Milyen szabálysértést valósít meg az a személy, aki úgy vesz részt a közúti közlekedésben gépi meghajtású járművével, hogy járművezetői engedélyének érvényességi ideje lejárt?
Lejárt a jogosítványa, Uram… Amikor ez elhangzik, a járművezető azt már biztosan tudja, hogy semmi jóra nem számíthat. A jelenleg forgalomban lévő, plasztikkártya formátumú járművezetői engedély mindazonáltal kétféle érvényességi idővel is rendelkezik, és egyáltalán nem mindegy, hogy melyik érvényességi idő járt le. Jelen cikkben nem az okmány (személyazonosításra szolgáló és személyi adatokat tanúsító) érvényességi idejével, hanem a járművezetési jogosultságot tanúsító – orvosi alkalmassági vizsgálattól függő – érvényességi idejével kapcsolatos jogértelmezési kérdésekről lesz szó.
A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet, vagyis a KRESZ 4. § (1) bekezdésének a) pontja alapján járművet az vezethet, aki a jármű vezetésére jogszabályban meghatározott, érvényes engedéllyel rendelkezik, és nincs eltiltva a jármű vezetésétől.
A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 336/2011 (XII. 28) Kormányrendelet1 szerint a járművezetésre jogosító okmány a vezetői engedély (az ideiglenes és nemzetközi vezetői engedély mellett), mely ugyanezen rendelet 29.§ alapján alábbiak szerint jogosít vezetésre:
29. § (1) A járművezetésre jogosító okmányok a következő határidőig jogosítanak vezetésre:
a) az ideiglenes vezetői engedély a kiállításától számított hatvan napig, a 11. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az eltiltás időtartamáig, de legfeljebb hat hónapig,
b) a vezetői engedély kategória érvényessége az előírt orvosi vizsgálaton megállapított egészségi alkalmassági időpontig, de legfeljebb a C1, a C1+E, a C, a C+E, a D1, a D1+E, a D és a D+E vezetői engedély kategóriák esetében a vezetői engedély kiállításától számított öt évig, egyéb nemzetközi vezetői engedély kategóriák esetében legfeljebb tíz évig
Vagyis a közúti közlekedésben gépi meghajtású járművel az vehet részt, aki olyan vezetői engedéllyel rendelkezik, amelynek orvosi érvényességi ideje nem járt le.
Eltérő azonban a gyakorlat abban annak a kérdésnek a megítélésében, hogy a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértésének (218/1999. Korm. r. (Szabsr.) 54.§ (1) bek.), vagy engedély nélküli vezetés szabálysértésének (Szabsr. 47.§ (1) bek.) minősül-e az a cselekmény, hogy az eljárás alá vont személy mégis úgy vesz részt a közúti közlekedésben gépi meghajtású járművével, hogy járművezetői engedélyének érvényességi ideje lejárt.
A hatályos Szabsr. 47. § (1) bekezdésének I. fordulata szerint, aki vasúti járművet, légi járművet, gépi meghajtású vízi járművet, úszó munkagépet, illetőleg a közúti forgalomban olyan gépi meghajtású járművet vezet, amelynek vezetésére hatósági engedéllyel nem rendelkezik százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, míg az 54. § (1) bekezdése alapján, aki a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendeletben (a továbbiakban: KRESZ) meghatározott közúti közlekedés szabályait megszegi, ha a 42–51. §-a szerinti szabálysértés nem valósul meg, vagy az nem tartozik a közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegés hatálya alá, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
A Legfőbb Ügyész 301/1987. számú körlevelének 23. pontja arra az álláspontra helyezkedett, hogy engedély nélküli vezetés szabálysértés akkor valósul meg, ha a vezető az általa használt jármű kategóriájában egyáltalán nem rendelkezik vezetői engedéllyel, a vezetéstől eltiltás hatálya alatt áll, vagy akinek a vezetői engedélyét, vagy igazolványát jogerős határozattal visszavonták. Nem valósítja meg e szabálysértést annak a magatartása, aki vezetői engedéllyel rendelkezik, bár annak orvosi érvényessége lejárt.
Az elsőfokú szabálysértési hatóságok és a bíróságok gyakorlata a cselekmény megítélése kapcsán a jogszabályváltozások miatt meghaladottnak tekinthető körlevél alapján a mai napig a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértésének irányába tolódik el.
A cselekmény engedély nélküli vezetés szabálysértésének történő minősítése mellett foglal állást például ugyanakkor a Kincses-Kántás féle szabálysértési kézikönyv (KJK-Kerszöv kiadó, 2000. 140-143.o.), de eseti bírósági döntések is születtek ilyen tartalommal.
Azt már elöljáróban ki lehet jelenteni, hogy a cselekmény minősítése tárgyában csak a jogszabályváltozások folyamatának történeti áttekintése, és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések több szempontból átgondolt értelmezése alapján lehet megalapozottan állást foglalni.
A körlevél kiadásakor, azaz 1987-ben a releváns hatályos jogszabályi háttér a következő volt:
A többszöri módosítással ugyan, de jelenleg is hatályos KRESZ.
A már nem hatályos közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok és kiadásáról és visszavonásáról szóló 1/1976. BM rendelet.
A már nem hatályos egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. Korm. rendelet.
A KRESZ 4.§ (1) bekezdésének (a) pontjának akkor hatályos szövege szó szerint megegyezett a maival.
A közúti igazgatási rendelet a vezetői engedély kapcsán ugyanúgy rendelkezett, mint ma, vagyis az orvosi érvényességi idő lejártáig jogosított vezetésre.
A körlevél megfogalmazásának idején ugyanakkor az engedély nélküli vezetés szabálysértési tényállásnak része volt az az elkövetési magatartás is, hogy az elkövető az eltiltás tartama alatt vezetett. Ez ma már külön szabálysértési tényállás.
A fentieken túl további változás, hogy a 35/2000. BM rendelet már nem tartalmazza azt a rendelkezést, amit „elődei” (1961-es, 1976-os, 1990-es, 1997-es) a 6.§, majd 16.§-aikban tartalmaztak, miszerint: A rendőr a vezetői engedélyt a helyszínen elveszi, ha a vezetői engedély érvényességi határideje több mint 3 hónapja lejárt és azzal gépjárművet, vagy ha külön jogszabály az egészségi alkalmasság követelményét előírja, mezőgazdasági vontatót vezetnek.
Ezen változás magyarázata az, hogy korábban az orvosi érvényességi idő lejártával a vezetői engedély birtokában bizonyos gépjárműveket, pl. tipikusan segédmotoros kerékpárt még lehetett vezetni, a hatályos szabályozás szerint azonban ma már csak akkor van erre lehetőség, ha a lejárt érvényességű nemzetközi járműkategóriára érvényes vezetői engedély felmutatása alapján az orvosi alkalmassági vizsgálat nélkül vezethető nemzeti járműkategóriára (pl. segédmotoros kerékpárra) érvényes engedélyt a közlekedési hatóság külön kiállítja.
A vezetői engedély az orvosi alkalmassági vizsgálathoz igazodó érvényességi ideje lejárta esetén a korábbi rendelkezésektől eltérően a jogszabályi rendelkezések megváltozása miatt tehát ma már semmilyen gépjármű-kategória vezetésére nem jogosít, és nincs jogi jelentősége annak sem, hogy egy nappal, vagy egy évvel járt-e le az engedély.
A megváltozott jogszabályi környezet ellenére sem lehet azonban kijelenteni, hogy a cselekmény a hatályos jogszabályok alapján már egyértelműen engedély nélküli vezetésnek minősül azon az alapon, hogy látszólag minden tényállási elemet megvalósít az elkövető. Az engedély nélküli vezetés ugyanis elsősorban a járművezetésre alapvetően alkalmatlan – képzettséggel, vagy fizikai képességekkel nem rendelkező – személyek fokozottan veszélyeztető magatartását hivatott szankcionálni.
A Szabsr. 47.§ (1) bekezdése alkalmazásának szempontjából fontos kérdés, hogy mit értünk az alatt, hogy valaki nem rendelkezik vezetői engedéllyel.
Lényegesen eltérő tárgyi súlyú jogellenes magatartás ugyanis – és így más jogi megítélést is igényel -, ha valaki rendelkezik érvényes vezetői engedéllyel, pusztán elfelejtette magához venni azt; illetőleg, ha soha nem is rendelkezett vezetői engedéllyel; vagy ha az elkövető rendelkezett ugyan vezetői engedéllyel, azonban az valamilyen oknál fogva már nem érvényes.
Nem vitás, hogy az első esetben a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértéséről, a második esetben pedig engedély nélküli vezetésről van szó. A harmadik esetben azonban további differenciálás végezhető el azon az alapon, hogy szándékos, illetve gondatlan magatartás okozta-e a hiányosságot, de még ezen belül is azon az alapon, hogy az orvos megtagadta-e az igazolás kiállítását, vagy azt kiállította, pusztán az okmány cseréje nem történt meg valamilyen okból.
Nem elhanyagolható körülmény tehát, hogy milyen indokok állnak a lejárt érvényességű vezetői engedély hátterében: elfelejtették meghosszabbítani, az orvos elutasította a kérelmét egészségügyi alkalmatlanság miatt (cukorbetegség, látásromlás, halláskárosodás, bénulás, stb.), vagy valamilyen más, adott esetben nyomós, személyes méltánylást érdemlő indok, esetleg vétlenség áll annak hátterében.
Véleményem szerint egyformán megalapozottan lehet érvelni egyik, illetve másik minősítés ellen vagy mellett. Ez azonban sem a jogalkalmazóknak, sem a jogalanyoknak nem ad biztonságot.
Miután az orvosi érvényességi idő lejárta esetén a meghosszabbítás elmaradásának oka számos, egymástól jelentősen eltérő súlyú magatartás lehet – szándékos és gondatlan elkövetési alakzatban egyaránt – , ugyanakkor a közúti közlekedési szabályok megsértése és az engedély nélküli vezetés jelentősen eltérő súlyú, és mértékű bírsággal szankcionált szabálysértések, indokolt lenne a lejárt orvosi érvényességű vezetői engedéllyel történő közlekedés önálló szabálysértési tényállásként történő beiktatása.
Az önálló szabálysértési tényálláson belül már nem lenne akadálya annak sem, hogy az elkövetési magatartás súlyát a mögötte rejlő indokok alapján eltérő mértékű bírsággal szankcionálja a jogalkotó, vagy a jogalkalmazóra bízva azt tág mérlegelési lehetőséget biztosítson számára.
1 Frissítve: 2012. március 9.
