Neves külföldi és hazai alkotmányjogászok tartottak előadásokat az európai és a magyar alkotmányos kultúráról az ELTE Jogi Kara és a Max Planck Intézet közös konferenciáján 2012. január 26-27. napján.
Prof. Dr. Király Miklós Az ELTE Jogi Karának dékánja megnyitójában kihívásokkal telinek nevezte a konferencia témáját. Utalt a korábban tartott tanácskozásra, amikor még nem lehetett tudni, hogy hazánk Alaptörvénye mit fog majd mondani súlyokról – ellensúlyokról, államhatalmi ágak szétválasztásáról és a többi szabályozási tárgyról. Mára tudjuk, hogy az Alaptörvény amellett, hogy megfelel az európai szabványnak és az emberi jogok listáját is tartalmazza, számos kérdést vet fel. A konferencia megszervezésével ezekre is keresték a választ.
Ki védi az alapvető jogokat?
A délelőtt első részében fenti kérdésre feleltek az előadók. Elsőként Kim Lane Scheppele amerikai jogászprofesszor a Princeton Universityről. Előadásának címe: „Beleértendő -e az alkotmányos felülvizsgálat az alkotmány fogalmába?”. Álláspontja szerint az alapvető jogok védelme mindannyiunk felelőssége. Alkotmánynak ő a liberális alapelveket is érvényesítő alkotmányt tartja, melynek három fő jellemzőjét sorolta fel:
- a kormányok és a kormányokat vezetők rotációja – és ezzel párhuzamosan a többpártrendszer,
- a hatalmi ágak szétválasztása (biztosítani kell a hatalom fékeit). Ez nem feltétlenül a pártok közötti hatalommegosztást, hanem a polarizált politikai klímát jelenti. Fontos kérdés a semlegesség és a szakértőiség beépítése a politikai struktúrába,
- az alapvető jogok garantálása. Itt nem csak egy „lista” kellene, hogy garantálja az alapvető jogokat. Ezek biztosításához intézményi háttér – pl. alkotmánybíróság – szükséges. Mivel egy intézmény nem garantálhatja az alapvető jogokat, a részek sem külön-külön vizsgálandók, hanem a rendszer egészét kell áttekinteni.
A professzorasszony szerint a magyar rendszerből hiányzik a parlament második kamarája. Mint mondta, a miniszterelnök erős pozícióját a második kamara „gyengíthetné”, ellensúlyozhatná. A többi egykamarás parlamenttel rendelkező állam más fékeket és ellensúlyokat épít be, míg az új magyar alkotmányban nem lát ilyen jellegű kiegyensúlyozó intézményeket. A régi alkotmányban ezek még léteztek. Például bárki írhatott az Alkotmánybíróságnak, amennyiben egy törvény rendelkezéseit az Alkotmánnyal ellentétesnek tartotta. Ezt az „actio popularist” az új alkotmány megszüntette. Bár absztrakt felülvizsgálatra az Alaptörvény lehetőséget ad, ennek garanciális jelentőségét az előadó messze nem tartja a korábbihoz mérhetőnek. Kiemelte még az ombudsmanok számának csökkenését. Nehezményezte főbb szakmai testületek (legfőbb ügyész, központi bank elnöke) átpolitizáltságát és a meghosszabbodott hivatali időt is.
Dr. Sonnevend Pál az ELTE egyetemi docense az alkotmánybírósági normakontroll lehetőségeit vizsgálta az új magyar alkotmányban. Véleménye szerint az Alaptörvényben megtalálhatóak az európai alkotmányos elveknek megfelelő alapvető jogok. Utalt az Európai Unió Alapjogi Chartája-ra, kiemelve annak 52. cikk (1) bekezdését. Ismertette az Alkotmánybíróság 184/2010. (X. 28.) AB határozatát. Előadását az Alkotmány és az átmeneti Alkotmány rendelkezéseinek viszonyával, illetve ezek vizsgálatával zárta.
Az előadókhoz intézett kérdések közül dr. Szabó Máté – az Alapvető Jogok Biztosa – azt vetette fel, hogy ha Kim Lane Scheppele által említett „actio popularis” 20 év alatt nem mutatkozott túl hatékonynak, akkor mik mégis az érvek emellett? Másrészt felvetette, hogy vajon garancia -e az ombudsmanok száma a jogvédelem minőségére? Kim Lane Scheppele válaszában kifejtette, hogy magyarországi tartózkodása idején számos petíciót olvasott végig, és noha ezekből nem lett kötelező érvényű felhatalmazás, mégis nagyban fejlesztették az alkotmányos kultúrát. Az ombudsmanok számának csökkentésével kapcsolatban azt fájlalta, hogy az új rendszer a hivatali idő letöltése nélkül változtatta meg a szisztémát, ami szerinte nemcsak, hogy szembe megy az európai gyakorlattal, de rossz szájízt is hagy maga után.
Dr. Stumpf István alkotmánybíró – aki egyben a szekcióülés levezető elnöke is volt – az iránt érdeklődött, hogy miért a liberális alkotmányt tartja az „igazinak”. Egy nemzeti alkotmány nem lehet ugyanolyan alkotmányos? A professzorasszony azt a választ adta, hogy amennyiben például a Szt. Korona, mint a szuverenitás letéteményese, egyfajta kormányzati ellensúlyt jelenthet, akkor természetesen a nemzeti, történeti alkotmány is lehet alkotmányos.
Az alkotmányos értékek jelentősége az Európai Unióban
Prof. Dr. Armin von Bogdandy, az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 2. cikkelyének a nemzeti alkotmányozásra gyakorolt hatásáról adott elő. Konkrétabban arról, hogy hogyan korlátozza – korlátozza e – a 2. cikkely a nemzeti alkotmányozást. Az Európai Unióban fontos a nemzeti identitás. A tagállamok nem akarnak Európai Egyesült Államokat, így alkotmánymódosításuk a saját jogrendszeren belül történik és független. Alkotmányos pluralizmus van, de az alapvető jogok minden tagállamban védendők. A Lisszaboni Szerződés megerősíti az Európai Bíróság szerepét és az uniós polgárságot.
Dr. Takis Tridimas a London School of Economics and Political Science professzora az Európai Unió Alapjogi Charta 51. cikkelyének (1) bekezdését értelmezte. Leginkább az Európai Bíróság joghatóságáról ejtett szót. A fejlődés irányáról elmondta, hogy a formalizálás felé történt elmozdulás. A Lisszaboni Szerződés 6. cikkelye lett a hivatkozási alap. Az Európai Bíróság joghatósága kiterjedtebb és elmélyültebb lett. A nemzeti alkotmányok elveinek „európaizálása” is megfigyelhető. Ezzel kapcsolatban ismertette a Schmidberger és az Omega Spielhallen ügyeket. Előbbinél a Bíróság az alapvető jogok és szabadságok hierarchikus sorrendjét nem határozta meg, így végeredményben egyensúlyi helyzetbe hozta az alapvető jogokat és szabadságokat. Az Omega ügyben egy alapszabadság, a szolgáltatásnyújtás szabadsága áll szemben egy, a német alkotmányban rögzített alapvető joggal. Az uniós polgársággal kapcsolatban kiemelte a Rottmann ügyet, a személyek szabad mozgása kapcsán a Mc Carthy ügyet (C-434/09) és a Dereci ügyet (C-256/11) valamint ismertette a Ruiz Zambran ügyet (C-34/09) is.
Frank Hoffmeister a brüsszeli Vrije Universiteit professzora arra kereste a választ, hogy az EU Alapjogi Chartájában alkalmazott alkotmányos elvek alkalmazhatóak e a tagállamok nemzeti jogrendjében is. Kiemelt három kötelezettségszegési eljárást az Ausztria, az Olaszország és a Magyarország ellen indítottakat.
„Alkotmányosítás” – eljárás a nemzeti alkotmányos renden belül és azon túl
Elméletibb jellegű előadást tartottak Dr. Oliver Diggelmann és Dr. Tillmann Altwicker, a University of Zurich professzorai. Ők a nemzetközi alkotmány fogalmát és a haladás leírását kísérelték meg. Ismertették kutatási technikájukat, melynek fontos eleme volt az általuk alkalmazott periodika. A globális alkotmány kialakulásakor a periodizáció, azaz az előző érához képest történő fejlődés szerepét hangsúlyozták, majd az emberi jogok nemzetközi joggá válását mutatták be, ami egy sokkal értékalapúbb megközelítést jelent. Progressziófogalmuk a közhatalommal összefüggő politikai modernitással egyezik meg. Ez jelenti a normák hierarchiáját, a (hatalom) koncentráció tilalmát és az emberi jogok védelmét. Kiemelték a jogászok szerepét a globális alkotmányozásban, mint mozgalomban.
A nemzeti alkotmányok legitimitásáról tartotta előadását Dr. Matthias Hartwig, Max Planck Institute munkatársa. Mint mondta, a legitimitás kérdése mindig terítéken volt mióta a „jó kormányzással” foglalkozik a tudomány. A XIX. sz. végétől metafizikai magyarázatot is találtak, majd a legitimitás-fogalom egyre inkább szociológiaivá is vált. Az alkotmány legitimitásának forrásai lehetnek vallásiak. (Irak, Afganisztán, Szaúd-Arábia) Lehetnek ezen túl a társadalom által elfogadottak, ahol az alkotmányt, mint a nép és a király (majd az állam) kvázi szerződéseként fogjuk fel. Vannak alkotmányok, melyek a nemzetközi jogra hivatkoznak (pl. a cseh alkotmány 10. §., és a spanyol alkotmány is). Hartwig rendkívül fontosnak tartja az alkotmány legitimitását, mivel krízisekkel teli korunkban a hagyományos biztonságot jelentheti.
A nap záró előadását Dr. Sólyom László tartotta. Programbeszédét az elmúlt húsz évre való visszatekintéssel kezdte. 1989-ben meg kellett tanulni a számunkra új európai nyelvet. Ebben sokszor túl jó tanulók is voltunk, viszont az „actio popularissal” az emberek részévé váltak a hatalomgyakorlásnak. A helyzet nem volt ideális, de az alkotmány és a valóság egymással párhuzamban állt.
Ma centralizációt és arroganciát lát a közéletben. Sajnálatosan az aktuálpolitika eszközévé vált az alkotmány. Kérdésfelvetése ezek után az volt, hogy megőrizhető e az alkotmányos kultúra ilyen háttérrel.
Az Alaptörvények nem a szavaival van a probléma, így mint fogalmazott „bízzunk a szövegben. Sólyom László a jogászságban és a fiatal jogászokban reménykedik. A szakmai minőség lehet az az alap, ami az alkotmányos kultúra túlélését biztosíthatja.
A konferencia anyaga várhatóan megjelenik könyv formában is.
