A Görögországnak hitelező magánbefektetők 50 százalékos adósságleírásba való beleegyezése csütörtök hajnalban megnyitotta az utat a valutaövezet stabilizálását célzó átfogó csomag elfogadása előtt.
Mintegy nyolc órán át tartó tárgyalás után a 17-tagú euróövezet vezetői csütörtök hajnali 4 óra körül megállapodást értek el arról az átfogó tervről, amely egyszerre kívánja kezelni az államadósság-válság valamennyi aspektusát. Az állam- és kormányfők azután álltak fel a tárgyalóasztaltól, hogy a csomagnak mind az öt alkotóeleméről megállapodást értek el. Ezek: fenntartható megoldás a görög államadósságra; a fertőzéstől leginkább fenyegetett Olaszország és Spanyolország további intézkedésekre vonatkozó kötelezettségvállalása; az átmeneti válságkezelő alap, az EFSF „tűzerejének” növelése; a bankok feltőkésítése és továbblépés a gazdasági kormányzásban.
A görög államadósság kezelése
A vezetők a leghosszabban a görög államadósság kérdésén időztek el, mivel az Athénnak hitelező bankokat és biztosítókat képviselő Nemzetközi Pénzügyi Intézet (IIF) csak hosszas győzködés után ment bele abba az 50 százalékos „önkéntes” adósságleírásba, amire az euróövezet 17 tagállama kérte őket. Miként arra sajtótájékoztatóján Andrea Merkel német kancellár rámutatott, az 50 százalékos vállalás az adósság nominálértékén értendő, eltérően a július 21-én első körben elfogadott 21 százalékos elengedéssel. A magánszektor újabb áldozatvállalásával megnyílik a lehetőség arra, hogy a görög államadósság szintje a 2012-re várható GDP-arányosan 182 százalékos szintről 2020-ra 120 százalék alá csökkenjen. A Tizenhetek felkérték a görög kormányt és a magánbefektetőket, hogy önkéntes kötvénycsere révén hajtsák végre a nominálértéken 50 százalékos adósságleírást.
Ezzel párhuzamosan az eurózóna tagállamai is növelik hozzájárulásukat a módosított második görög csomaghoz, összesen 130 milliárd euróval a júliusban megszavazott 109 milliárd eurón felül. A 130 milliárd euróból 30 milliárddal a magánbefektetői csomaghoz járulnak hozzá, míg 100 milliárd eurót fordítanak majd 2014-ig az új görög program finanszírozására a görög bankok feltőkésítését is ideértve. A 30 milliárdos részből 15 milliárd a görög privatizációs bevételekből származik majd és az EFSF megerősítésére használják fel. Az új görög programról 2011 végéig kell megállapodni és a kötvénycserét 2012 elején kell lebonyolítani. A valutaövezet felkérte az IMF-et, hogy az új görög program finanszírozásában is vegyen részt.
Nicolas Sarkozy sajtóértekezletén elismerte, hogy a tárgyalások egy adott szakaszában Angela Merkel kancellárral együtt „kapcsolatba lépett” a bankok képviselőivel. „Nem azért, hogy tárgyaljunk velük, hanem hogy tájékoztassuk őket” – tette hozzá, majd megállapította: a másik fél „meghallgatta szempontjainkat, és ez alapján mérlegelte és véglegesítette a sajátját”. Szavait Merkel is megerősítette.
Angela Merkel utóbb úgy fogalmazott, hogy az állami részvételt kis mértékben növelték a görög program finanszírozásában, míg a magánszektor sokkal nagyobb áldozatot vállalt. A tagállamok arról is megegyeztek, hogy egy megerősített monitoring mechanizmussal, helyszíni jelenléttel ellenőrizzék a program görög végrehajtását.
Iveta Radicova szlovák kormányfő a csúcs utáni sajtóértekezleten azt mondta, hogy Szlovákia kimaradási lehetőséget kapott a második görög csomag azon részéhez való hozzájárulásból, ami a júliusi megállapodáson túlmegy. (Vagyis a 109 milliárd euró feletti részhez nem kellene hozzájárulnia).
Az EFSF megerősítése
A szerdán kezdődött és csütörtökbe átnyúló csúcstalálkozó másik még nyitott kérdése az európai pénzügyi stabilitási alap, az EFSF megerősítése volt, amiről ugyancsak sikerült tető alá hozni a megállapodást. Az már korábban eldőlt, hogy az Európai Központi Bank semmilyen formában nem vesz részt a műveletben, ehhez ugyanis szerződésmódosításra lenne szükség. A kormányok végül két módszerrel kívánják növelni az EFSF hitelezési kapacitását, anélkül, hogy több állami garanciát adnának. Az egyik a szorult helyzetbe kerülő tagállamok által kibocsátott új államkötvények kockázati biztosítása (lényegében közös kezességvállalás az EFSF-en keresztül a kötvény értékének egy bizonyos részére). A másik speciális pénzügyi alapok létrehozása, amelyek a magán- és az intézményi pénzügyi befektetőktől származó forrásokat gyűjtenék össze és kezelnék. Ezek révén növelhetők a források, amelyeket kölcsönök kibővítésére, a bankok újratőkésítésére és az elsődleges, illetve a másodlagos piacokon kötvények vásárlására fordíthatna az EFSF. A pénzügyi stabilitási eszköz rugalmas módon egyszerre mindkét opciót alkalmazhatja majd a céloktól és a piaci körülményektől függően. A két módszer az eurózóna vezetői szerint négy-ötszörösére növelheti az EFSF „tűzerejét” és így erős tűzfalat vonhat Olaszország és Spanyolország köré. Angela Merkel szerint ezzel 1000 milliárd euró fölé vinnék az eszköz tényleges kapacitását.
Az Eurócsoport feladata lesz, hogy novemberben véglegesítse az EFSF megerősítésének technikai részleteit.
A csomag szerves része a bankok feltőkésítése, aminek kondícióiról még szerda kora este 27-es körben egyeztek meg az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfői (erről lásd külön anyagunkat).
Olaszország és Spanyolország vállalásai
Az átfogó csomag negyedik összetevőjeként a valutaövezet Merkel szavaival élve „további reformintézkedésekre” vonatkozó kötelezettségvállalásokat kért attól a két tagállamtól, amelyet pillanatnyilag az adósságválság átterjedése leginkább fenyeget: Olaszországtól és Spanyolországtól. A kettő közül a spanyol a könnyebb eset, hiszen a madridi kormány az elmúlt hónapokban már számos kiigazító lépést tett helyzetének megkönnyítésére.
Az Európai Tanács elnöke a csúcsot követően üdvözölte az olasz kormány elkötelezettségét, amelyet a szerda este által küldött levélben, és a csúcstalálkozón tett nyilatkozatában is megerősített az olasz miniszterelnök. Herman Van Rompuy azt mondta, hogy a gazdaság liberalizálását és a versenyképesség növelését célzó ambiciózus intézkedések kiemelten fontosak, de az elkötelezettségnél sokkal fontosabb a végrehajtás – tette hozzá.
Ugyanezt emelte ki az Európai Bizottság elnöke is, aki kérdésre válaszolva azt mondta, az ígéretek teljesítése az olasz konszolidáció lényege. A tagállamok ezért arra kérték a testületet, hogy folyamatosan monitorozza a római parlament által elfogadott törvényeket, és kövesse nyomon, hogy Olaszország a saját maga által szabott határidőre teljesíti-e a vállalásait.
„Ugyancsak üdvözöltük azt az olasz ígéretet, amely szerint 2013-ra kiegyensúlyozott költségvetést készítenek, és 2026-ra 67 évre emelik a nyugdíjkorhatárt” – emelte ki Herman Van Rompuy.
Olaszország emellett vállalta, hogy a 2013-as, hiány nélküli, kiegyensúlyozott büdzsét 2014-ben egy strukturális többlettel rendelkező költségvetés követi. Mindezt alátámaszthatja majd az az olasz ígéret, amely szerint 2014-re 13 százalékponttal a GDP 113%-ra csökken az államadósság, 2012 közepétől pedig az alkotmányban alkalmazza majd Róma az úgynevezett „aranyszabályt”, azaz, hogy az alaptörvény szab majd gátat az államadósság csökkenésének.
Az eurózóna tagállamai az ülésükön elfogadott záróközleményben leszögezik, Olaszország elkötelezett a munkaerőpiaci szabályozás további reformja mellett még az év végéig, különös tekintettel az elbocsátásokra vonatkozó szabályokra, és a munkanélküliséggel összefüggő törvényekre. A strukturális reformok magukban foglalják a bürokrácia csökkentését, és a közszolgáltatások további liberalizálását.
Az adósságválságra adott átfogó európai válasz utolsó, ötödik eleme a gazdasági kormányzás megerősítése. Ennek része a lehetséges szerződésmódosítás is, amelyről decemberig készít jelentést Herman Van Rompuy, az Európai Tanács és mostantól az alapesetben évente kétszer megtartandó eurócsúcsok elnöke (erről bővebben lásd külön anyagunkat).
A csúcs eredményei a főszereplők szemével
A német kancellár nagyon elégedettnek mondta magát az eredménnyel, ami „hatalmas erőfeszítés” megkoronázását jelentette. „Meggyőződésem, hogy képesek voltunk megfelelni az elvárásoknak” – tette hozzá Angela Merkel. A politikus emlékezetett rá, hogy az egész világ figyelme a brüsszeli találkozóra irányult és miként azt a Bundestagban mondott beszédében is kijelentette: „Európának megerősödve kell kikerülnie a válságból”.
Nicolas Sarkozy szerint olyan, nagy súllyal bíró eredmények születtek a csúcson, amelyek még egy-másfél évvel ezelőtt is elképzelhetetlenek lettek volna. A végül összeállt csomag egésze történelmi jelentőségű, ami „stabilizálja és pacifikálja” a piacokat.
A francia elnök utalt rá, hogy a görög államadósság leszorítása 120 százalékra azért 2020-ig fontos, mert ez teszi fenntarthatóvá a görög adósságállomány kezelését, és ad esélyt arra, hogy az érvényben maradó görög hiteltörlesztésekre valóban sor kerülhessen.
A legfontosabb szerinte, hogy a csúcs döntésével Görögország kikerült az államcsőd fenyegetéséből.
Kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy Christine Lagard elfogadta a görög válságkezelést célzó intézkedést, azt hitelesnek ismerte el”. „Valamennyi intézmény, az IMF, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank egyaránt támogatta” – tette hozzá.
Herman Van Rompuy fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a számos kritika ellenére az Európai Unió, és annak tagországai óriási változásokon mentek keresztül. Szerinte az EU a 8-10 évvel ezelőtti önmagához képest sokkal hatékonyabban működik, a kormányok sokkal nagyobb nyomást helyeznek egymásra, mint korábban.
„Ma már egy tagállami kormány sem engedheti meg magának, hogy alábecsülje egy másik eurózóna tagország államadósságának, vagy ingatlanbuborékának esetleges következményeit a saját hazájában” – fogalmazott az Európai Tanács elnöke. Hozzátette, „éppen most fektetjük le a jövőnk alapjait”.
Van Rompuy elmondta, az eurózóna tagállamainak vezetői megállapodtak abban is, hogy az eddiginél is szorosabbra fonják a gazdaságpolitikai koordinációt, „ezért a hatos jogszabálycsomagon is túlmegyünk, és ma elfogadtunk 10 további intézkedést az eurózóna reformjával összefüggésben”.
Hozzátette, a 17-ek a közeljövőben megtárgyalják az eurózóna irányításával, és a mélyebb gazdaságirányítással kapcsolatos javaslatokat, amelyeket a vasárnapi csúcstalálkozón mutatott be Herman Van Rompuy. A következőkben a valutaövezet tagállamai felmérik a korlátozott szerződésmódosítás lehetőségeit is.
Az Európai Tanács elnöke 2012 márciusára készíti el az ezzel kapcsolatos konkrét javaslatait, de egy közbenső jelentés alapján már a decemberi európai tanácsi ülésen is tárgyalnak majd a tagállami vezetők ezekről.
