Sólyom László szerint az alkotmányos panasz intézményének bevezetésével, az alkotmánybíráskodás effajta “áthangszerelésével” tulajdonképpen növelték az Alkotmánybíróság (Ab) hatalmát, hiszen ezután az nemcsak a törvényhozást, hanem a bírói hatalmi ágat is ellenőrzi.
A volt államfő, az Alkotmánybíróság első elnöke az origo.hu-n hétfőn megjelent interjúban úgy fogalmazott: a változásban a nagy lehetőséget látja, hogy az Ab még egyszer ahhoz hasonló aktív, alkotó periódust élhessen meg, mint a rendszerváltás után az absztrakt normakontrollal.
Kritikaként fogalmazta meg ugyanakkor, hogy az Ab hatásköreinek megcsonkítása – mint fogalmazott – gyógyíthatatlan seb az alkotmányon, hiszen így a kormányzati cselekvés jelentős részében lehetséges alkotmányellenes törvényeket hozni és alkalmazni. Ezt súlyos defektusnak nevezte, amit szerinte feltétlenül orvosolni kell.
A volt elnök veszteségnek tartja, hogy absztrakt normakontrollal ezentúl már csak a kormány, a képviselők egynegyede és az alapvető jogok biztosa fordulhat a testülethez. Mint mondta, az lett volna jó, ha az alkotmánybíráskodáshoz való hozzáférést nem tolják el teljesen individuális irányba, és legalább bizonyos közösségek, szervezetek megkapják a közvetlen indítványozási jogot.
Sólyom László problémának nevezte a testület létszámának 15 főre emelését, szerinte ezt egyben tartani nehéz lesz. Felidézte: az eddigi 11 tagú testület létszáma is sok volt, ha csak kilencen voltak, könnyebb volt teljes ülést tartani.
A volt köztársasági elnök érthetetlennek nevezte a jövő nemzedékek biztosának vagy a kisebbségi biztos intézményének megszüntetését, de bírálatot fogalmazott meg az eddigi biztosokkal kapcsolatban is: szerinte nem voltak eléggé aktívak a nyilvánosság előtt.
Saját szerepléséről, arról, hogy az alkotmányozásról különböző konferenciákon mondta el a véleményét, azt közölte, az tudatosan fel volt építve: az elején és a végén volt két népszerű megszólalás két hetilapban, közben pedig tudományos előadásokon, konferenciákon szólalt fel. Mint mondta, végigkísérte az alkotmányozás minden fázisát, és aktív volt a külföld irányában is: nagykövetekkel beszélt, járt nála a Velencei Bizottság, de még egy olyan, az Európa Tanácsból érkezett társaság is, amelyet a kormányzati felelős küldött hozzá.
A felépített kommunikáció üzenete megfogalmazása szerint az volt: “észnél lenni”. Csak alapos tárgyismeretre épülő és elfogulatlan bírálatnak van helye – de arra szükség is van – mondta.
Hangsúlyozta: mindenhol elmondta, hogy mi a baj, de azt is, hogy mi az, ami nem igaz. Példaként említette: nem volt igaz, hogy itt abortusztilalom készül és fasiszta diktatúra. Hozzátette, hogy az olyan vehemens, nem a tényekre alapozó, a körülményeket nem ismerő érzelmi kritika – az ő szemében “cirkusz” – ami egyes lapokban és még az Európai Parlamentben is folyt, csak kontraproduktív lehet és egyébként mindkét félnek rossz. De az igazi baj az, hogy az így kialakult légkör nagyon megnehezíti a megalapozott, méltányos kritikát is – közölte Sólyom László.
Arra a kérdésre, hogy önként vállalkozott-e erre a csillapító szerepre vagy felkérték rá, azt mondta: nem volt a kormánnyal semmilyen kapcsolata vagy egyeztetése. Kiemelte: a volt elnöknek magától kötelessége védeni az országot az igazságtalan támadásoktól.
Szintén a saját nyilatkozataival összefüggésben Sólyom László azt mondta: a köztársasági elnöki intézményre való tekintettel sokszor túlságosan kiegyensúlyozva és körbebástyázva nyilatkozott.
A 2006-os önkormányzati választás estéjén elmondott, burkoltan Gyurcsány Ferenc eltávolítására felszólító beszédére vonatkozó kérdésre azt válaszolta: az említett beszédről nagy vita volt a munkatársakkal és tanácsadókkal, akik szerint az államfő nem szólíthatja fel a miniszterelnököt lemondásra. “Amit mondtam, ugyanezt jelentette, de jobb lett volna kifejezetten kimondani” – fogalmazott.
Az interjúban Sólyom László arról is beszélt, hogy a magán-nyugdíjpénztárak visszaállamosítása gazdasági kényszer volt.
“Már az előző kormány idején is voltak lassú lépések ebbe az irányba, és elnökségem vicces perceiben magam elé képzeltem, ahogy Bajnai azért imádkozik, hogy ne kelljen ezt meglépnie. Csak megint a stílusnál és kultúránál vagyunk: diktátum helyett szépen ki lehetett volna sakkozni az alkotmányos megoldásokat, több választást adva az érintetteknek, és kaszabolás helyett fehér kesztyűben végig lehetett volna vinni az egészet” – mondta a volt államfő.
