Nem megfelelően szabályozott annak eljárási rendje, ahogyan egy fogvatartott különleges biztonságú körletbe helyezhető, és hiányoznak a szükséges garanciák, például a jogorvoslat lehetősége. Ez az embertelen és megalázó bánásmód alkotmányos tilalmával, valamint a jogorvoslathoz való joggal áll szemben.
Csaknem három és fél éven át különleges biztonságú körletben tartották fogva, a felügyeleten kívül senkivel sem érintkezhetett, a többi fogvatartottól teljesen elszigetelték, ami súlyosan rombolta a személyiségét – állt egy beadványban. A különleges biztonságú körlet lényegében egyszemélyes zárka, amelyben a fogvatartott állandó felügyelet alatt áll, celláját az intézeten belül is csak engedéllyel és felügyelettel hagyhatja el, nem viselhet saját ruhát és korlátozható a magánál tartható tárgyak köre. Ilyen különleges biztonságú körletbe azok helyezhetők, akik a bv. intézet rendjét, biztonságát súlyosan veszélyeztetik, ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsíthatnak, vagy ilyet már el is követtek.
Az ombudsman megállapította, hogy a büntetés-végrehajtásról szóló törvényerejű rendelet nem ad felhatalmazást a fogvatartottak különleges biztonságú zárkába, illetve körletbe helyezésére. A rendelet szerint ugyanakkor a IV. biztonsági csoportba sorolt fogvatartottakat – tehát azokat, akiknek a biztonságos fogvatartása csak őrzéssel, kivételes felügyelettel lehetséges – minden egyéb jogszabályi feltétel nélkül különleges biztonságú zárkába, illetve körletbe lehet helyezni. A börtön fokozatú szabadságvesztésre ítéltek különleges biztonságú körletbe helyezését lehetővé tevő rendeleti szabályozás szintén ellentétben áll a magasabb rendű jogszabály előírásával – áll az ombudsman jelentésében.
Az elítélt különleges biztonságú körletbe helyezését az országos parancsnok által kijelölt öttagú bizottság legfeljebb hat hónapra rendelheti el, az elhelyezés indokoltságát félévente felülvizsgálják. Az elhelyezés fenntartásáról, illetve megszüntetéséről a bizottság rendelkezést hoz, amely nem tartalmaz indokolást, a döntésről csak az intézet parancsnokát értesítik levélben, az érintettet nem.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága nemrég – egy korábban különleges biztonságú körletben fogva tartott személy panasza alapján – hozott ítéletében rámutatott, hogy az érdemi indoklás hiánya miatt önkényesnek kell tekinteni az elhelyezés ilyen elrendelését és meghosszabbítását. A hatóságok ráadásul semmilyen eszközt sem alkalmaztak az elhelyezés negatív hatásainak ellensúlyozására. A fogvatartás körülményei így olyan szenvedést okoztak a panasztevőnek, ami túllépte a fogvatartással elkerülhetetlenül együtt járó mértéket, vagyis a különleges biztonságú körleten a panaszost embertelen és megalázó bánásmódnak tették ki.
A biztos megállapította, hogy a fogvatartottak különleges biztonságú körletbe helyezésére, illetve az elhelyezés fenntartására vonatkozó, megfelelően szabályozott és garanciákkal ellátott eljárási rend hiánya – a konkrét panaszügyben az eljárás önkényessége – szemben áll az embertelen és megalázó bánásmód alkotmányos tilalmával, valamint a jogorvoslathoz való joggal. Ezért javasolta a közigazgatási és az igazságügyi miniszternek, hogy a belügyminiszterrel együttműködve dolgozza ki, illetve módosítsa a különleges biztonságú körletbe helyezés törvényi és rendeleti feltételeit, valamint teremtse meg annak lehetőségét, hogy a döntés ellen független jogorvoslati fórumhoz lehessen fellebbezni. Azért is sérülhet az embertelen bánásmód tilalma, mert a nagyfokú elszigeteltség, a fogvatartottak foglalkoztatásának teljes hiánya nem teszi lehetővé a negatív hatások megfelelő ellensúlyozását. Szabó Máté ezért azt ajánlotta a bv. országos parancsnokának, hogy a dolgozzon ki gyakorlatban is alkalmazható, részletes módszertani iránymutatást, és vizsgálja meg, miként lehetne megteremteni a különleges biztonságú körletben fogva tartottak foglalkoztatásának biztonságos feltételeit.
