A szlovák nyelvtörvény módosítása tartalmaz ugyan előremutató lépéseket, de összességében még mindig nem garantálja a kisebbségek nyelvhasználati jogát – derült ki Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár meghallgatásán, az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának szerdai ülésén.
Répás Zsuzsanna elmondta: egy éve Magyarországon és Szlovákiában is kormányváltás történt, ami lehetőséget adott a két ország viszonyának rendezésére. A magyar fél ezért nagy várakozással tekintett a szlovák államnyelv-törvény módosítása felé.
Az új törvény bizonyos kérdésekben mutat ugyan előrelépést, azonban sok területen visszalépést jelent a kisebbségi nyelvhasználati jog tekintetében – húzta alá.
A helyettes államtitkár előrelépésként említette a korábbi állapothoz képest, hogy kérésre ezentúl két nyelven is kiadnak hivatalos okiratokat, például születési-, házassági kivonatokat, különböző engedélyeket, igazolásokat. Nagyon fontos az is, hogy a törvény első paragrafusa beemeli a jogszabályba a nemzetközi jogi kötelezettségeket.
Pozitívumként említette azt is, hogy biztosítva van a kisebbségi nyelven történő szóbeli ügyintézés lehetősége, egy magyar nyelvű írásbeli beadványra pedig ezentúl magyar nyelvű választ kell adnia a hatóságoknak. A hivataloknak pedig kötelességük előzetesen írásban tájékoztatást adni a kisebbségi nyelvhasználati lehetőségekről.
Szintén pozitív változás, hogy a törvényből eltűntek az emlékhelyekre, síremlékekre, emléktáblákra vonatkozó korlátozások, a veszélyekre felhívó figyelmeztetéseket pedig kötelező feltüntetni a kisebbségek nyelvén is. A települések neve már nem csak közúton, hanem buszmegállókon, vasútállomásokon is megjelenhet kisebbségi nyelven – ismertette Répás Zsuzsanna. Az intézkedések értékéből elvesz, hogy csak lehetőségként jelennek meg a törvényben, és nem kötelező előírásként – mutatott rá.
A Velencei Bizottság ajánlásaival ellentétben nem rendezett az államnyelv-törvény és a kisebbségi nyelvhasználati törvény viszonya, mert ütközés esetén az államnyelv-törvény felülírja a kisebbségi nyelvtörvényt.
A nemzetközi szervezetek másik ajánlása az átláthatóság biztosítása, ebből a szempontból szintén nem jelent megoldást a törvény, különböző keresztutalásokat, alsóbb rendű jogszabályokra vonatkozó hivatkozásokat tartalmaz, ami nem biztosítja az egyértelműséget – emelte ki a helyettes államtitkár.
A tömegtájékoztatásban továbbra is kötelező a kisebbségi nyelven sugárzott adásoknak államnyelven történő feliratozása, ez a kisebbségi nyelvű médiaszolgáltatóknak jelentős többletköltséggel jár, és gyakorlatilag lehetetlenné teszi élő műsorok készítését.
A nyelvhasználati küszöböt ugyan húsz százalékról tizenöt százalékra csökkentették, de a hatálybalépést jelentősen, tíz évvel kitolják, hiszen két egymást követő népszámlálás adatai alapján lesznek érvényesek. Ez a mai kisebbségi nyelvhasználatot nem könnyíti meg.
A kisebbségek hivatali ügyintézése sem problémamentes, a törvény szerint a hivataloknak lehetőségük van arra, hogy csak egy meghatározott időkeretben biztosítsák a kisebbségi nyelvhasználatot. Ráadásul nem kötelező állandó, magyarul beszélő ügyintéző alkalmazása, így tolmácsot kell igényelni, az ügyintézés így lelassul és megalázóvá válhat az állampolgár számára – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna.
Probléma a hivatásos állami alkalmazottak (rendőrök, tűzoltók) egymás közötti kommunikációjának szabályozása is. A törvény szövegéből nem egyértelmű, hogy mi számít hivatalos kommunikációnak, magánbeszélgetésnek vagy nyilvános kommunikációnak. A rendelkezések szerint utóbbi esetben minden jelenlévő beleegyezése szükséges, hogy használni lehessen a kisebbségi nyelvet, ebből pedig abszurd helyzetek adódhatnak például egy rendőrségi intézkedés során, hívta fel a figyelmet a helyettes államtitkár.
A szociális vagy egészségügyi intézmények esetében is csak lehetőség van a kisebbségi nyelvhasználatra, és itt is fennáll a jelenlévők beleegyezésének szükségessége. Az állampolgár gyakran kiszolgáltatott helyzetben kerül kapcsolatba ezen intézményekkel, például egy baleset esetén, ezért különösen fontos a kisebbségi nyelvhasználat korlátlan biztosítása.
Összefoglalásként Répás Zsuzsanna elmondta: a törvénnyel az a legnagyobb baj, hogy nem tesz kísérletet a jogbizonytalanság feloldására, nem konkrét jogokat rögzít, hanem lehetőségeket, azokat is feltételhez kötve. Ezek miatt a törvény nem felel meg egy európai uniós tagállamtól elvárt garantált jogvédelemnek – húzta alá.
