A 2012. november 5-től 9-ig, valamint a november 12-től 16-ig tartó munkaheteken többek között a bírák nyugdíjazása, a fizetett éves szabadsághoz való jog, valamint a „Tokaj” eredetmegjelölés szlovák borokon történő feltüntetése kérdéskörökkel kapcsolatos ügyek is terítékre kerülnek az Európai Bíróság munkarendjében.
A november 5-től november 9-ig tartó munkahét
Bíróság
2012. november 6., kedd
C-286/12 Bizottság kontra Magyarország – Ítélethirdetés
[Bírák nyugdíjazása – Diszkrimináció – Arányosság – A nyugdíjrendszer koherenciája]
2012. január 1-jét megelőzően hazánkban a bíráknak, az ügyészeknek és a közjegyzőknek lehetőségük volt arra, hogy az általános nyugdíjkorhatár elérése után 70 éves korukig még folytathassák tevékenységüket. 2012. január 1-jével azonban a szabályozás úgy módosult, hogy az említett foglalkozások gyakorlóinak az általános nyugdíjkorhatár, azaz a 62. életév betöltésekor megszűnik a szolgálati viszonya, tehát nyugdíjba kell menniük.
A Bizottság e változtatások miatt kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az Európai Bíróságon. A brüsszeli szerv különösen azt kifogásolja, hogy az új szabályozás bevezetését megelőző legfeljebb másfél éves átmeneti időszak rendkívül rövid, tekintettel a szolgálati viszony kötelező felső korhatárának 70 évről 62 évre történő, drasztikus csökkentésére. Továbbá a Bizottság szerint az átmeneti időszak nem koherens a Magyarországon folyamatban lévő általános nyugdíjreformra tekintettel, amely az általános nyugdíjkorhatárt a 2014-től 2022-ig terjedő nyolcéves időszakban 62 évről 65 évre fogja emelni, ami – egy mindössze kétéves időszakot követően – a szolgálati viszony kötelező felső korhatárának ismételt emelkedéséhez is vezet.
A Bizottság szerint a szabályozás hirtelen és az általános nyugdíjreformmal nem koherens megváltoztatása a most nyugdíjazott bírákat, ügyészeket és közjegyzőket az életkorukon alapuló indokolatlan hátrányos megkülönböztetéssel sújtja a szolgálatban maradó pályatársaikhoz képest. Márpedig az egyenlő bánásmódról szóló 2000/78 sz. irányelv tiltja a foglalkoztatás és a munkavégzés során az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés alkalmazását.
A Bizottság kérésének helyt adva az ügyet gyorsított eljárás keretében bírálja el a Bíróság.
C-199/11 Otis és társai – Ítélethirdetés
[Verseny – Kartell a liftek és mozgólépcsők piacain – Kártérítés]
2007 februárjában a Bizottság 992 millió euró összegű bírságot szabott ki az Otis, a KONE, a Schindler és a ThyssenKrupp cégekre a liftek és mozgólépcsők beépítésének és karbantartásának belgiumi, németországi, luxemburgi és hollandiai piacain működő kartellben való részvételük miatt.
A Bizottság hosszú éveken át lelkesen bíztatta a kartellek által megkárosított cégeket és magánszemélyeket, hogy indítsanak kártérítési keresetet a kartellben részt vevő vállalatok ellen a nemzeti bíróságok előtt. Ezúttal azonban maga kényszerült példát mutatni, mivel a Brüsszelben és Luxembourgban számos épületet birtokló uniós intézmények (köztük a Bizottság) is a kartell áldozatává váltak. Emiatt a Bizottság az Európai Unió képviseletében több mint hét millió euró összegű kártérítés megfizettetése iránt indított keresetet a liftkartell szereplői ellen.
Az ügyben eljáró belga kereskedelmi bíróság két fontos kérdést tett fel az Európai Bíróságnak. Először is azt szeretné megtudni, hogy a Bizottságnak van-e hatásköre az Európai Unió nevében keresetet indítani, másodszor pedig arra kíváncsi, hogy nem sérült-e a tisztességes eljáráshoz való jog elve azáltal, hogy Bizottság először a kartellben részt vevő cégeket szankcionáló versenyhatóságként, majd később peres félként lépett fel az ügyben.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2012. június 26.
2012. november 8., csütörtök
C-229/11 Heimann és C-230/11 Toltschin egyesített ügyek – Ítélethirdetés
[Fizetett éves szabadsághoz való jog – Csökkentett munkaidő alkalmazása a gazdasági válság miatt – A szabadság időtartamának csökkentése]
Ezen ügyekben a gazdasági válság kitörésekor csökkentett termelési ütemre átállni kényszerült cégek munkavállalóinak helyzetével kapcsolatos kérdésekre kell választ adnia a Bíróságnak. A Kaiser GmbH nevű német autóipari beszállító cég a kialakult nehéz gazdasági helyzetben csak határozott időtartamú szerződésekkel és csökkentett munkaidőben tudta továbbfoglalkoztatni számos alkalmazottját. A csökkentett munkaidő szélsőséges esetben azt is jelenthette, hogy a munkavállaló munkájára egyáltalán nem tartottak igényt, ami azzal járt, hogy a munkáltatójától fizetést sem kapott, hanem ehelyett a munkaügyi központ által folyósított, a „nullás munkarend” esetén járó juttatásra volt jogosult.
A Kaiser GmbH két, ilyen „nullás munkarendben” dolgozó egykori munkavállalója azzal a kéréssel fordult a céghez, hogy az fizesse meg a számukra a 2009-ben és 2010-ben a helyzet jellegéből adódóan kivenni nem tudott szabadságuk pénzbeli ellenértékét. Igényüket az uniós jogra alapítják, amely előírja, hogy minden munkavállalót legalább négy hét időtartamú fizetett éves szabadság illet meg, amelyet a munkaviszony befejezésekor szükség esetén pénzben kell megváltani.
Az ügyekben eljáró német munkaügyi bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az uniós jog megengedi-e, hogy a nehéz gazdasági helyzetben bevezetett csökkentett munkaidő alkalmazása esetén a cégek a fizetett éves szabadság időtartamát a munkaidő csökkenésével arányosan csökkentsék.
Törvényszék
2012. november 8., csütörtök
T-194/10 Magyarország kontra Bizottság – Ítélethirdetés
[A Tokaji borvidék Szlovákiába átnyúló része elnevezésének módosítása – A „Tokaj” eredetmegjelölés szlovák borokon történő feltüntetése – Fogyasztók megtévesztése]
Egy 2004-ben megkötött magyar-szlovák egyezményben az aláírók kinyilvánították, hogy a Tokaji borvidék e két ország területén fekszik, és egy egységes, határon átnyúló borvidéket képez, amelynek Magyarországra eső részének elnevezése „Tokaji borvidék”, Szlovákia területére eső részének elnevezése pedig „Tokajská vinohradnícka oblasť” (ami magyarra fordítva szintén Tokaji borvidéket jelent).
Az egyezményben a felek abban maradtak, hogy rövid időn belül megállapodnak a határon átnyúló borvidéken alkalmazandó egységes termelési és ellenőrzési feltételekben, illetve a borvidék Szlovákiára eső részének területi lehatárolásában, amely rész területe legfeljebb 565,2 hektár. E kérdések azonban azóta is vita tárgyát képezik a két ország között. Egységes szabályozás hiányában Magyarország jelenleg a magyar-szlovák határ két oldalán fekvő bortermelő területet két külön borvidéknek tekinti annak megakadályozása végett, hogy a magyar követelményrendszer alapján előállított, „Tokaj” eredetmegjelöléssel ellátott borok hírnevéből olyan borok is részesülhessenek, amelyek előállítása során a vonatkozó követelmények nem teljesülnek.
Mindennek ellenére Szlovákiának az egyezményben foglalt jogosultsága a Tokaji borvidékre utaló eredetmegjelölés használatára az uniós jogszabályokban is rögzítésre került. Ennek megfelelően a Bizottság által összeállított és a borra vonatkozó eredetmegjelöléseket tartalmazó elektronikus (E-Bacchus) nyilvántartásba Szlovákia tekintetében oltalom alatt álló eredetmegjelölésként (OEM) bejegyzésre került a „Tokajská vinohradnícka oblasť” kifejezés. Magyar részről a nyilvántartásban a „Tokaj” elnevezés szerepel.
A Bizottság időközben Szlovákia vonatkozásában úgy módosította az E-Bacchus nyilvántartás tartalmát, hogy a „Tokajská vinohradnícka oblasť” OEM-et a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” OEM-re változtatta. Magyarország szerint a „Tokaj” elnevezést tartalmazó eredetmegjelölés, illetve a palackokon erre utaló címke azt a feltételezést ébresztheti a fogyasztókban, hogy a Szlovákiában előállított, de nem a Magyarországon érvényes követelményrendszer alapján készült bor a hazánk számára védett „Tokaj” eredetmegjelölést viselő borral azonos.
Mivel Magyarország szerint a Bizottság a szlovák OEM módosításával megsértette az uniós jogot (konkrétan az OEM-ek bejegyzési eljárását szabályozó rendeleteket, illetve a jogbiztonság és a jóhiszemű együttműködés elvét), ezért a Törvényszékhez fordult a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” bejegyzés megsemmisítése érdekében.
A november 12-től november 16-ig tartó munkahét
Bíróság
2012. november 15., csütörtök
C-180/11 Bericap – Ítélethirdetés
[Használati minta oltalom megsemmisítése iránti kérelem újdonság és feltalálói lépés hiánya miatt – Bizonyítási kérdések]
A használati minta oltalom általában a szabadalomnál egyszerűbb, kisebb jelentőségű műszaki megoldások védelmére szolgál és a szabadalomnál egyszerűbb és gyorsabb eljárással lehet megszerezni.
A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) még a 90-es évek elején adott meg egy cég javára egy használati minta oltalmat, amelynek egy másik vállalkozás később a megsemmisítését kérte újdonság és feltalálói lépés hiányára hivatkozva. A megsemmisítés iránti kérelmet az MSZH és a magyar bíróságok elutasították. 2007 januárjában azonban ismét kérték az MSZH-tól a használati minta oltalom megsemmisítését. A hivatal az újabb megsemmisítés iránti kérelmet is elutasította, és eljárása során figyelmen kívül hagyta azokat a dokumentumokat (szabadalmi leírásokat), amelyek a korábbi eljárás során hozott döntés alapjául szolgáltak.
Az MSZH határozatának megváltoztatására irányuló kereset tárgyában eljáró magyar bíróságok között nézeteltérés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy az új eljárás során figyelembe vehetők-e a korábbi eljárást lezáró határozat alapjául szolgáló dokumentumok. Mivel a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének kérdését uniós szintén is szabályozták, ezért az ügyben eljáró Fővárosi Bíróság az Európai Bíróságtól várja annak eldöntését, hogy az említett dokumentumok az új eljárásban is figyelembe vehetőek-e.
Törvényszék
2012. november 15., csütörtök
T-387/11 Péti Nitrogénművek kontra Bizottság – Tárgyalás
[Vegyipar – Gazdasági válság – Állami támogatások]
A Veszprém megyei Péten található Nitrogénművek vállalkozás Magyarország legnagyobb műtrágyagyártója. A cég a pénzügyi válság kirobbanása után, 2008. október 18-án leállította a termelését. Két hónappal később a magyar kormány bejelentette, hogy az állam a magyarországi műtrágyagyártás folytatásának biztosítása, valamint a munkahelyek megőrzése érdekében a termelés újraindítását és a működési költségeket fedező finanszírozás nyújtása révén megmenti a Nitrogénműveket.
E finanszírozási konstrukció keretében a 100%-os állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) és a Nitrogénművek két hitelszerződést kötött, amelyekkel a péti cég összesen mintegy 88 millió euró összegű hitelhez jutott. Emellett a magyar állam kezességet vállalt e hitelek az MFB részére történő visszafizetésére.
Miután a Bizottság tudomást szerzett a Nitrogénművek megmentésére irányuló tervekről, a brüsszeli szerv vizsgálatot indított, melynek végén azt állapította meg, hogy a cég talpra állítása céljából kidolgozott finanszírozási konstrukció az uniós joggal össze nem egyeztethető állami támogatást tartalmaz. A Bizottság álláspontja szerint ugyanis a magyar cég a piacon elérhető kamatszinthez képest túl olcsón jutott a hitelekhez, ami jogosulatlan versenyelőnyhöz juttatta.
A Nitrogénművek a Bizottság határozatát megtámadta a Törvényszék előtt.
