Pp. 369. § szerint a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránt pert akkor lehet indítani, ha
a) a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre,
b) a követelés egészen, illetőleg részben megszűnt,
c) a végrehajtást kérő a teljesítésre halasztást adott, és az időtartama nem járt le,
d) az adós a követeléssel szemben beszámítható követelést kíván érvényesíteni.
A záradékolt fizetési felszólítás alapján indult végrehajtás megszüntetési per különlegessége, hogy a végrehajtást elrendelő bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel, amelynek adott esetben munkajogi szabályokat kell alkalmaznia.
Előfordult, hogy az elbocsátott munkavállaló félfogadási napon a korábbi szabályok szerint az őt kártérítésre kötelező munkáltatói határozat alapján indult végrehajtásban a követelés alaptalanságára kívánt hivatkozni. A megoldás a munkáltatóval szemben indított végrehajtás megszüntetése iránti per volt, ahol az eljáró bíróság vizsgálta, hogy a munkáltató (szintén a korábbi szabályok szerint) jogosult volt-e kártérítésre kötelező határozat meghozatalára. A konkrét esetben a kollektív szerződés bemutatására felhívott munkáltató ilyet nem tudott felmutatni, így mivel a kollektív szerződés a kártérítési határozat meghozatalának feltétele lett volna, a végrehajtást megszüntette. Kollektív szerződés megléte esetén is vizsgálni kellett volna azonban -érdemben- a követelés érvényes létrejöttét a munkavállaló kárfelelősségére irányadó szabályok szerint.
A végrehajtás megszüntetési perben kártérítési követelés estén a bizonyítási teher megfordul, mivel a kár létrejöttét, összegét, a munkavállaló vétkességét -immár az új kárfelelősségi szabályok szerint- és az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.
A munkavállaló akkor tartozik kártérítési felelősséggel, ha nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Ha a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása a jogvita feloldása érdekében békéltetés lefolytatását rendeli és a felek ennek során egyezséget kötnek, az egyezség akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a tartozásnak a munkabérből való közvetlen levonására nincs lehetőség, vagy ez nem vezetett vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre.
A munkáltatói fizetési felszólítás kapcsán elmondottak tehát ebben az esetben is érvényesek.
