A Schengen-övezet létrejötte óta az uniós határok védelme már nem tagállami ügy – hangsúlyozta a BruxInfónak adott interjújában a belügyekért felelős uniós biztos. Cecilia Malmström tavaly őszi schengeni reformjavaslatát alaposan kivesézték nyáron a tagországok, ő mégis lát esélyt a megállapodásra. A politikus Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról és a szerb-magyar határszakasz szerinte növekvő problémáiról is beszélt az interjúban.
Az Európai Parlament júliusi plenáris ülésén Ön azt mondta, jó is, hogy az EP levette az ülés napirendjéről a szavazást a Schengen-reformról, így ugyanis a tagállamoknak nyáron lesz idejük átgondolni az álláspontjukat. Ön szerint átgondolták?
Júniusban és júliusban elég feszült volt a hangulat, a reformról szóló európai parlamenti vita érzelmektől sem volt mentes. Az Európai Parlament és a Tanács pozíciója nagyon távol volt egymástól, utóbbi lényegében el is utasította a Bizottság reformjavaslatát. Most eltelt egy kis idő, mindenki egy picit lenyugodott. Mindenki erős Schengent akar, hogy működőképes legyen, hogy meglegyen a tagállamok közötti bizalom, és hogy tényleg mindenki profitálhasson ebből a fantasztikus dologból, tudniillik, hogy útlevél-ellenőrzés nélkül utazhatunk a kontinensen. Az is igaz ugyanakkor, hogy vannak biztonsági aggályok. Informálisan próbáltunk puhatolózni arról, hogyan gondolkodnak most a tagországok, a ciprusi elnökség két hete rendezte meg az első trialógust (informális intézményközi egyeztetést – a szerk.), ami elég rövid volt.
Ezen az egyeztetésen látott-e valamilyen elmozdulást a tagállamok álláspontjában?
Ez még nem derült ki. Amit egyelőre láttunk az az, hogy a tagországok hajlandók egyáltalán leülni velünk és az EP-vel tárgyalni. Ez fontos, mindenkinek kompromisszumkésznek kell lennie, de azt még nem tudjuk, hogy ez milyen kompromisszum lesz. Sok minden van még, amiben nem értünk egyet, ilyen például a jogalap kérdése. Egyelőre azonban üljünk le, és nézzük meg, kinek mi a legfontosabb és hogyan állunk. Áttörésről még nem számolhatok be.
Nem volt túl kedvező fogadtatása a tagállamok részéről tavaly ősszel a schengeni szabályok módosításáról szóló javaslatának. Többségük túl ambiciózusnak ítélte, és a jelentős hatáskör-átrendezésről úgy vélte, hogy ez a tagállami szuverenitás durva megsértése lenne. Milyen érveket hozna fel ezzel szemben?
Soha nem vontam kétségbe, hogy a tagállamoknak kizárólagos joguk van a határaik ellenőrzésére. Éppen ezért kell a végső döntést nekik meghozniuk. De azt se felejtsék el, hogy ma az Európai Unióban a határok közösek. Ha valaki hoz egy határvédelmi döntést, annak az egész közösségre hatása lesz: a személyek és az áruk szabad áramlása akadályokba fog ütközni, ezért ez igenis egy európai ügy. Ezért mondjuk azt, hogy ha tényleg újra akarjuk építeni a bizalmat, akkor egy uniós alapú határvédelmi mechnizmusra van szükség. Tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor meg kell hozni ilyen döntéseket, például ideiglenesen le kell zárni egy határszakaszt. De ezeket a döntéseket közösen, a tagállamoknak együtt kell meghozniuk, méghozzá független helyzetértékelés alapján, utóbbit végezné a Bizottság. Bizalom kell, enélkül nem megy.
Nem tartja indokoltnak, hogy a tagállamok nemzetbiztonsági okokból nem szívesen engedik ki a kezükből a határaik megnyitásáról és lezárásáról szóló döntéseket, hiszen végsősoron ezek az ő határaik?
Igen, de ezt a kizárólagos jogot bizonyos szempontból már a Schengen-csatlakozással feladták. Erről szól a rendszer. A tagállamoknak joguk van most is ellenőrizni a határaikat, csak nem rendszeresen, mint korábban. Egy tagállam nem zárhatja le csak úgy a határait. Indokolt esetben, például terrortámadás esetén persze megteheti, de egyébként nem, ennek ugyanis súlyos következményei lehetnek a belső piacra. Korábban megállapodtunk a határok nélküli Európában, tehát ez nem kizárólag tagállami kérdés. Ne felejtsük el továbbá azt sem, hogy maga az Európai Tanács kérte a Bizottságtól egy uniós határvédelmi mechanizmus létrehozását.
A tagállamok által júniusban elfogadott első körös megállapodás szinte köszönő viszonyban sincs a Bizottság eredeti javaslatával…
Ez nem egészen igaz. A tagországok elfogadtak sok mindent, a legnagyobb vita a csomag jogi alapja kapcsán kerekedett. Mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy az EP is részt vehessen a jogszabály-alkotásban, ezt viszont a tagállamok egyértelműen elutasították. Tehát sok mindent elfogadtak, néhány dolgot tényleg nem, de szerintem ezekre is találunk majd megoldást. A ciprusi elnökség kezében vagyunk, nekik kell kompromisszumot találniuk a tagállamok között. A Bizottságnak viszont most a két társjogalkotó, az EP és a Tanács között kell helyet foglalnia, és segítenie a folyamatot.
Gondolja, ha 2010 elején már hatályban lettek volna az Ön által javasolt Schengen-szabályok, meg lehetett volna akadályozni a francia-olasz határvitát, a dán vámellenőrzést, és minden olyan tagországi intézkedést, ami akadályozta a személyek és áruk szabad áramlását?
Erre nehéz válaszolni. Vannak területek, amiket bizalom nélkül nem lehet teljes mértékben szabályozni, van, ahol csak úgynevezett puha erőt lehet alkalmazni. Ilyenkor iránymutatásokat adunk ki, de a lényeg az, hogy ebben a folyamatban a Bizottság szeretne vezető szerepet játszani, mert csak a testület tudja objektíven, függetlenül ellenőrizni a tagállami teljesítményeket. De Brüsszel ebbe bevonja a tagállami szakértőket és az uniós ügynökségeket is. De csak ismételni tudom magam, minden a bizalomról szól. Tisztában vagyok ugyanakkor azzal, hogy a határvédelem, a bűnüldözés sokszor komoly belpolitikai viták elsőszámú témája is, és nem hagyhatjuk, hogy a Schengen-övezet reformja ilyen viták túszává váljon.
Románia és Bulgária Schengen-csatlakozása
A szeptember közepi holland választások eredményéből úgy tűnik, hogy vélhetőleg nem lesz tagja a kormánykoalíciónak a nacionalista PVV, amely eddig közvetve akadályozta Románia és Bulgária Schengen-csatlakozását. Ezzel el is hárult minden akadály az övezet bővítése elől?
Ezt még korai lenne megmondani, hiszen erről a tagállamoknak kell szavazniuk egyhangúlag. Az Európai Bizottság felmérte, hogy a két ország megfelel-e a schengeni tagság feltételeinek, és ez alapján már javaslatot is tettünk arra, hogy a tagországok fogadják be Bukarestet és Szófiát, hiszen teljesítik az előírásokat. Néhány ország jelezte, hogy még nem áll készen arra, hogy támogassa a csatlakozást. Említette Hollandiát, ahol még nem alakult meg a kormány. Hágában egyébként nemcsak az említett pártról van szó, hanem arról is, hogy a holland parlamentnek nagyon komoly jogosítványai vannak uniós ügyekben. Tehát most nemcsak a kormány, hanem a parlament megalakulását is meg kell várni.
A jelek szerint a nyári romániai események sem feltétlenül járultak hozzá Románia mielőbbi Schengen-csatlakozásához, noha ezeknek jogilag semmi közük a Schengen-feltételek teljesítéséhez.
Így gondoljuk mi is, és ez a Bizottság álláspontja. Ezt a két ügyet külön kellene kezelni, de a politikai vita úgy alakult, hogy többen is összekapcsolták az igazságügyi és a korrupcióellenes intézkedéseket a schengeni feltételekkel. Megint csak a bizalmat tudom említeni. A tagországoknak meg kellene bízniuk Romániában és Bulgáriában.
Miért kell megbízniuk, ha egyszer úgy érzik, hogy nem alkalmasak még?
Nem alkalmazhatunk kettős mércét. Az alapszerződés előírja, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük azoknak a tagállamoknak, amelyek csatlakozni akarnak a Schengen-övezethez. Románia és Bulgária ezeket a feltételeket teljesíti. Mi javasoltuk is a tagállamoknak, hogy szavazzák meg a felvételüket, de a Bizottságnak ebben nincs több szava. A döntést a tagországoknak kell meghozniuk, méghozzá egyhangúlag.
A görögök miatt várnak a románok és a bolgárok
Nem fél attól, hogy a román és a bolgár schengeni csatlakozás újabb bevándorlási problémákat hoz majd az EU-ra?
Mire gondol?
Diplomaták szerint nem is a román és a bolgár igazságügyi problémák okozzák a fő gondot, hanem az, hogy a két állam csatlakozásával megteremtődik a közvetlen közúti összeköttetés a tagállamok és a most még egyfajta „szigetként” elkülönülő Görögország között, és így a Görögországba érkező menekültek közvetlenül, határellenőrzés nélkül eljuthatnak Nyugat-Európába.
Nem tagadom, hogy a csatlakozásukkal Románia és Bulgária valóban egy megnövekedett migrációs nyomás alá kerülne. Bukarest és Szófia egyébként nagyon fejlett műszaki határvédelmi rendszert üzemeltet, ezzel párhuzamosan pedig a Bizottság masszívan támogatja szinte minden eszközzel Görögországot annak érdekében, hogy hatékonyabban tudja őrizni a külső határokat. A görögök is óriási nyomás alatt vannak. Nemcsak a gazdasági helyzetre gondolok, hanem arra is, hogy földrajzi okokból rengetek bevándorló érkezik a görög szigetekre, és így az EU-ba, ráadásul Athén nem is működtet megfelelő menekültügyi rendszert. Pénzzel, szakértőkkel, tanácsokkal is próbálunk nekik segíteni, a források kapcsán viszont gondjaik vannak, hiszen megfelelő állami hozzájárulás nélkül nehezen tudják ezeket a pénzeket lehívni.
Javult valamit a helyzet?
Igen, azt kell, hogy mondjam, hogy javult. Még rengeteg tennivaló van, és az állapotok még mindig rosszak, de igazságosnak kell lennünk Görögországgal: dolgoznak, próbálkoznak, és ha minimálisan is, de javult a helyzet. Épül a menekültügyi rendszer is, de a befogadóállomásokon uralkodó állapotok katasztrofálisak.
Miért vannak egyáltalán ezek a problémák? A gazdasági helyzet okozta ezeket, vagy történelmi okai vannak?
Történelmi okai vannak elsősorban. Görögország mindig is olyan ország volt, mely inkább küldött bevándorlókat (főleg görögöket) Európába, mintsem befogadott volna külföldieket. Az én országomba, Svédországba például az 1960-as években rengeteg görög érkezett, de sokan vannak Németországban és Franciaországban is. Néhány évvel ezelőtt viszont változott a helyzet: a görögök maradtak inkább az országukban, viszont egyre több bevándorlót kezdtek fogadni. A határvédelmük azonban erre nem volt felkészülve, így a görög-török határszakasz lett a leggyengébb láncszem az európai uniós külső határokon. Most pakisztáni, indiai, észak-afrikai bevándorlók tízezrei tartózkodnak Görögországban, akik szívesen továbbállnának Nyugat felé.
Visszatérve a román-bolgár ügyre: ha tehát a két ország csatlakozna a Schengen-övezethez, valós veszély lenne, hogy Görögországból megindulnának ezek a bevándorlók Nyugat-Európába?
Ez már most is egy érzékelhető tendencia.
De a schengeni csatlakozással könnyebb dolguk lenne, hiszen Görögországból közvetlenül átléphetnének Bulgáriába határellenőrzés nélkül, onnan pedig szabad az út Románián és Magyarországon keresztül a kontinensre.
Igen, ez így van, de nemcsak ezen az útvonalon. Sok ilyen bevándorló érkezik a Schengen-zónába például a szerb-magyar határon át is. Ettől függetlenül igaza van, Románia és Bulgária csatlakozása megkönnyítené a harmadik országokból Görögországba érkező bevándorlóknak, hogy eljussanak Nyugat-Európába. Ez kétség kívül része most a Schengen-vitának. Higgye el, segíteni próbálunk Görögországnak minden eszközzel, de a végső felelősség az övék, nekik is tenniük kell.
“Nőttek a gondok a szerb-magyar határon”
Említette a szerb-magyar határszakaszt. Németországban és Ausztriában is többszáz illegális bevándorlót fogtak el tavaly, akikről kiderült, hogy embercsempészek segítették őket az EU-ba Röszkénél és Tompánál. Az elmúlt 12 hónapban hogyan változott a helyzet?
Úgy tűnik, hogy az uniós és tagállami segítség ellenére a probléma nem javult, sőt, egyre rosszabb a helyzet. Tudjuk, hogy nagy a nyomás Magyarországon, főként Szerbia miatt. A magyar-szerb határszakaszon szinte külön iparágként működik az embercsempészet. Ausztria, Magyarország és Szerbia közösen próbál meg úrrá lenni a helyzeten, sőt, az EU határőrizeti ügynökségének (Frontex) szakértői is a helyszínen vannak.
Mi okozza a legfőbb gondot?
A probléma nagyon összetett: a lopott autók és a hamis útiokmányok okozzák a legtöbb fejtörést. Ennek megállítására képezni kell a vámosokat, műszaki segítséget kell nyújtani a térségben, a Frontexnek pedig nagy tapasztalata van a hamis iratok kiszűrésével kapcsolatos módszerekben, így az ügynökség ebben is segíteni tud. Egyébként ebben a műveletben 10 tagállam is segítséget nyújt a déli embercsempészet megállításában.
A magyar határőrök felkészültségével is van baj?
Az emberi tényező csak a probléma egyik része. Sok oka van annak, hogy nő az illegális bevándorlók száma a határszakaszon. A magyar határőrök képzése csak az egyik elem. Komoly gondok vannak Szerbiában is: korrupcióellenes harc, a határaikon tapasztalt szakmaiatlanságok, és a dokumentum-ellenőrző technológiák nem megfelelő fejlettsége. A harmadik fő ok pedig az, hogy mindennek a gyökere ugye Görögország, hiszen elsősorban innen érkeznek a bevándorlók (erre a kérdésre a következő napokban külön is kitérünk majd – a szerk.).
Jó esély van a menekültügyi rendszer idei kiépítésére
Célegyenesbe fordult a Közös Európai Menekültügyi Rendszer kiépítése. Korábban többször felhívta a figyelmet, hogy ennek legnagyobb akadálya a szolidaritás hiánya, hiszen az EU-hoz intézett menekültügyi kérelmek túlnyomó részét mindössze néhány országban igénylik. Mi ennek az oka?
Elsősorban az, hogy rendkívül eltérő az uniós tagállamok felkészültsége a menekültek fogadásával összefüggésben. Eltérő határidők vannak, óriási a különbség a befogadóállomások állapotában, és értelemszerűen más kilátásai vannak a menekülteknek az egyik tagállamban, mint egy másikban. Éppen ezek egységesítését jelentené a Közös Európai Menekültügyi Rendszer, amelynek a jogszabályi tárgyalásai valóban finisben vannak. Más okok is léteznek: például itt van most a szíriai válság, de ne gondolják, hogy szíriaiak tömegével érkeznek az EU-ba, inkább a szomszédos országokba mennek. Akik mégis jönnek, azok olyan országokba jönnek, ahol nagyobb szíriai kisebbség él, ilyen Németország és Svédország. De a rendszer lényege az, hogy mindenkinek kellene tudnia fogadni a menekülteket.
De mit vár a tagállamoktól?
Azt, hogy alakítsanak ki egységes feltételeket annak érdekében, hogy egy menekült ugyanolyan elbánásban részesülhessen például Magyarországon vagy Észtországban, mint egy olyan államban, amely több menekültet fogad, és fejlettebb ellátórendszere van. Ezek a tagországok úgy is lehetnének szolidárisabbak, hogy egy már befogadott menekült letelepedésében nyújtanak segítséget.
Gondolja, hogy ha a szabályok egységesek lesznek, akkor kiegyensúlyozott lesz a menedékkérők eloszlása is?
Egy kicsit talán igen. Nem fog kiegyenlítődni automatikusan, de csökkentheti az egyes tagországokra nehezedő terhet. A menekültek ugyanis elsősorban azokba az országokba mennek, ahol sok honfitársuk él, őket nem nagyon érdeklik az egységes szabályok. Ebből a szempontból az északi országok és Németország mindig is sokkal vonzóbb lesz a többieknél. Nagy a nyomás Nagy-Britannián is, ott elsősorban az angol nyelv miatt; Olaszországba Észak-Afrikából, Franciaországba az egykori gyarmatokról érkeznek sokan, tehát teljesen egységes sosem lesz a rendszer. Viszont ha a szabályok egységesek, akkor az elvi lehetőség meglesz arra, hogy a többiek is fogadjanak nagyobb számban menekülteket, és főként, segítsenek a letelepítésükben.
Az Európai Tanács 2012-t határozta meg a közös rendszer kiépítésének határidejeként. Hogy haladnak?
A jogszabályalkotás terén jól. Azt kell, hogy mondjam, hogy jó esély van arra, hogy még idén pont kerüljön az utolsó, az eljárások szabályait lefektető jogszabály végére is. Nem kizárt, hogy átcsúszunk a következő évre, de alapvetően kész lesz a rendszer még idén. Ami az önkéntes szolidaritást illeti, tehát azt, hogy egy tagállam a szabályoktól függetlenül felajánlja a segítségét a menekültekkel kapcsolatos nyomás enyhítésére, nos ott semmilyen előrelépést nem látok.
