A bolti kiskereskedelmi tevékenységre kivetett különadó összhangban van-e az uniós joggal? – A magyarországi válságadókkal kapcsolatban megérkezett az első ügy az Európai Bíróságra – Folyamatban lévő magyar, illetve magyar vonatkozású ügyek az Európai Unió Bírósága előtt
EURÓPAI BÍRÓSÁG
Előzetes döntéshozatali eljárások (ügyszám és ügy neve, utaló bíróság, beérkezés dátuma, téma)
C-385/10 Elenca / Consiglio di Stato (Olaszország) / 2010. július 30. / Áruk szabad mozgása
Az Elenca nevű cég Magyarországról kívánt kandallókhoz és kályhacsövekhez készült felfújható, hőre keményedő béléscsöveket Olaszországba bevinni. Az olasz hatóságok gyakorlata alapján ilyen termékek csak akkor forgalmazhatóak Olaszországban, ha azokat ellátták az építési termékekről szóló uniós irányelvben is említett CE-jelöléssel (európai megfelelőség).
Az olasz hatóságok álláspontját kifogásolva a cég jogi eljárást indított, mivel meglátása szerint egy termék akkor is megfelelhet az irányelv által támasztott követelményeknek, ha nem rendelkezik CE-jelöléssel. A vállalkozás szerint ugyanis a CE-jelölés szerepe mindössze arra korlátozódik, hogy megteremtse a termék megfelelésének vélelmét, hiánya azonban semmilyen módon nem zárja ki a termék megfelelését. Minderre tekintettel a cég úgy véli, hogy az olasz hatóságoknak a tényleges megfelelés vizsgálatát elutasító gyakorlata korlátozza az áruknak az Unió területén történő szabad mozgását.
Az ügyben eljáró olasz államtanács azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az olasz hatóságok gyakorlata és az annak alapuló szolgáló nemzeti szabályozás összhangban van-e az áruk szabad mozgásának az elvével.
Az ügyben a tárgyalás 2011. szeptember 28-án volt.
2012. október 18-án meghozott ítéletében az Európai Bíróság kimondta, hogy a vitatott olasz rendelkezések ellentétesek az uniós joggal.
C-32/11 Allianz / Legfelsőbb Bíróság / 2011. január 21. / Verseny
A magyar és az uniós versenyjog is tiltja a piaci verseny kizárására, korlátozására vagy torzítására irányuló vagy ilyen hatással járó megállapodásokat.
A gazdasági versenyhivatal 2006 decemberében hozott határozatában megállapította, hogy 2000. és 2005. között több, a magyar piacon tevékenykedő biztosító társaság és autójavító vállalkozás, valamint ez utóbbiak egyesülete versenyellenes megállapodásokat kötöttek. E megállapodások keretében az érintett biztosítók az általuk biztosított járművek javítása után az autójavító műhelyeknek fizetendő javítási óradíj mértékét a javító, mint az adott biztosító társaság közvetítője által a társaság javára kiközvetített biztosítások számától és arányától is függővé tették. E megállapodások hozzájárultak ahhoz, hogy a javítási óradíjak emelkedjenek, ami pedig végső soron a fogyasztók által fizetendő casco biztosítási díj összegét növelte meg, valamint kihatással volt a kötelező gépjármű felelősségbiztosítások díjaira is.
Az érintett biztosítók és autójavítók a versenyhivatal határozatát bírósági úton támadták meg, az ügyben eljáró Legfelsőbb Bíróság pedig azzal a kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy a biztosítók és az autójavítók, illetve ez utóbbiak egyesülete közötti, említett megállapodások az uniós jog értelmében a piaci versenyt kizárására, korlátozására vagy torzítására irányuló megállapodásoknak minősülnek-e. A Legfelsőbb Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében kifejti, hogy bár a jelen ügyben a magyar piacon belül érvényesülő megállapodások versenyellenes jellegét kell megítélni a magyar versenyjog szabályai alapján, e szabályokat azonban az uniós versenyszabályozás mintájára fogadták el. Következésképpen a Legfelsőbb Bíróság szerint az azonos fogalmak Unión belüli egységes értelmezése érdekében szükséges, hogy a magyar szabályok alkalmazása előtt az azok alapjául szolgáló Uniós rendelkezéseket a luxembourgi bíróság értelmezze.
A tárgyalás 2012. június 7-én volt.
2012. október 25-én kihirdetett indítványában Cruz Villalón főtanácsnok úgy vélte, hogy az Európai Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolására, ezért elsősorban ennek kimondását javasolta az Európai Bíróságnak.
Arra az esetre, ha a Bíróság mégis úgy döntene, hogy van hatásköre a kérdés megválaszolására, a főtanácsnok annak megállapítását javasolta, hogy az érintett autójavító vállalkozások és azok egyesülete (a Gépjármű-márkakereskedők Országos Szövetsége), illetve a biztosítók között létrejött megállapodások korlátozták a versenyt a gépjármű-javítások szolgáltatásának piacán.
Az ítélethirdetésre később kerül sor.
C-254/11 Shomodi / Legfelsőbb Bíróság / 2011. május 25. / Külső határok
A Shengeni övezetbe való belépést és az ottani tartózkodást szabályozó általános rendelkezésektől eltérő előírások vonatkoznak a Shengeni határokkal szomszédos, nem EU államok e határok közelében lakó polgárai kishatárforgalom keretében történő beutazására és tartózkodására. A kishatárforgalomról szóló uniós rendelet értelmében az így beutazó nem EU polgárok csak a számukra kishatárforgalmi engedélyt kiadó uniós tagállam érintett határ menti terültén tartózkodhatnak, úgy hogy folyamatos tartózkodásuk leghosszabb ideje nem haladhatja meg a három hónapot.
Egy kishatárforgalmi engedéllyel rendelkező ukrán állampolgár Záhonynál kívánt hazánk és az EU területére lépni, azonban belépést a magyar hatóságok azzal az indokkal tagadták meg, hogy a kérelmező a szándékolt belépést megelőző, kevesebb, mint hat hónapos időszakban már 105 napot tartózkodott Magyarországon. Márpedig a kishatárforgalomról szóló rendelet végrehajtása céljából elfogadott magyar-ukrán megállapodás szerint a kishatárforgalmi engedély az első beutazástól számított hat hónapos időszakon belül csak legfeljebb három hónapos folyamatos tartózkodásra jogosítja a határmenti lakost. A magyar hatóságok szerint tehát a hat hónapon belül történt beutazásokat össze kell adni, és amint összegyűlik a három hónapos tartózkodás, úgy a további beutazást és tartózkodást az első beutazástól számított hat hónapos időszak végéig meg kell tagadni. Álláspontjuk szerint ráadásul csak az ez értelmezés felel meg az Unióba történő beutazás általános szabályait meghatározó schengeni jog hasonló tartalmú rendelkezéseinek.
A jogvitában eljáró Legfelsőbb Bíróság azzal a kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy a rendelet három hónapos maximális tartózkodást előíró rendelkezését lehet-e úgy értelmezni, hogy a tartózkodás megszakítása, majd újabb beutazás esetén az érintett ismét jogosult lesz három hónapos tartózkodásra. A Legfelesőbb Bíróság lényegében arra is kíváncsi, hogy a magyar-ukrán megállapodásnak a három hónapos maximális tartózkodást egy hat hónapos időkeretbe foglaló rendelkezése összhangban van-e a rendelettel.
A tárgyalásra 2012. június 14-én került sor.
A főtanácsnoki indítvány ismertetésére 2012. december 6-án kerül sor.
C-364/11 Abdel El Karem El Kott és társai / Fővárosi Bíróság / 2011. július 11. / Menekültek
A menekültek helyzetére vonatkozó Genfi Egyezmény és az azon alapuló uniós menekültügyi irányelv értelmében azok a személyek kaphatnak menekültstátuszt, akiket az állampolgárságuk vagy korábbi szokásos tartózkodási helyük szerinti államban faji, vallási, politikai okokból, illetőleg nemzetiségük vagy valamely társadalmi csoporthoz való tartozásuk miatt üldöznek. Az uniós irányelv ezenkívül elismeri a kiegészítő védelem kategóriáját is, amely azokat a személyeket illeti meg, akik ugyan nem minősülnek menekültnek, de akiknek az élete vagy a testi épsége a származási országukban súlyos veszélynek lenne kitéve. A menekültkénti elismerés szélesebb körű jogokat biztosít az érintettnek, mint a kiegészítő védelem.
Nem ismerhetők el ugyanakkor menekültként azok a személyek, akik nem az ENSZ Menekültügyi Főbiztosától, hanem az ENSZ valamely más szervétől vagy ügynökségétől – így például az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező és munkaközvetítő hivatalától (UNRWA) – kapnak védelmet vagy támogatást. Ha e védelem vagy támogatás azonban bármely okból anélkül szűnik meg, hogy e személyek helyzetét véglegesen rendezték volna, úgy őket külön intézkedés nélkül megilletik a Genfi Egyezmény, illetve az irányelv által biztosított előnyök.
A libanoni UNRWA menekülttáborokból több olyan palesztin hontalan személy érkezett Magyarországra, akiknek a tábora megsemmisült az ott folyó harcokban, vagy akiknek az élete ott veszélyben volt. A magyar menekültügyi hatóság nem ismerte el e személyeket menekültként, de tekintetükben kiutasítási tilalmat rendelt el, illetve kiegészítő védelemben részesítette őket.
Az érintettek azonban bírósághoz fordultak a menekültstátusz megadását kérve, mivel álláspontjuk szerint az irányelv azon rendelkezése, amely szerint az UNRWA védelme vagy támogatása alól kikerült palesztinokat megilletik az irányelv által biztosított előnyök úgy értelmezendő, hogy az ilyen személyeknek az irányelv szerinti fő védelmi formát, a menekült jogállást kell biztosítani. A menekültügyi hatóság ezzel szemben úgy véli, hogy az említett előnyök csak a Genfi Egyezmény és az irányelv személyi hatálya alá tartozást jelentenek, vagyis sem nem automatikus menekültkénti elismerést, sem nem kiegészítő védelmet, hanem csak mindezek lehetőségét a menekültügyi eljárásba való beengedés által.
Az ügyben eljáró Fővárosi Bíróság az irányelvben említett „előnyök” fogalmának értelmezését kéri az Európai Bíróságtól. A magyar bíróság emellett azt is meg szeretné tudni, hogy milyen esetekben állapítható meg az ügynökség védelmének vagy támogatásának megszűnése, amely esemény utat nyit az irányelvben említett „előnyökhöz” való hozzáféréshez.
Az ügy a C-31/09. sz. Bolbol ügy folytatásának is tekinthető, annyi lényegi különbséggel, hogy míg a Bolbol ügyben a menedékjogot kérelmező személy nem állt korábban az UNRWA védelme alatt, addig a mostani ügy kérelmezői igen.
A tárgyalás 2012. május 15-én volt.
Sharpston főtanácsnok szerint el kell ismerni menekültként azokat a palesztinokat, akik akaratuktól független körülmények következtében már nem részesülnek az UNRWA támogatásában (2012. szeptember 13-i indítvány).
Az ítélethirdetésre később kerül sor.
C-397/11 Jőrös / Fővárosi Bíróság / 2001. július 27. / Fogyasztóvédelem
A C-243/08. sz. Pannon és C-137/08. sz. VB Pénzügyi Lízing ügyekben hozott ítéletek szerint a nemzeti bíróságok hivatalból is kötelesek vizsgálni a fogyasztó és az eladó vagy a szolgáltató között megkötött szerződésben alkalmazott valamely feltétel tisztességtelen jellegét.
Egy devizahiteles keresetet indított egy neki svájcifrank-hitelt folyósító pénzintézet ellen, arra hivatkozva, hogy a hitelszerződésük azon rendelkezései, amelyek a bankot meghatározott körülmények között egyoldalú szerződésmódosításra (különösen kamatemelésre, valamint új díjak és költségek bevezetésére) jogosítják fel, tisztességtelenek és ezért semmisek.
A jogvitában másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság többek között azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a nemzeti bíró a másodfokú eljárásban is vizsgálhatja-e az általános szerződési feltétel észlelt tisztességtelenségét, ha az elsőfokú eljárásban ennek vizsgálatára nem került sor, és a magyar szabályozás szerint a fellebbezési eljárásban új tények és új bizonyítékok főszabályként már nem vehetők figyelembe.
A következő eljárási cselekmény az ítélethirdetés lesz (az időpont még nem ismert).
C-409/11 Csonka és társai / Fővárosi Bíróság / 2011. augusztus 1. / Jogszabályok közelítése
A MÁV Általános Biztosító Egyesület (MÁV ÁBE) fizetésképtelenné válásával kapcsolatos ügyek a magyar bírói fórumok után az Európai Bírósághoz is eljutottak annak megvizsgálása céljából, hogy a pórul járt ügyfelek az uniós jog alapján remélhetnek-e kártérítést a magyar államtól.
Miután a MÁV ÁBE 2008-ban csődbe ment, hamar kiderült, hogy a biztosító nem lesz képes teljesíteni az ügyfelei (pontosabban tagjai, mivel a biztosító egyesületi formában működött) és más biztosítók felé fennálló fizetési kötelezettségeit. Így különösen a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkező tagok voltak kénytelenek szembenézni azzal, hogy az általuk másoknak okozott károkat a biztosító nem fogja megtéríteni, hanem azokért saját személyükben, saját vagyonukkal kell helytállniuk.
Ugyan a történtek időpontjában Magyarországon is létezett egy garanciaalap, amely bizonyos eseményekért helytállt a károkozó helyett, de ezen események köre arra korlátozódott, ha a károkozó a baleset időpontjában nem rendelkezett biztosítással, vagy kiléte ismeretlen volt, illetve ha a kárt forgalomba nem helyezett vagy a forgalomból kivont járművel okozták. Mivel jelen estben a károkozóknak volt érvényes biztosításuk és a kárt forgalomba helyezett járművel okozták, ezért nem volt megfelelő jogi alap az általuk okozott károk károsultjaival szembeni helytállásra.
Az érintett károkozók szerint azonban a magyar államnak a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó uniós irányelvek alapján kötelessége lett volna olyan jogszabályi környezetet teremteni, amelyben a garanciaalap vagy valamely más szerv a biztosító nemfizetése esetén helyt áll a biztosítottak által okozott károkért.
Az ügyben eljáró Fővárosi Bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy Magyarország a történtek időpontjában megfelelően átültette-e a nemzeti jogába a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó uniós szabályokat, és ha nem, úgy a hibás jogalkotása miatt kártérítési felelősséggel tartozik-e a MÁV ÁBE azon tagjainak, akik a biztosító helyett maguk álltak helyt az általuk okozott károkért.
A tárgyalás 2012. szeptember 26-án volt.
2012. október 24-én kiadott indítványában Mengozzi főtanácsnok úgy vélte, hogy Magyarország az uniós jog alapján nem volt köteles létrehozni egy olyan garanciaalapot, amely a fizetésképtelenné vált biztosítónál biztosított gépjárművek által okozott károkat megtérítené. Az uniós jog ilyen garancialap létrehozását ugyanis csak a biztosítással nem rendelkező vagy az azonosítatlan gépjárművek által okozott károk megtérítése céljából írja elő.
A következő eljárási cselekmény az ítélethirdetés lesz (az időpont még nem ismert).
C-472/11 Banif Plus Bank / Fővárosi Bíróság / 2001. szeptember 16. / Fogyasztóvédelem
És akkor még egy, fogyasztóvédelemmel kapcsolatos ügy:
A C-243/08. sz. Pannon és C-137/08. sz. VB Pénzügyi Lízing ügyekben hozott ítéletek szerint a nemzeti bíróságok hivatalból is kötelesek vizsgálni a fogyasztó és az eladó vagy a szolgáltató között megkötött szerződésben alkalmazott valamely feltétel tisztességtelen jellegét. Emellett e bíróságok hivatalból is kötelesek bizonyítást folytatni a fogyasztói szerződésekben található szerződési feltételek tisztességtelen jellegének értékeléséhez szükséges ténybeli és jogi elemek kiderítése érdekében.
A Fővárosi Bíróság a jelen ügyben egy kölcsönszerződés tisztességtelen feltételét érintő jogvita kapcsán az említett ítéletek további pontosítására kérte fel az Európai Bíróságot.
A tárgyalás 2012. szeptember 12-én volt.
A következő eljárási cselekmény az ítélethirdetés lesz (az időpont még nem ismert).
C-33/12 Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság és C-38/12 Felső-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság / Fővárosi Törvényszék és Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság / 2012. január 24. és 2012. január 26. / Mezőgazdaság
A Fővárosi Törvényszék és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság elé is olyan ügyek kerültek, amelyekben árvízvédelmi töltésoldalakon vagy gátoldalakon található gyepes földterületekhez kapcsolódóan igényeltek az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból finanszírozandó egységes területalapú támogatást. A kérelmezők érvelése szerint e területek után is jár a mezőgazdasági támogatás, mivel azokat gyepterületként mezőgazdasági célra hasznosítják, e célból pedig jó állapotban tartják, rendszeresen kaszálják. Előadásuk szerint az érintett gyepterületet emellett legeltetésre is használják.
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal azonban elutasította a támogatás iránti kérelmeket azzal az indokkal, hogy az érintett területek elsődlegesen árvízvédelmi, vízgazdálkodási célokat szolgálnak, így azok nem minősíthetők mezőgazdasági hasznosítású területnek. Márpedig a hivatal szerint uniós mezőgazdasági támogatás csak mezőgazdasági hasznosítású területek után nyújtható.
Az ügyeket tárgyaló magyar bíróságok annak eldöntésére kérték fel az Európai Bíróságot, hogy az egységes területalapú támogatásból kizárhatóak-e a csak másodlagosan mezőgazdasági hasznosítású töltésoldalak vagy gátoldalak.
C-112/12 Franklin Templeton / Kúria / 2012. március 1. / Letelepedés szabadsága és a tőke szabad mozgása
A magyarországi tőkebefektetéseiről ismert, de hazánkban vállalkozási tevékenységet nem folytató, luxembourgi székhelyű Franklin Templeton Investment Funds 2004. május 1. és 2005. december 31. között osztalékfizetésben részesült magyarországi társaságok részvényeiből képzett portfoliója után. Az osztalékból a kifizetők a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény alkalmazásával 20% mértékű osztalékot vontak le és fizettek be az adóhatóságnak.
A befektetési vállalkozás később jogi eljárásban kérte a befizetett osztalékadó visszatéríttetését azzal az indokkal, hogy mivel az említett törvény szerint a belföldi illetőségű osztalékban részesülők mentesek az osztalékadó fizetése alól, ezért az uniós jognak a letelepedés szabadságára és a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezései alapján ő, mint külföldi illetőségű osztalékban részesülő sem részesíthető ennél hátrányosabb elbánásban. A magyar jogszabály szerint azonban a külföldi illetőségű osztalékban részesülőnek csak akkor nem kell osztalékadót fizetnie, ha az osztalékfizető magyarországi társaság jegyzett tőkéjében fennálló részesedése a juttatás időpontját közvetlenül megelőző legalább két éven keresztül folyamatosan legalább 20 %, vagy e részesedési arány két évnél rövidebb fennállása esetén, ha az adó megfizetéséért más személy kezességet vállal. Mivel a Franklin Templetonra e kedvezményes szabály nem volt alkalmazható, ezért a céget teljes mértékű osztalékfizetési kötelezettség terhelte.
Az ügyben eljáró Kúria azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az osztalékadó-fizetésre vonatkozó említett magyar szabályok összhangban vannak-e az uniós joggal.
Megjegyzendő, hogy a vitatott magyar szabályozást 2006. január 1-jén hatályon kívül helyezték, de annak az uniós jog fényében történő megvizsgálása a jelen ügy eldöntéséhez mégis szükséges.
A következő eljárási cselekmény a tárgyalás lesz (ha az érintettek kérik vagy a Bíróság azt szükségesnek tartja), melynek időpontját azonban még nem tűzték ki.
C-182/12 Fekete / Székesfehérvári Törvényszék / 2012. április 19. / Vámunió
A magyar vámhatóság eljárást indított egy Bissau Guinea-i honosságú személygépjármű vámjogi helyzetének megállapítása érdekében. A jármű a Bissau Guinea-ban nyilvántartásba vett Együtt Afrikáért Alapítvány tulajdona és ideiglenes behozatali vámeljárás keretében vámmentesen került hazánkba.
A vámhatóság azért kezdett el vizsgálódni, mert álláspontja szerint az említett vámeljárás nem lett volna alkalmazható a gépkocsi tekintetében, mivel azt egy olyan személy használja Magyarországon magáncélra, aki nincs munkaviszonyban az alapítvánnyal. Az érintett személy ugyan később becsatolta az alapítvány kuratóriumi elnökének a meghatalmazását arról, hogy – mint az alapítvány képviselője – használhatja a gépjárművet, a vámhatóság szerint azonban ez nem elég, szükséges az is, hogy a felek között munkaszerződés legyen.
A magyar hatóságok ezután megállapították, hogy a gépjármű jogellenesen lett forgalomba hozva Magyarországon, és elrendelték az autó után a vám és az ÁFA megfizetését.
Miután a vámjog az uniós szabályozás részét képezi, ezért a jogvitában eljáró Székesfehérvári Törvényszék az Európai Bírósághoz fordult, amelynek arról kell döntenie, hogy a jelen ügyben a vámmentességhez szükséges-e a munkaszerződés megléte, vagy elegendő, ha a tulajdonos a gépjármű használóját a használatra más módon felhatalmazza.
A következő eljárási cselekmény a tárgyalás lesz (ha az érintettek kérik vagy a Bíróság azt szükségesnek tartja), melynek időpontját azonban még nem tűzték ki.
C-191/12 Alakor / Kúria / 2012. április 23. / Adózás
A magyar ÁFA-törvény 2006. január 1-je előtt hatályos rendelkezései szerint az adóalapot nem képező államháztartási támogatásban részesülő adóalany a támogatott projekthez kapcsolódó beszerzésekkel összefüggő kiadásoknak kizárólag a támogatással nem érintett része tekintetében érvényesíthette ÁFA-levonási jogát (ÁFA-arányosítás). A C-74/08. sz. Parat ügyben 2009. április 23-án meghozott ítéletében az Európai Bíróság megállapította, hogy az említett szabályozás ellentétes az uniós ÁFA-szabályokkal, mivel azok nem engedik meg az ÁFA-arányosítás alkalmazását.
A mostani ügyben a Kúria kérelmére arról kell az Európai Bíróságnak döntenie, hogy akkor is joguk van-e az adóalanyoknak az ÁFA teljes körű levonására, ha már magát a támogatást is ÁFA-t finanszírozó módon kapták, vagy ha a le nem vonható ÁFA ellentételezésére további állami támogatást kaptak.
A következő eljárási cselekmény a tárgyalás lesz (ha az érintettek kérik vagy a Bíróság azt szükségesnek tartja), melynek időpontját azonban még nem tűzték ki.
C-349/12 Peró Gáz / Fővárosi Bíróság / 2012. július 24. / Szellemi és ipari tulajdon
Ezen ügy hasonlít a C-180/11. sz. Bericap ügyre, de míg ott egy használati minta oltalomról, addig itt egy szabadalomról van szó.
Egy műszaki találmányra még 1995 februárjában szabadalmi oltalmat jegyeztek be, amelynek később egy cég a megsemmisítését kérte a Magyar Szabadalmi Hivataltól (MSZH). A cég szerint ugyanis a szabadalmaztatott találmány nem felel meg a szabadalmi bejegyzés feltételéül támasztott újdonság követelményének.
Miután az MSZH elutasította a szabadalom megsemmisítése iránti kérelmet, az érintett cég a Fővárosi Bírósághoz fordult. E bíróság a megsemmisítési eljárás lefolytatása céljából a szellemi tulajdonjogok érvényesítésére vonatkozó uniós szabályok értelmezését kéri az Európai Bíróságtól.
C-385/12 Hervis / Székesfehérvári Törvényszék / 2012. augusztus 13. / Adózás
A magyarországi válságadókkal kapcsolatos első ügy megérkezett az Európai Bíróságra.
A jelen ügy tárgya a bolti kiskereskedelmi tevékenységre kivetett különadó, amely azon cégeket terheli, amelyeknek az éves nettó árbevétele meghaladja az 500 millió forintot. Az adó kulcsa a nettó árbevétel növekedésével progresszíven növekszik, annak mértéke 500 millió forintot meg nem haladó árbevételnél 0%, az 500 millió forintot meghaladó, de a 30 milliárd forintot el nem érő árbevétel-részre 0,1%, a 30 milliárd forintot meghaladó, de a 100 milliárd forintot el nem érő árbevétel-rész után 0,4%, míg a 100 milliárd forintot meghaladó árbevétel-rész tekintetében 2,5%.
Egy sport és divatkereskedelmi vállalkozás a Székesfehérvári Törvényszék előtt vitatja a bolti kiskereskedelmi tevékenységre kivetett különadónak az uniós joggal való összhangját. Állítása szerint az adó ellentétes az uniós joggal, mivel az hátrányosabban érinti a külföldi tulajdonban álló kereskedelmi vállalkozásokat, mint a hasonló magyar cégeket. Ezen belül a hátrányos megkülönböztetés abban is megvalósul, hogy az adó jobban sújtja a saját üzleti modellben tevékenykedő vállalkozásokat, mint a franchise formában működő cégeket, ami által a magyar tulajdonban álló franchise cégek indokolatlan versenyelőnyre tesznek szert.
A Székesfehérvári Törvényszék azzal a kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy a bolti kiskereskedelmi tevékenységre kivetett különadó összhangban van-e az uniós joggal.
Az ügyben az írásbeli eljárás van folyamatban.
C-444/12 Hardimpex / Fővárosi Törvényszék / 2012. október 3. / Adózás
Egy vállalkozás számítástechnikai alkatrészek és eszközök nagykereskedelmi forgalmazásával foglalkozott és legjelentősebb beszállítójától több számlát fogadott be ilyen alkatrészek és eszközök értékesítéséről, amelyek alapján gyakorolni kívánta az ÁFA-levonási jogát.
Az adóhatóság azonban megtagadta a termékbeszerzés során előzetesen megfizetett ÁFA levonását azzal az indokkal, hogy a kérdéses számlák igazolatlan eredetük miatt tartalmilag hiteltelenek. Az adóhatóság szerint ugyanis a részben EU-n kívüli országokból származó számítástechnikai termékek jogszerűtlenül kerültek forgalomba Magyarországon, mivel tekintetükben nem fizették meg az importáláshoz kapcsolódó közterheket. Az adóhatóság különösen azt rótta fel az érintett vállalkozásnak, hogy az nem vizsgálta meg a kérdéses termékek eredetét, illetve azt, hogy az értékesítési láncban előtte szereplő cégek eleget tettek-e közteherviselési kötelezettségüknek.
A vállalkozás azonban úgy véli, hogy az adólevonási jog gyakorlása nem tagadható meg azon az alapon, hogy az áru eredete nem igazolt, és ezért bírósági úton támadta meg az adóhatóság határozatát. Az ügyben eljáró Fővárosi Törvényszék arra vár választ az Európai Bíróságtól, hogy a magyar adóhatóság eljárása összhangban van-e az uniós ÁFA-szabályokkal.
Az ügyben az írásbeli eljárás van folyamatban.
C-475/12 UPC DTH / Fővárosi Törvényszék / 2012. október 22. / Hírközlés
A UPC DTH egy Luxembourgban bejegyzett gazdasági társaság, amely rádiós és audovizuális műsorszolgáltatásokat tartalmazó szolgáltatáscsomagok értékesítésével foglalkozik. Ennek során luxembourgi székhelyről nyújt szolgáltatásokat más európai uniós tagállamokban élő előfizetők részére.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság piacfelügyeleti eljárást indított a UPC ellen, melynek keretében arra kötelezte a céget, hogy az bocsássa a rendelkezésére egy előfizetőjével fennálló szerződéses kapcsolatának dokumentációját, valamint egyéb, a nyilvántartásában szereplő adatokat.
A UPC ezután arról értesítette a magyar hatóságot, hogy a luxembourgi hatóságok álláspontja szerint az általa nyújtott szolgáltatások tekintetében Luxembourg államnak van joghatósága, továbbá a cég szolgáltatásai a luxembourgi jog értelmében nem minősülnek elektronikus hírközlési szolgáltatásnak. Mindezek alapján a UPC kérte a magyar hatóságtól, hogy az nemzetközi joghatóság, illetve eljárási hatáskör hiányában szüntesse meg a piacfelügyeleti eljárást.
Miután a magyar hatóság az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt pénzbírsággal sújtotta a UPC-t, a cég a Fővárosi Bírósághoz fordult, amely azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a magyar hatóságoknak van-e joghatóságuk eljárni a jelen ügyben, illetve, hogy elektronikus hírközlési szolgáltatásnak minősül-e a UPC által nyújtott szolgáltatás.
Az ügyben az írásbeli eljárás van folyamatban.
C-488/12 Nagy, C-489/12 Böszörményi, C-490/12 Gálóczhi-Tömösváry és C-491/12 Szabadosné / Debreceni Munkaügyi Bíróság / 2012. október 31. / Szociálpolitika
A kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény alapján a kormánytisztviselői jogviszonyt a munkáltató felmentéssel, indokolás nélkül megszüntetheti. A törvény e rendelkezését az Alkotmánybíróság ugyan alkotmányellenesnek találta és azt 2011. május 31-i hatállyal megsemmisítette, e döntés azonban a jelen ügyek elbírálását még nem érinti.
Az említett törvényi rendelkezés alapján több közigazgatási szerv is indokolás nélkül elbocsátott kormánytisztviselőket. Az érintettek szerint azonban elbocsátásuk az indokolás hiánya miatt jogellenes volt.
Az ügyeket tárgyaló Debreceni Munkaügyi Bíróság arra a kérdésre vár választ az Európai Bíróságtól, hogy a magyar szabályozás ellentétben áll-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának az indokolatlan elbocsátással szembeni védelmet előíró rendelkezésével.
Az ügyekben az írásbeli eljárás van folyamatban.
Közvetlen keresetek (ügyszám és peres felek neve, beérkezés dátuma, téma)
C-121/10 Bizottság kontra Tanács / 2010. március 4. / Állami támogatások
Magyarország az EU-hoz történő csatlakozása előtt a magyar mezőgazdasági termelők helyzetének megerősítése érdekében állami támogatás igénybevételét tette lehetővé mezőgazdasági földterületek megvásárlása céljából. Mindezzel hazánk azt kívánta elérni, hogy a magyar termelők versenyképes nagyságú gazdaságokkal legyenek majd jelen az EU egységes mezőgazdasági piacán. A támogatás kamattámogatás vagy közvetlen támogatás formájában volt elérhető. Magyarország az Unióhoz történő csatlakozása előtt tájékoztatta a Bizottságot az említett támogatási rendszerről.
2007-ben a Bizottság úgy döntött, hogy a támogatás 2009. december 31-e után már nem nyújtható a magyar termelőknek, mivel a brüsszeli szerv álláspontja szerint az gazdaságilag nem indokolt.
2009 novemberében Magyarország a Tanácshoz fordult a támogatás nyújtásának 2013. december 31-ig történő meghosszabbítása érdekében az EU működéséről szóló szerződés azon rendelkezése alapján, amely a tagállamok számára lehetővé teszi, hogy rendkívüli körülmények fennállása esetén e szervtől kérjék az egyébként az uniós joggal össze nem egyeztethető állami támogatás engedélyezését. A Tanács hazánk kérésének megfelelően meghosszabbította a támogatás nyújtására nyitva álló időszakot, tekintettel a gazdasági válság következtében a magyar vidéket és mezőgazdaságot fenyegető rendkívüli körülményekre.
A Bizottság a jelen eljárásban a Tanács határozatának megsemmisítését kéri az Európai Bíróságtól különösen arra hivatkozva, hogy a Tanács jogtalanul és a rábízott hatáskörökkel visszaélve járt el, illetve, hogy a Magyarország által említett rendkívüli körülmények nem álltak fenn. Hasonló keresetek érkeztek az Európai Bíróságra a földvásárláshoz kapcsolódó állami támogatások nyújtására Lengyelország, Litvánia és Lettország számára nyitva álló határidőnek a Tanács általi meghosszabbítása miatt.
A főtanácsnoki indítvány ismertetésére 2013. január 17-én kerül majd sor.
C-473/10 Bizottság kontra Magyarország / 2010. szeptember 29. / Szállítás
A vasúti közlekedésről szóló uniós szabályok értelmében vasúti szállítási szolgáltatásokat nyújtó szervezet nem hozhat menetvonal-kijelöléssel kapcsolatos döntést, és nem vehet részt a kapacitáselosztási feladatok elvégzésében. Ilyen szervezet azonban végezhet infrastruktúra-üzemeltetést.
A Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást hazánkkal szemben, mert Magyarországon a vasúti forgalomirányítást vasúttársaságok, a MÁV és a GySEV végzik. Márpedig a Bizottság szerint a forgalomirányítás szükségképpen együtt jár azzal, hogy a forgalomirányító részesévé válik a menetvonal-kijelöléssel, illetve kapacitáselosztással kapcsolatos döntéshozatali folyamatnak. Ez pedig a piaci verseny torzulásához vezethet, mivel e döntéshozatali folyamat keretében a forgalomirányító részletes ismereteket szerez meg a versenytárs vasúttársaságok által nyújtott szolgáltatásokról, azok mennyiségéről és időpontjairól.
Magyarország szerint a forgalomirányítás nem jár együtt menetvonal-kijelöléssel, illetve kapacitáselosztással, hanem az infrastruktúra-üzemeltetés része.
A tárgyalás 2012. május 23-án volt.
2012. szeptember 6-án megtett indítványában Jääskinen főtanácsnok annak megállapítását javasolta a Bíróságnak, hogy Magyarország nem teljesítette teljes körűen a vasúti közlekedés területén alkalmazandó uniós jogból eredő kötelezettségeit.
A következő eljárási cselekmény az ítélethirdetés lesz (az időpont még nem ismert).
C-288/12 Bizottság kontra Magyarország / 2012. június 8. / Alapjogok
Az uniós adatvédelmi irányelv értelmében a tagállamok adatvédelmi felügyelő hatóságai feladataik gyakorlása során teljes függetlenségben járnak el. 2012. január 1-jét megelőzően az adatvédelmi felügyelő hatóság Magyarországon az adatvédelmi biztos volt, akinek a helyébe az említett időponttól kezdve a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság lépett.
Az említett változtatással egyidejűleg a hivatalban lévő adatvédelmi biztosnak, Jóri Andrásnak a megbízatása is véget ért annak ellenére, hogy az rendes körülmények között 2014 szeptemberéig tartott volna. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság élére pedig nem őt, hanem Péterfalvi Attilát nevezték ki.
A Bizottság az adatvédelmi biztos megbízatásának idő előtti megszüntetése miatt kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bíróságon Magyarország ellen.
Az ügyben jelenleg az írásbeli eljárás van folyamatban.
C-310/12 Bizottság kontra Magyarország / 2012. június 27. / Környezetvédelem
A hulladékokról szóló 2008/98. sz. irányelv az ágazatra vonatkozó legfontosabb uniós jogszabály, amely többek között meghatározza a hulladékgazdálkodásban irányadó alapfogalmakat, például hogy mit kell érteni hulladék, újrafeldolgozás vagy hasznosítás alatt. Továbbá a keretirányelv előírja a tagállamok számára, hogy azok hulladékgazdálkodási és hulladékmegelőzési programokat fogadjanak el, valamint hogy alkalmazzák a hulladékhierarchia és a hulladékmegelőzés elvét. Ezen kívül bevezeti a kiterjesztett gyártói felelősség meghatározását, valamint 2020-ra kitűzött újrahasználati és újrafeldolgozási célok elérésnek kötelezettségét is tartalmazza.
A keretirányelv meghatározta, hogy a tagállamoknak legkésőbb 2010. december 12-ig át kellett ültetniük a nemzeti jogukba annak rendelkezéseit. Mivel a Bizottság nem kapott információkat arról, hogy Magyarország elfogadta volna-e az irányelv átültetéséhez szükséges intézkedéseket, ezért úgy döntött, hogy az Európai Bírósághoz fordul.
A Lisszaboni Szerződést követően a Bizottságnak lehetősége van arra, hogy a valamely irányelv átültetésének hiánya miatt indított kötelezettségszegési eljárás keretében pénzbírság kiszabását is kérje a mulasztó tagállamra az Európai Bíróságtól. Erre korábban csak a kötelezettségszegésnek az Európai Bíróság általi megállapítása után, egy második eljárás kertében volt mód.
Ezen új lehetőséggel élve a Bizottság a kötelezettségszegést esetlegesen megállapító ítélet kihirdetésének dátumától kezdve napi 27316,8 euró kényszerítő bírság kiszabását kéri Magyarországgal szemben.
Az ügyben jelenleg az írásbeli eljárás van folyamatban.
C-462/12 Bizottság kontra Magyarország / 2012. október 12. / Távközlés
Az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló irányelv szerint a távközlési szektorban működő vállalkozások számára igazgatási díj fizetése írható elő a nemzeti telekommunikációs szabályozó hatóságnak a szabályozási és engedélyezési rendszer fenntartásával és a távközlési tevékenység nyújtásához kapcsolódó használati jogok megadásával összefüggő tevékenységei finanszírozása céljából.
Magyarországon 2010-ben a költségvetés egyensúlyának javítása érdekében különadót vetettek ki többek között a távközlési tevékenységet folytató vállalkozásokra. Az adó alapja a vállalkozások éves nettó árbevétele, mértéke pedig 500 millió forintot meg nem haladó árbevétel után 0%, az árbevétel 500 millió forintot meghaladó, de 5 milliárd forintot meg nem haladó része után 4,5%, az árbevétel 5 milliárd forintot meghaladó része után pedig 6,5%.
A Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen, mert álláspontja szerint a távközlési vállalkozásokra kivetett különadó valójában olyan igazgatási díjnak minősül, amely – az irányelv előírásaival ellentétben – nem a szabályozási és engedélyezési rendszerhez kapcsolódó költségek fedezésére, hanem a központi költségvetés bevételeinek növelésére szolgál. Ezzel összefüggésben a Bizottság úgy véli, hogy a távközlési szektorra csak a valamennyi gazdasági ágazatot egységesen érintő adók (pl. társasági adó) és az igazgatási díjak vethetőek ki, kizárólag ezen ágazatot sújtó különadó azonban nem.
Az ügyben jelenleg az írásbeli eljárás van folyamatban.
TÖRVÉNYSZÉK (korábban Elsőfokú Bíróság)
Közvetlen keresetek (ügyszám és peres felek neve, beérkezés dátuma, téma)
T-221/07 Magyarország kontra Bizottság / 2007. június 26. / Környezet és fogyasztók
Ezen ügyben Magyarország az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozó nemzeti kiosztási tervről szóló bizottsági határozatot támadja az Elsőfokú Bíróság előtt. A Bizottság ugyanis csökkentette a kibocsátási egységek nemzeti kiosztási tervében Magyarország által a 2008-2012-es időszakra javasolt széndioxid-kibocsátási határértékeket. E határértékeknek azért van fontos szerepük, mivel a tagállamok ezek keretein belül oszthatják ki a területükön működő egyes gazdasági szereplők között az említett időszakban az e gazdasági szereplők által kibocsátható széndioxid-mennyiséget. Hasonló okok miatt Bulgária, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia is beperelte a Bizottságot.
A tárgyalás 2012. december 5-én lesz.
Pannon Hőerőmű (T-352/08), AES-Tisza Erőmű (T-468/08) és Dunamenti Erőmű (T-179/09) kontra Bizottság / 2008. augusztus 25., 2008. október 21., és 2009. április 28. / Állami támogatások
A Pannon Hőerőmű, a Csepeli Áramtermelő, az AES-Tisza Erőmű, a Dunamenti Erőmű és a Budapesti Erőmű indítottak kereseteket a Törvényszék előtt a Bizottságnak a Magyarország által a hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodások keretében nyújtott állami támogatásról szóló határozata megsemmisítése érdekében. A Bizottság e határozatában megállapította, hogy az állami tulajdonú Magyar Villamos Művek és a hazai villamosenergia-termelők között kötött hosszú távú és garantált felvásárlási árat biztosító villamosenergia-vásárlási megállapodások a termelők javára a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást tartalmaznak. A Bizottság ezért elrendelte, hogy Magyarország szüntesse meg az említett állami támogatás nyújtását, és hogy a jogtalanul kifizetett támogatást fizettesse vissza a termelőkkel.
A Csepeli Áramtermelő jogutódja, az Alpiq Csepel Erőmű visszavonta a keresetét, így az e céget érintő T-370/08. sz. ügyet törölték a nyilvántartásból.
A Budapesti Erőmű ügyében 2012. február 13-án hozott ítéletében a Törvényszék megerősítette, hogy az említett erőmű és az MVM között létrejött villamosenergia-vásárlási megállapodás jogellenes állami támogatást tartalmaz.
A többi ügyben a tárgyalást később tartják.
T-411/08 Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület kontra Bizottság / 2008. szeptember 30. / Verseny
Az RTL és a Music Choice nevű angol internetes zeneszolgáltató panaszt intéztek a Bizottsághoz a Szerzői Jogvédői Társaságok Nemzetközi Szövetsége és annak nemzeti tagszövetségei által folytatott és elsősorban az EU-n belüli piac nemzeti határokon alapuló felosztásában megnyilvánuló versenykorlátozó magatartás miatt. 2008 júliusában meghozott határozatában (lásd a Bizottság sajtóközleményét) a Bizottság megállapította, hogy 24 nemzeti szerzői jogvédői társaság (köztük az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) megsértették a közösségi versenyszabályokat, mivel az a jelenlegi gyakorlatuk, amely szerint a több tagállamot érintő és szerzői joggal védett művek bemutatását is magában foglaló (interneten, kábelen vagy műholdon keresztüli) műsorszolgáltatást végző vállalkozásoknak minden egyes tagállam nemzeti szerzői jogvédő társaságától engedélyt kell kapniuk, a közös piac nemzeti határokon alapuló felosztásának tilalmába ütközik, és hátrányos mind a szerzők, mind pedig a műsorszolgáltatók számára. A Bizottság határozatában megtiltotta az érintett szerzői jogvédői társaságoknak az összehangolt versenykorlátozó magatartás folytatását, de versenybírság kiszabását nem látta szükségesnek. A Bizottság e határozatát támadta meg az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület az Elsőfokú Bíróságon, hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabályok és az EK-Szerződés megsértésére, valamint hatáskörrel való visszaélésre hivatkozva. Hasonló keresetet nyújtott be számos más EU-tagállam szerzői jogvédő szervezete is.
Az ügyben a tárgyalás 2011. október 24-én volt.
Az eljáró bírói tanács összetételének megváltozása miatt az ügyben 2012. június 27-én új tárgyalást tartottak.
A következő eljárási cselekmény az ítélethirdetés lesz (az időpont még nem ismert).
T-240/10 Magyarország kontra Bizottság / 2010. május 27. / Környezet
Az „Amflora” elnevezésű, géntechnológiával módosított burgonya egy keményítő-összetételben módosított burgonyafajta, amely műszaki alkalmazásokra (pl. papír-, fonal- vagy ragasztógyártás) optimalizált keményítőt tartalmaz. A génmódosítás következtében a burgonya génállományába egy olyan jelzőgén kerül, amely rezisztens bizonyos antibiotikumok tekintetében.
A Bizottság 2010 márciusában két határozatot hozott, amelyekben egyrészről hozzájárult a szóban forgó burgonya termesztés és ipari felhasználás céljából való forgalomba hozatalához, másrészről pedig engedélyezte az említett burgonyából előállított takarmányt, valamint az ilyen burgonyát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszereket, illetőleg takarmányt, amelyekben a kérdéses genetikailag módosított szervezet véletlenül vagy technikailag elkerülhetetlen módon, legfeljebb 0,9 %-ban jelen van.
Mivel Magyarország szerint az „Amflora” burgonya káros hatással lehet az emberek és az állatok egészségére, valamint a környezetre, ezért hazánk keresetet indított a Törvényszék előtt a Bizottság említett két határozatának megsemmisítése érdekében.
A következő eljárási cselekmény a tárgyalás lesz, melynek időpontját azonban még nem tűzték ki.
T-499/10 MOL kontra Bizottság / 2010. október 8. / Állami támogatások
A MOL és a magyar kormány 2005-ben megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a MOL által a kitermelt szénhidrogének után fizetendő bányajáradékok a MOL legtöbb magyarországi szénhidrogénmezője tekintetében 2020-ig változatlan összegűek maradnak.
A magyar bányászati törvény 2008 elején hatályba lépett módosítása a bányajáradék jelentős emeléséről rendelkezett, ami viszont az említett megállapodás által nyújtott kedvezményeket nem érintette.
2010 júniusában a Bizottság megállapította, hogy a megállapodásnak és a bányászati törvény ezt követően történt módosításának együttes hatása azt eredményezi, hogy a MOL mentesül olyan pénzügyi terhek megfizetése alól, amelyeket a versenytársaknak meg kell fizetniük, és hogy ennélfogva tisztességtelen versenyelőnyhöz jut. A brüsszeli szerv szerint az alacsonyabb összegű bányajáradék fizetésének formájában megjelenő kedvezmény az uniós joggal össze nem egyeztethető állami támogatásnak minősül, amelyet Magyarországnak vissza kell fizettetnie a kedvezményezettel.
A Bizottság határozata szerint az állami támogatás összege 2008 tekintetében 28 444,7 millió forintot és 2009 tekintetében 1 942,1 millió forintot tesz ki. 2010-et illetően az állami támogatás összegét Magyarországnak kell kiszámítania addig az időpontig, amíg abból a MOL részesülhetett.
A MOL a Bizottság határozatát megtámadta a Törvényszék előtt.
A következő eljárási cselekmény a tárgyalás lesz, melynek időpontját azonban még nem tűzték ki.
T-320/11 Magyarország kontra Bizottság / 2011. június 17. / Uniós támogatások
Magyarország az EU-hoz történő csatlakozása előtti időszakban a SAPARD program keretében évi több tízmillió euró összegű mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatást kapott. A program végrehajtását a Bizottság a magyar hatóságokra (SAPARD Hivatal) bízta, de az uniós szerv a pénzeszközök kifizetése és felhasználása tekintetében szigorú szabályokat állapított meg, többek között a magyar kifizető szerveket kötő határidők betartását érintően. E szabályok alapján Brüsszel késedelmes kifizetések esetén csökkenthette az uniós támogatás összegét. Az Unió akkor tekintett késedelmesnek egy kifizetést, ha az annak teljesítéshez szükséges dokumentumok átvétele és a kifizetés között több mint három hónap telt el.
Miután a Bizottság úgy ítélte meg, hogy Magyarország több esetben is megsértette a három hónapos határidőt, 2 535 286 EUR összeget kizárt az uniós finanszírozásból. Hazánk azonban vitatja a Bizottság azon megállapítását, hogy a három hónapos határidő számítása során azon dátumot kell kiindulási pontnak tekinteni, amikor a hatóság befogadta a kifizetés iránti kérelmet, és azon az állásponton van, hogy a határidő számítása szempontjából a kifizetéshez szükséges valamennyi dokumentum hiánytalan beérkezése számít mérvadónak. Magyarország szerint a kifizetéseknek a vitatott esetekben történt késleltetése a támogatás odaítéléséhez szükséges további nélkülözhetetlen információk beszerzéséhez és ezáltal az EU pénzügyi érdekeinek védelméhez volt szükséges.
Hazánk a Törvényszékhez fordult a Bizottsággal támadt nézeteltérésének tisztázása érdekében.
T-387/11 Nitrogénművek Zrt. kontra Bizottság / 2011. július 22. / Állami támogatások
A Veszprém megyei Péten található Nitrogénművek vállalkozás Magyarország legnagyobb műtrágyagyártója. A cég a pénzügyi válság kirobbanása után, 2008. október 18-án leállította a termelését. Két hónappal később a magyar kormány bejelentette, hogy az állam a magyarországi műtrágyagyártás folytatásának biztosítása, valamint a munkahelyek megőrzése érdekében a termelés újraindítását és a működési költségeket fedező finanszírozás nyújtása révén megmenti a Nitrogénműveket.
E finanszírozási konstrukció keretében a 100%-os állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) és a Nitrogénművek két hitelszerződést kötött, amelyekkel a péti cég összesen mintegy 88 millió euró összegű hitelhez jutott. Emellett a magyar állam kezességet vállalt e hitelek az MFB részére történő visszafizetésére.
Miután a Bizottság tudomást szerzett a Nitrogénművek megmentésére irányuló tervekről, a brüsszeli szerv vizsgálatot indított, melynek végén azt állapította meg, hogy a cég talpra állítása céljából kidolgozott finanszírozási konstrukció az uniós joggal össze nem egyeztethető állami támogatást tartalmaz. A Bizottság álláspontja szerint ugyanis a magyar cég a piacon elérhető kamatszinthez képest túl olcsón jutott a hitelekhez, ami jogosulatlan versenyelőnyhöz juttatta.
A Nitrogénművek a Bizottság határozatát megtámadta a Törvényszék előtt.
A tárgyalás 2012. november 15-én volt.
A következő eljárási cselekmény az ítélethirdetés lesz (az időpont még nem ismert).
T-346/12 Magyarország kontra Bizottság / 2012. augusztus 1. / Mezőgazdaság
Az Európai Unió pénzügyi eszközökkel ösztönzi a gyümölcs- és zöldségágazatban a termelői szervezetek létrehozását. E szervezetek létrehozásának a célja, hogy az ágazat termelői közösen összefogva csökkentsenek néhány rájuk nehezedő költségen, illetve növeljék versenyképességüket és piaci alkupozíciójukat azáltal, hogy az egyénileg megtermelt árut közösen értékesítik.
Az olyan régiókban, ahol a gyümölcs- és zöldségtermesztés jelentős mértékű, de a termelők szervezettsége alacsony, a tagállamok olyan nemzeti pénzügyi támogatást fizethetnek a termelői szervezeteknek azok megerősítése céljából, amelynek egy részét utólag az Európai Unió megtérítheti a támogatást nyújtó tagállamnak.
A jelen ügy tárgya egy elszámolási vita Magyarország és a Bizottság között a hazánk által 2009-ben a termelői szervezeteknek kifizetett nemzeti pénzügyi támogatás megtérítésével kapcsolatban. Magyarország ugyanis 1 973 478 euró megtérítését kéri, míg a Bizottság csak
1 190 927 euró kifizetésére hajlandó. A jogvita a felek között abban van, hogy a Bizottságnak a megtérítést a támogatás számára előzetesen bejelentett, becsült összege, vagy a termelői szervezetek számára ténylegesen kifizetett támogatás nagysága alapján kell teljesítenie.
Az ügyben az írásbeli eljárás van folyamatban.
