Nem egyértelmű a jogszabály, nem igazodnak el benne az állampolgárok – az ombudsman a lakcímnyilvántartással kapcsolatos vizsgálati jelentésében a jogbiztonságot hiányolja.
A településre bejelentett hajléktalanok pedig nem jelentkezhetnek be ennél közelebbi tartózkodási helyre, mert ezt a ma hatályos jogszabály nem teszi lehetővé és így eleshetnek több jog és támogatás igénybe vételétől. Az alapvető jogok biztosa a lakcímnyilvántartás rendszerének felülvizsgálatát kérte a közigazgatási és igazságügyi minisztertől.
Rengeteg panaszt kapott Szabó Máté olyan emberektől, akik nem tudtak a nyilvántartás szerinti lakóhelyet létesíteni. Többen arra panaszkodtak, hogy a szállásadójuk nem járul hozzá a bejelentkezéshez, de volt, aki azt sérelmezte, hogy rendszeresen kap ismeretlen embereknek címzett leveleket.
Az ombudsman vizsgálatában rámutatott, hogy a panaszok hátterében részben a 2009-ben módosított társadalombiztosítási törvény rendelkezése áll. Ez azt írta elő, hogy legalább egy éven keresztül a lakcímnyilvántartásról szóló törvény szerinti bejelentett lakóhellyel kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki belföldinek minősüljön és ezáltal ingyenes egészségügyi ellátást vehessen igénybe. Ettől függ még több más lehetőség és kötelezettség, közöttük az is, hogy melyik kórházhoz tartozik, a gyermeke hova járhat iskolába, kell-e helyi adókat fizetnie. A lakcímnyilvántartás ellenőrzése során kiderült, hogy több mint 39 ezer, Magyarországon élő polgár lakóhellyel nem, csak tartózkodási hellyel rendelkezett. Ezeket a személyeket a települési önkormányzatok jegyzői lakcímrendezésre szólították fel.
A közhiedelemmel ellentétben a lakcímnyilvántartásról szóló törvény nem állandó és ideiglenes lakhely, hanem lakóhely és tartózkodási hely között tesz különbséget. Az a hely, ahol a polgár életvitelszerűen él – függetlenül attól, hogy saját tulajdonú, vagy bérelt ingatlanról van szó – lakóhelynek minősül és akként is kell bejelenteni az okmányirodában. Abban az esetben pedig, ha valaki a lakóhelye mellett három hónapot meghaladóan más helyen is él – például a munkája miatt -, oda is be kell jelentkezni, tartózkodási helyként jelölve meg az adott címet. Mind a jegyzők, mind pedig a polgárok részéről téves magatartás volt az, amikor a bérleményt nem lakóhelynek, hanem tartózkodási helynek jelölték meg, lakóhelyet pedig nem jelöltek meg a nyilvántartásban, a tartózkodási hely ugyanis csak kiegészítő jellegű.
Téves a szállásadók magatartása is, akik megakadályozzák a bejelentkezést. Általános tapasztalatok szerint sok lakástulajdonos azért nem járul hozzá bérlőjének a lakásba való bejelentkezéséhez, mert attól tart, hogy emiatt a későbbiekben nem fogja tudni őt onnan eltávolítani. A kettő között azonban nincs összefüggés – hangsúlyozza az ombudsman, a lakcímbejelentés ténye ugyanis önmagában a lakás használatához fűződő, valamint egyéb vagyoni jogot nem keletkeztet, és nem szüntet meg. E jogokat ugyanis nem a lakcímbejelentés, hanem valamely más jogviszony például lakásbérlet keletkezteti.
Külön problémát jelent a látszólag egyértelmű fogalmak tisztázatlansága is. Nem határozza meg például a jogszabály, mely kritériumok alapján állapítható meg, hogy a polgár valóban az adott lakásban él-e, az valóban életvitelszerűen szolgál-e otthonául. A jogszabályi rendelkezések hiányosságai miatt a bejelentkezés ellenőrzésének sincs országosan egyező gyakorlata. Az ombudsman jelentésében a jogbiztonság sérelmét állapította meg, és felkérte a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy vizsgálja felül a lakcímnyilvántartás rendszerét.
Ugyancsak problémás azoknak a hajléktalanoknak a lakcímbejelentése, akik ideiglenes szálláshellyel sem rendelkeznek. Nekik a települési szintű lakcím jogintézménye szolgál, azaz azt a települést jegyzik be lakóhelyükként, ahol az érintettek szokásosan tartózkodnak és a település neve mellé a lakcímkártyában a „lakcím nélküli” bejegyzés kerül. A jogszabályi rendelkezésekből adódóan azonban nincs arra lehetőség, hogy településszintű lakóhellyel rendelkező hajléktalan tartózkodási helyet létesítsen. Egy korábbi panaszügyben például azt vetették fel, hogy ilyen tartózkodási hely hiányában a hajléktalan elesik a választójogtól, a társadalombiztosítástól, a segélyektől.
A Kriminológiai Társaság pénteki rendezvényén egyébként erről, a közterületen élő emberek sorsával kapcsolatos vizsgálatokról, valamint a hajléktalanokkal kapcsolatos rendészeti módszerekről tart félnapos szimpóziumot munkatársaival az alapvető jogok biztosa.
