A nagy port kavaró ACTA, vagyis a Hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (Anti-counterfeiting Trade Agreement) egy olyan nemzetközi egyezmény, melynek célja a szellemitulajdon-jogok hatékony védelme, megsértésük – különösen a védjegyhamisítás és a szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogokat érintő kalózkodás – esetén a csatlakozó felek illetékes hatóságainak együttműködése, a rendelkezésükre álló információk megosztása.
2012. január 26-én Magyarország, huszonegy uniós tagállammal és az Európai Unióval együtt aláírta a megállapodást.
A még nem is hatályos, a magyar Országgyűlés ratifikálására váró megállapodást világszerte heves tiltakozások övezték: először 2012. január 19-én, az ACTA aláírásának bejelentése után Lengyelországban vonultak az utcákra civil tüntetők, transzparensekkel, maszkokban, majd február 11-én Magyarországon is demonstrációt tartottak, megálljt követelve.
Az ACTA hat fejezetből, negyvenöt cikkből áll. A „Bevezető rendelkezések és általános fogalommeghatározások” (I. fejezet) között kiemelik, hogy a rendelkezések nem érintik a felek között fennálló egyéb megállapodásokban foglalt kötelezettségeket; s saját jogrendszerükben szélesebb körben is szabályozhatják a szellemitulajdon-jogok érvényesülését, az egyezménnyel összhangban. Majd az adatok bizalmas kezelésével és az adatszolgáltatással leszögezik, hogy a feleknek nem kell olyan információkat szolgáltatniuk, melyek közlése ellentétes a jogszabályaikkal, vagy akadályozná a bűnüldözést, ellentétes volna a közérdekkel, vagy sértené egyes vállalatok jogos kereskedelmi értékeit.
A fogalmak közül kiemelendő a „hamisított védjeggyel ellátott áru”, illetve „szerzői jogot sértő kalóztermék”. Előbbi alatt olyan árukat – beleértve csomagolásukat is – értünk, melyek engedély nélkül olyan védjeggyel vannak ellátva, mely megegyezik az ilyen árukra érvényesen bejegyzett védjeggyel, vagy amely lényeges jellemzőit tekintve nem különböztethető meg az ilyen védjegytől és amely az adott ország joga alapján sérti az érintett védjegyjogosult jogait; utóbbi pedig azokat a másolatokat jelenti, melyek az előállító országban a jogosult vagy az általa feljogosított személy engedélye nélkül készültek, és amelyeket olyan termékből állítottak elő, amelynek sokszorosítása sérti az ország szerinti szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogokat.
A második nagyobb tartalmi egység „A szellemitulajdon-jogok érvényesítésének jogi kereteit” (II. fejezet) határozza meg, a hatékony fellépést szem előtt tartva, a tisztességesség és méltányosság elveinek betartása, s valamennyi személy jogainak megfelelő védelme mellett. A polgári jogi jogérvényesítés talaján lehetőség lesz az eltiltásra: a jogsértéstől való tartózkodásra kötelezésre, illetve bizonyos esetekben ez puszta díjigényre is korlátozható (8. cikk). Másik megoldás a kártérítés, mely összegének meghatározása igen jelentős feladatot jelent a bíróságok számára a szellemi alkotások területén, ezért a megállapodás kiemeli, hogy legalább a szerzői jogi védelem, a szerzői joghoz kapcsolódó jogok védelme alatt álló művekkel, hangfelvételekkel és előadásokkal kapcsolatos jogsértések, valamint a védjegyhamisítás tekintetében olyan rendszert kell létrehozni és fenntartani, mellyel egy előre meghatározott összegű kártérítés, és/vagy a jogsértéssel a jogosultnak okozott sérelemért való kárpótlásra alkalmas kártérítési összeg meghatározására szolgáló vélelmek, és/vagy egy kiegészítő kártérítés megállapítását lehetővé teszi. (Jelenleg ezt a kérdést a magyar jog az általános kártérítéssel megoldja.)
„A határokon alkalmazandó intézkedések” egy hétköznapi turista számára mindenképpen megnyugtatóak, hiszen ki lehet zárni a szakasz hatálya alól az utasforgalomban, a személyi poggyászban nem kereskedelmi céllal behozott kis mennyiségű árukat, s ennél még közhangulat fokozóbb az egyezmény „Büntetőjogi jogérvényesítése” szándékos és kereskedelmi mértékű védjegyhamisítás és szerzői, vagy ahhoz kapcsolódó jogokat érintő kalózkodás esetén. De a részletszabályokba való bocsátkozás esetén elmondható: a hatályos büntetőjogi szabályozás szigorúbb, s pusztán fogyasztói cselekményekre nem alkalmazható, így az interneten keringő negatív utópia nem áll valós alapokon.
Ehhez kapcsolódik „A szellemitulajdon-jogok érvényesítése a digitális környezetben”, melyben gyors és eredményes megelőzését kívánják a jogsértéseknek, illetve visszatartó erőt akarnak jelenteni, tiszteletben tartva a szólásszabadság, a méltányos eljárás és a magánszféra védelmének alapelveit. Pont azokat, melyek megsértése miatt a tiltakozások folytak tiltakoztak. S ezen túl igazából konkrétumokról nem is igen lehet beszélni.
A legtöbb kérdés eldöntésére az adott ország nemzeti joga lesz irányadó, így például hazánk esetében ez nem sok változást jelent. Ami igazán kérdéses: lesz-e valójában változás, s sikerül-e a XXI. század globalitásában, korlátlanságában valamilyen határt szabni. Lehet-e egyáltalán egy, az egész világ számára elfogadható, a világhálóra vonatkozó szabályozást megalkotni. Hiszen az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió, s annak tagállamai számára is egyaránt fontos a szólásszabadság, de más tartalommal lehet ezt megtölteni itt és a tengerentúlon is.
Habár megkésve, de a társadalmi egyeztetések, szakmai fórumok zajlanak a 2006 óta formálódó ACTA körül, melyet jelenleg még az Európai Bíróság is vizsgál. Remélhetőleg, ők nem öltenek Guy Fawkes maszkokat.
